Joannovics György születésének 200. évfordulója

200 éve ezen a napon született Joannovics György, nyelvész, újságíró, szerkesztő, vallás- és közoktatási államtitkár, országgyűlési képviselő, valamint a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Joannovics György 1821. november 24-én Temesváron egy Macedóniából származó bánsági román család tagjaként látott napvilágot. Felmenőinek eredeti neve Kaliva volt; édesapja a letelepedés után vette fel helyette a Ioanovici vezetéknevet – ez változott később Joannovicsra – majd királyi adomány útján 1800-ban a család magyar nemességet szerzett.

Joannovics György fotója. Forrás: Hungaricana.

Miután a temesvári főgimnáziumban elvégezte a középiskolai tanulmányait, Pesten bölcseletet, Pozsonyban pedig jogot tanult. Ügyvédi vizsgájának sikeres teljesítése után 1842-ben megkapta az ügyvédi oklevelét, majd ezután közéleti pályára lépett.

 A reformellenzék tagjaként kitartóan küzdött Krassó és Temes vármegyékért, ennek köszönhető, hogy az 1847–48-as pozsonyi országgyűlésen megválasztották követnek. 1849-ben Krassó vármegye másodalispánjaként jelentős figyelmet és energiát szentelt a haza veszélyben lévő ügyeinek. Mivel a magyar függetlenségi törekvések támogatója volt, 1849-ben a szabadságharc elbukása után Törökországba menekült. 1850-ben a honvágya miatt tért vissza Magyarországra. 1850–52-ben egy Habsburg-ellenes szervezkedésben segédkezett, ezért Aradon 12 évnyi börtönbüntetésre ítélték. 1854 és 1857 között Pesten és Olmützben raboskodott, majd az 1857-es általános amnesztia során szabadon bocsátották. Az 1860-as évekből elsősorban a nyelvészeti és publicisztikai tevékenységei ismertek, ugyanis a Magyarország, Pesti Napló és Ország című lapoknál dolgozott újságíróként. Bár korábban, szabadulása után valamennyire visszavonult a politikától, 1865-ben ő lett képviselőház jegyzője, 1867-től pedig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára. Eötvös József utasítására előkészítette a görögkeleti szerb és román egyházak önkormányzatára vonatkozó törvényjavaslatot, ennek ürügyén jelen volt a nagyszebeni érseki zsinaton is.

Az idősödő Joannovics György. Forrás: Wikimedia Commons

Joannovics György nyelvtudományi munkássága különösképpen a magyar nyelv alaktanának és mondattanának területén jelentős, bár a Pesti Naplóban és további szakfolyóiratokban a magyar helyesírással és a nyelvhelyességgel is foglalkozott. Nyelvművelőként szemben állt a nyelvújító szándékú neológusokkal: a szintén ortológus Szarvas Gábor mellett Ballagi Mórral folytatott vitákat. Ezen tevékenységéhez kapcsolódik két nagyobb hangvételű munkája, az Értsük meg egymást (1881) és A végtelen kérdés (1890), amelyekben egyrészt a nyelvújítás káros hatásait, túlzásait ismerteti, másrészt Ballagi Mór ortológusok ellen szóló támadásaival foglalkozik. Állandó szerzője lett a Magyar Nyelvőr folyóiratnak, ahová egészen haláláig publikált. A Magyar Tudományos Akadémia 1867-ben levelező, majd 1881-ben tiszteleti tagjává választotta; 1883–1895 között pedig ő töltötte be a nyelvtudományi bizottság elnöki pozícióját. Tagja volt a Kisfaludy Társaság alapítóinak, valamint 1894-től a Szabad Líceum Egyesület elnökeként – tudomány- és ismeretterjesztő jelleggel – többnyire a magyar nyelv tisztaságáról és a magyar szórend szabályairól adott elő. Az ik-es igékről (1877) című munkájában részletesen foglalkozik az ikes igék ragozásával és azok használatával. Legszívesebben viszont a magyar szórendet tanulmányozta. Szórendre fókuszáló munkáiban megfigyelhető az aprólékosság, pontosság, valamint a példák remek csoportosítása.

Joannovics György Szórendi tanulmányok c. munkájának II. része. Forrás: Magyar Tudományos Akadámia Könyvtár és Információs Központ

Joannovics György 87 évesen, 1909. január 10-én hunyt el Budapesten. Nyelvész társai visszaemlékezéseiből kiderül, hogy nemcsak tudományos munkái miatt kedvelték, hanem kedvessége miatt is, ugyanis pályatársainak munkásságát folyamatosan jóakaró figyelemmel kísérte.

 

 

Felhasznált irodalom

Balassa József 1909. Joannovics György. Magyar Nyelvőr XXXVIII: IV. 145–147. Elérhető: http://real-j.mtak.hu/5998/1/MagyarNyelvor_1909.pdf

Kenyeres Ágnes (főszerk.) 1967. Magyar életrajzi lexikon. Budapest: Akadémiai Kiadó. Elérhető: https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/

Szinnyei József 1891. Magyar írók élete és munkái. Budapest: Hornyánszky Viktor akadémiai könyv kereskedése. Elérhető: http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/