220 éve halt meg az egyik első hírlapírónk és szerkesztőnk, Kerekes Sámuel. Ezen az évfordulón Bódi Zoltán kutatónk írását olvashatják.

Élete és munkássága egybeesett a XVIII. század második felével, amikor a felvilágosodás előrehaladásával együtt járt a nemzeti nyelvű hírlapirodalom megszületése. A nemzeti, tehát magyar nyelvű újságírás is ekkor kezdett kibontakozni. Egyáltalán a nemzetté válás és annak az egyik legerősebb eszköze, a magyar nyelv ügye is ekkor kezdett a tudományos és a szakmai közérdeklődés központjába kerülni.

A Görög Demeterrel együtt Kerekes által 1789-ben alapított és vezetett Hadi és Más Nevezetes Történetek című lap volt az egyik első magyar nyelvű hírlapunk. A címe jól mutatja a korabeli címválasztás módszereit: a lap ugyan elsősorban hadi, katonai témákról szólt, ám emellett számos közérdeklődésre érdemes, változatos témájú írás és vers is megjelent benne.

„Szebenből irják, hogy a’ tájon, Nov. végétől fogva, szer felett való hideg uralkodik. A’ hó igen nagy minden felé, melly Erdélynek Oláh Országgal való majd minden eggyesülését meg gátolja. Nagy veszedelemre veti a’ fejét, a’ ki a’ szoros útakon és fél fagyásban lévő Sebes hegyi patakokon keresztűl kiván hatolni. Terhes szekerekkel pedig éppen lehetetlen ott járni.” (Hadi és Más Nevezetes Történetek, 1789. december 18., 661. oldal)

Ez a hírlap jól illeszkedik a korabeli folyóiratok, lapok csoportjába, mert messze többet nyújtott az egyszerű tudósítások közlésénél: ápolta és használta a magyar nyelvet, közéleti témákról értekezett, társaság tömörült köréje. A Hadi és Más Nevezetes Történetek Bécsben jelent meg, és a bécsi magyar tudós társaság körébe tartoztak szerkesztői (Antal 2012). Kerekes 1792-től Magyar Hírmondó néven folytatta a lap szerkesztését. De a hangsúly a magyar nyelven van: mai fejjel viszonylag nehéz megérteni, hogy milyen hatalmas jelentősége volt ennek akkoriban. Nem kis részben a magyar nyelven meginduló hírlapirodalomnak köszönhetően bontakozott ki a XVIII. század végétől a nyelvújítás, amely több szakaszban végighullámzott a teljes XIX. századon.

Azt, hogy milyen nagy jelentősége volt a korabeli hírlapirodalomnak a nyelvújítás megindításában és az eszmecserék, viták lebonyolításában, továbbá az újítások bemutatásában, elterjesztésében, jól mutatja, hogy éppen Kerekes Sámuel és szerkesztősége hirdette meg azt a pályázatot, amelyik egy új, magyar nyelvű és magyar nyelvről szóló grammatika írására hívta fel az arra érdemeseket. A pályázatra beérkezett anyagokból jelent meg a Debreceni Grammatika című írás 1795-ben. A pályázatra való felhívás és a hírlap egyik fontos programadó írása 1789. szeptember 25-én látott napvilágot a Hadi és Más Nevezetes Történetek 282–283. oldalain.

„…mi egéssz igyekezettel kivánjuk mind azt el-követni, valami édes Nemzetünket általán fogva a’ hasznossan gyönyörködtető olvasáshoz mind inkább hozzá édesgetheti, és ezáltal, egy részről ugyan született nyelvének szeretetére, betsüllésére, ’s tanulására hathatóssabban fel-serkentheti; más részről pedig, a’ pallérozott Nemzetek boldogságában hova tovább bizonyossabban részeltetheti. [...] Említjük egyedűl, ’s ajánljuk azon tzélunkat, melly szerént a’ Magyar Nyelvnek gazdagodását, rendbe szedődését, ’s tsinosabbodását, és ennél fogva a’ Tudományoknak-is rajta még nagyobb erőben lehető virágzását, nem tsak magunk; hanem más érdemes Hazafiak által-is kívánjuk munkálódni, a’ mennyiben igérjük, hogy mi minden köz haszonra tzélozó igyekezetet, mellynek fel-fedezése eránt meg-kerestetünk, pénz és jutalom nélkül fogjuk a Hazával közleni, mint ezt már tselekedtük-is; e’ felett, hogy még azt a’ pénzt is, a’ melly költséges munkánktól meg-marad, a’ Tudományoknak született nyelvünkön leg-jobb móddal tehető gyarapítására akarjuk fordítani. – E’ részben úgy itéltük, hellyessebben nem tselekedhetünk, mintha leg-elsőbben-is eggy Magyar Nyelv tanitó Könyvetske irása végett teszünk fel jutalom pénzt; kérvén, sőt ugyan unszolván minden érdemes Hazafiakat, a’ kiknek mind idejek, mind ahoz meg-kivántató készületek vagyon, ne tiltsák fáradtságokat, mellyet, meg kell vallani, eggy Jó Magyar Nyelv tanitó Könyv Hazai nyelvünkön való ki-dolgozása kiván.”

A hírlapirodalom közüggyé tette a magyar nyelv korszerűsítésének, újításának igényét. Különösen jelentős volt ez akkor, a XVIII. század végén, amikor a nemzetté válás folyamata megindult. Sorra jelentek meg pályázatok, lapok, folyóiratok, grammatikák, szótárak, vitairatok, új kifejezések, szóalakok, szókincsbővítési módok, amelyek mind azt a célt szolgálták, hogy a nyelvünk alkalmasabb legyen a korszerűbb ismeretek kifejezésére, átadására. Ez volt az a pont, amikor a magyar nyelv ügye nemzeti üggyé vált, ekkor lett teljesen egyértelmű, hogy sikeres nyelvújítás csak akkor lehetséges, ha az társadalmi, nemzeti és tudományos támogatást kap. Ezt a célt pedig úgy lehetett elérni, hogy a magyar nyelv ügye érdekében megalakult a Magyar Tudós Társaság. Ennek megteremtésében számos szerkesztőtársa mellett Kerekes Sámuel is kulcsszerepet játszott.