„Adjatok, hogy honvédeink megállják a helyüket…” - Karácsony a Don-kanyarban

Nyolcvan esztendővel ezelőtt, 1942. december 24-én a hazától távol, a magyar királyi 2. honvéd hadsereg a Don folyó partján ünnepelte a karácsonyt. Már a nyár végén jótékonysági akciók sora vette kezdetét, hogy a keleti hadműveleti területen harcoló honvédek számára  téli óvócikkeket és pénzadományokat gyűjtsenek, amelyekből a honvédek itthon maradt hozzátartozói is részesültek. A szeretetadományok, karácsonyi csomagok, kívánsághangversenyek a honvédek lelkét melengették, de számukra mégis az jelentette a legnagyobb örömet, ha szeretteiktől érkezett élelmiszercsomag vagy tábori levelezőlap. 

A gyűjtési akciók az ország teljes területére kiterjedt. A Jászság önzetlen hazafiasságának bemutatásával kívánjuk illusztrálni, hogy 1942-ben a magyar haza nem feledkezett meg katonaifiairól. „Még javában tartottak a magyar királyi honvédség 1941 júliusában megindított ukrajnai hadműveletei, amikor ez év októberében a Jászság lakossága szinte az elsők között csatlakozott a főméltóságú asszony jótékonysági felhívásához. A jászsági településeken füsttelen napokat szerveztek, s az összegyűjtött dohányárut eljuttatták a harctéren küzdő honvéd alakulatoknak. A jászárokszállási zárda polgáristái 174 pengő értékben küldtek ki 38 db 1 kg-os egységcsomagot, amely csomagonként az alábbiakat tartalmazta: 1 nyakérem nemzetiszín szalagon, 1 szentkép, 100 db cigaretta, 10 db pogácsa, 40 db mézes sütemény, 7 dkg só, valamint újságok. Jászkiséren 1942. március 22-én kívánsághangversenyt rendeztek, amely 341 pengő és 50 fillér bevételt eredményezett a harcoló honvédek részére.

1942 májusában a jászteleki leventék Gombos János leventeparancsnok vezetése alatt szabadtéri előadásokat tartottak, melynek eredményeként 6500 db cigarettát és 102 csomag dohányt gyűjtöttek be a honvédeknek. Ebben a hónapban a jászberényi Lehel csapata jótékonysági labdarúgó mérkőzést szervezett, amelynek bevételét a harcoló honvédek javára szánta.

A hadbavonultak és hozzátartozóik megsegítését támogató Bajtársi Szolgálat megalakítására történő felhívás május 16-án jelent meg a helyi lapokban. A jászberényi szervezet vezetését dr. Kele István pápai prelátus vállalta el. Július 26-án újjáalakult a Magyar Vöröskereszt jászberényi szervezete is, melynek vezetésére a város polgármesterét kérték fel.

A keleti hadszíntérre kiküldött 2. honvéd hadsereg nyári Don menti hídfőharcai idején »Mindent a honvédeinkért« címmel több felhívást is közzé tettek a helyi újságok, melyek a téli ruhaneműk és a tartós élelmiszerek gyűjtését szorgalmazták. Augusztus elején Lukács Béla tárca nélküli miniszter felhívását, majd a hónap közepén a kormányzó hitvesének ez irányú felvívását olvashatták a Jászság lakói.

A jászapáti Jász Újság »Mire van szüksége az orosz télben harcoló honvédnek« címen megjelent írása arról tájékoztatta olvasóközönségét, milyen ruházati- és óvócikkeket várnak a gyűjtés során. Az újság részletekbe menően taglalta, mire is lehet szükségük a honvédeknek, többek között a következő téli óvócikkekről tett említést: szőrmés kesztyű, kötszövött alsóruházat, szőrmesapka, hósapka, szőrmés mellény, érmelegítő, lábszármelegítő, hószemüveg, sífelszerelés és tábori takaró.  »Adjatok, hogy honvédeink megállják a helyüket az Igazság nagy harcában és helyünk maradjon az eljövendő boldogabb Európában« sorokkal zárta felhívását a Gyűjtő Bizottság.

