„Nincs ebben az emberben egyetlen olyan jellemvonás sem, amely méltatlanná tenné őt az uralkodásra; korának valamennyi keresztény fejedelme között ő az egyetlen, aki a kormányzás feladatát dicsőséges nagy tettekkel végzi. (…)

[Teszi fel a kérdést:] Hát nem megfontolt ő a tanácsban, mint uralkodóhoz illik, kegyelmes és könyörületes a vétkezőkhöz, leleményes és óvatos az ország ügyeinek intézésében, tettre kész, mer nagy és nehéz dolgokba kezdeni, fáradhatatlan a terhek viselésében, éles eszű az eshetőségek elgondolásában és megelőzésében, óvatos a veszélyek elkerülésében, okos az ellenség csapdáinak és szándékainak leleplezésében és meghiúsításában, csodás módon felkészült a hadügy egész területét és a kormányzás minden tevékenységét tekintve, mestere a színlelésnek, dicsvágyó a végtelenségig és nem arra született-e, hogy uralkodjék? Ez a király uralmának kezdetén országát a nemesektől felforgatva kapta, majd miután erőben és bölcsességben gyarapodott, mint valami hatalmas vízözönből kiemelkedve bölcs kormányzásával mindent elegyengetett.” – írja Thuróczy János A magyarok krónikájában Hunyadi Mátyásról (1458-1490). 

Míg Teleki József (1790-1855), a Magyar Tudományos Akadémia társalapítója és első elnöke 1830-tól 1855-ig, ezt írta Mátyásról: „A nemzet kiváltságait, országos törvényeit sokszor főként pénzbeli segélyek kérésével megszegte, mégpedig többnyire csak kevéssel azután, hogy azokat megerősítette, megtartásukat hittel fogadta volna; de mielőtt e miatt felette pálcát törnénk, vessünk egy tekintetet korára és uralkodása körülményeire…”

[...]

A két kép összeillesztésében nagyon fontos két szálon elindulni. Mátyás igazságosságát a néphagyomány és a történettudomány is sokféleképpen értelmezte, például ekképpen: (1) álruhában látogatta a népet és segített a rászorulóknak, (2) igazságügyi reformokat hajtott végre, (3) vagy éppen megfékezte a bárók hatalmaskodásait. Kissé elsikkadt az igazságosság, latinul justus fogalmának egy másik aspektusa: Pápai Páriz Ferenc 1767. évben megjelent latin szótárának bővített kiadása az igaz, méltó ok, méltó okon való hadakozás fogalmát csatolja a szóhoz, vagyis az igazság hozzákapcsolódik a háború és béke fogalmához is. Nem véletlen, hogy Thuróczy is hangsúlyozza Mátyás hadi képességeit, továbbá kiemeli, hogy Mátyás zűrzavaros körülmények között kezdett uralkodni. Valamint Mátyás udvari történetírójánál, Bonfininél fennmaradt a történet, miszerint Mátyás álruhában a török csapatokat fürkészte ki.

A másik szál éppen az, amit Teleki József is fontosnak tartott hangsúlyozni: a körülmények. Melyek voltak ezek? Hunyadi Mátyást 1458 januárjában választották meg, és februárban foglalta el trónját. Az egyes bárói csoportokkal való konfliktusok már szűk félévre rá oda vezettek, hogy Szilágyi Mihály összeesküdött a király ellen Garai Lászlóval és Újlaki Miklóssal, és ennek következménye lett, hogy az utóbbi kettő vezette nemesi párt 1459 elején III. Frigyes német-római császárt választotta meg magyar királlyá, aki nem mellesleg a magyar koronát is birtokolta.

Tehát a fiatalon megválasztott magyar uralkodó rendkívül nehéz helyzetben volt: legalitását nem tudta igazolni a koronával, és legitimitásán is törés keletkezett, mivel a bárók egy része fellázadt ellene. Ebben a helyzetben is, 1459. április 12-én eréllyel vezetett hadat Mátyás, és fényes győzelmet aratott: „A Nagy Simon vezette királyi sereg ismét Körmendnek vette útját és április 12-én, vagy talán már néhány nappal előbb, vagy itt, vagy Pinkafőnél az ellenségre bukkanván, a bosszútól és becsülete helyreállításának vágya által hevítve, nyomban az ellenség megtámadását határozta el, bár annak szekérvára igen alkalmas helyen volt felállítva. Az erejükben és szerencséjükben elbizakodott császáriak azonban nem várják be a támadást, hanem erődített táborukat odahagyva, elébe mennek a magyaroknak és sík mezőn szállnak velük szembe. Ámde a magyaroknak mindjárt első heves rohama a szekérvárba szorítja vissza Grafeneck hadait. Nagy Simon ekkor egy osztályt a szekérvár hátába irányít, míg ő maga a fősereggel elülről intéz az ellen támadást. A kettős támadásnak a császári had emberei nem képesek sokáig ellenállni és rövid, de kemény tusa után fegyvereiket elhányva, futásban kerestek menedéket, miközben nagy részük összeszabdaltatott, majd a tábor is podgyászostul a győztesek kezébe esett. Nyert csata után a győztes magyar sereg a császári vert hadat Ausztriába is követte és Mátyás győzelemittas csapatjait csak Carvajal pápai követ közbenjárására vonta ismét a magyar határ mögé vissza.”  

A két uralkodó katonai és diplomáciai konfliktusát zárta le végül a bécsújhelyi béke 1463. július 19-én. A szerződés legismertebb tétele, hogy Mátyás 80 ezer forintért vásárolta vissza koronáját III. Frigyestől, és így vált lehetővé koronázása 1464. március 29-én Székesfehérváron. Ezzel az király legitimitása és legalitása is megszilárdult.

Így Mátyás ezzel a megegyezéssel tudta megszilárdítani hatalmát és „hatalmas vízözönből kiemelkedve bölcs kormányzásával mindent elegyengetni.” Ennek érdekében az akkor mindössze csak 20 éves ifjú uralkodó még azt is vállalta, hogy ha törvényes fiú utód nélkül halna meg, a magyar trónt III. Frigyes fia, Miksa főherceg örökli. 

Tehát a fiatal uralkodó komoly katonai és diplomáciai sikert ért, az erélyes hadvezetést korát meghazudtolóan bölcs diplomáciai manőverezéssel kombinálta. Ezzel tette le az alapját a további közel harminc évnyi uralmának, a belső békének, a virágzó reneszánsz kultúrának és a nagyhatalmi külpolitikának; uralkodása a magyar történelem egyik legfényesebb korszakaként került be a köztudatba.