A Jászság településein augusztus 25. és szeptember 5. között zajlott le a téli ruhagyűjtési akció. A honvédeknek szánt téli ruhaneműket az egyes településeken központilag is gyűjtötték, de a leventék és a gyűjtésben résztvevők házhoz is mentek az adományokért.

Szinte mindegyik jászsági település részt vett az akcióban, így Jászberény mellett Jászárokszállás, Jászfényszaru, Pusztamonostor, Jászfelsőszentgyörgy, Jászdózsa, Jászjákóhalma, Jászapáti, Jásztelek, Jászkisér, Alattyán és Jánoshida lakosai is támogatták a gyűjtési mozgalmat.

Csupán érzékeltetni kívánjuk, hogy a Jászság lakói mennyire voltak adakozóak. Jászberényben például a következő gyűjtési eredmény született: 307 pár érmelegítő, 971 pár gyapjúharisnya, 424 db fülvédő, 1335 db nyaksál, 95 db hósapka, 96 db kötszövött alsónadrág, 761 db kötszövött ujjas és pulóver, 25 db tábori takaró, 3 sífelszerelés, 50 db hószemüveg, 219 pár szőrmés kesztyű, 92 pár vegyes téli kesztyű, 131 db szőrmés mellény, 298 db szőrmés sapka, 4 db férfi bunda, 6 db női bunda, 27 db bundabélés, 1079 db különböző nyers- és kikészített bőr, 3 db szőrmés lábzsák, 3 db kocsi takaró, 34 db muff, 49 db boa, 54 gombolyag gyapjúfonal, 49 db gyapjú kötött ruha, 137 pár lábszárvédő, 10 db ing, 15 csomag rongy, 2 db törülköző, 8 pár kapca, 21 db vegyes sapka, 1 pár csizma.

A kisebb jász települések is bőkezűen adakoztak, így Jászfelsőszentgyörgyön 21 pár érmelegítőt, 141 pár zoknit, 7 pár lábszárvédőt, 212 db fülvédőt, nyaksálat és hósapkát, 14 nadrágot, 42 db kötszövött ujjast, 1 db tábori takarót, 1 db hószemüveget, 1 csomag gyógyvattát, 28 pár kesztyűt, 9 db bekecset, 21 db téli sapkát, 5 db téli kabátot, 114 db vegyes bőrhulladékot, 4 db törülközőt, 7 pár kapcát, 1 db sérvkötőt, 6 db zsebkendőt, 4 db fejpárnát és 6 db inget gyűjtöttek össze.

Az összegyűlt adományokat a jászberényi 1/II. harckocsi zászlóalj tehergépkocsijai szállították ki vasútállomásra. A berakodás alkalmával derült ki, hogy a jászságiak adományai három, zárt tehervagont töltöttek meg.

Több társadalmi szervezet is szervezett gyűjtéseket, így a helyi Vöröskereszt és az Actio Catholica is. A Vöröskereszt jászberényi szervezete 5771 pengő pénzadományt gyűjtött össze október hó első napjaiban, Jászárokszálláson pedig 3100 pengő volt a bevétel. Október 25-én az Actio Catholica a jászberényi templomok előtt gyűjtött a honvédek javára. Aznap délután 17 órakor a jászberényi Kultúrházban műsoros estet adtak a hadbavonultak hozzátartozóinak megsegítésére. A rendezvényt dr. Kele István apátplébános nyitotta meg, melyen többnyire iskolai műsorszámok hangzottak el. A műsoros est záró akkordjaként a helybéli páncélosok és a Szent Ágnes Kongregáció kórusa lépett fel.

A kisebb jász településeken is folytak gyűjtések. A Hulin István tanító vezette porteleki agrár ifjak 6700 db cigarettát, 50 db szivart és 10 csomag dohányt gyűjtöttek, melyet átadtak a Bajtársi Szolgálat illetékeseinek.

A harcok szünetében több »32-es« levél is érkezett a jászsági újságokhoz. Farkas Miklós tartalékos főhadnagy tábori levelezőlapon, »az ellenség közvetlen közeléből« üdvözölte a jászárokszállásiakat. Gömöri János továbbszolgáló szakaszvezető, a 32/III. zászlóalj patkoló kovácsa egykori levente bajtársaihoz írott – alább idézett – levelét a jászberényi sajtó is leközölte: »(…) Üdvözöllek benneteket és bajtársi szívvel gondolok rátok! És arra kérlek benneteket, hogy hűen hallgassátok és kövessétek oktatóitoknak példáját, hogy talpon találjon benneteket a haza sorsdöntő vágya. Legyetek talpon, hogy a haza olyan bajtársakra találjon benneteket, mint itt a messze távolban. Ezelőtt két évvel én is levente ifjú voltam és most bátran állok őrt itt keleten a magyar csapatok soraiban. Legyetek büszkék ránk! (…) azzal búcsúzom tőletek, hogy mielőbb otthon találkozhassunk, hogy egy szebb jövőt és boldogabb hazát adjon az Isten. Kedves levente bajtársak! Arra kérlek benneteket, hogy gondoljatok ti is a szegény, keleten lévő katonai bajtársaitokra és üzenjetek nekik (…)«

A karácsony közeledtével megszaporodtak az önkéntes felajánlások, a kívánsághangversenyek és egyéb jótékonysági rendezvények. Fáy István, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára, országgyűlési képviselő 100–100 pengőt adományozott Jászárokszállás és Jászapáti elöljáróságainak, valamint 50 pengőt a jászszentandrási Bajtársi Szolgálatnak, mellyel a hadbavonultak hozzátartozóit kívánta támogatni. A jászárokszállási tűzoltók 80 pengővel támogatták négy, fronton lévő bajtársuk családját, ám számos más nagylelkű pénzadomány is befolyt a helyi Bajtársi Szolgálatok kasszájába.

Jászapátiban 3269 db cigarettát gyűjtöttek a 32/III. zászlóalj katonáinak, melyet a szabadságon otthontartózkodó Ádám Balázs honvéd vitt ki bajtársainak.

A jászberényi Városháza Nagytermében december 23-án hadiözvegyek és hadiárvák számára rendeztek karácsonyi ünnepséget. Az Országos Hadigondozó Szövetség helyi szervezete nevében a polgármester osztotta ki a szeretetcsomagokat. Hegedűs István hadnagy, a 2/III. zászlóalj visszamaradó különítménye nevében 23 db csomagot vett át, melyeket az Új laktanyában lábadozó »32-es« sebesültek kaptak meg.

Természetesen több »honvédkarácsonyt« és »szeretet-csatát« is rendeztek a Jászságban, melyekben iskolások és leventék vették ki részüket. A jászberényi Vöröskereszt arról számolt be, hogy a Bajtársi Szolgálattal közösen szervezett karácsonyi gyűjtés eredményeként 360 jászsági honvéd számára tudnak kekszet és cigarettát küldeni a frontra.

1943 januárjának első napjaiban egy érdekes tudósítás jelent meg a Jász Hírlapban. »A fronton küzdő vitéz katona ajándéka« című írás arról számolt be, hogy Baktai Kálmán tartalékos zászlós, a 32/III. zászlóalj géppuskás századának szakaszparancsnoka 50 pengőt küldött az Ugar szerkesztőségének, azzal a meghagyással, hogy egy olyan kisfiú kapja meg a pénzt, akinek édesapja hősi halált halt. A nemes adományt így kapta meg Sisa Imre, aki hatéves korára teljes árvaságra jutott.”[1]

A kiküldött csomagok és tábori lapok mellett a háborús hátország féltő szeretetét a legmagasabb helyről is kimutatta. 1942. december 24-én, csütörtök délután öt órakor hangzott el a rádióban Magyarország kormányzójának alábbi rádiószózata:

„Honvédek! Kedves Fiaim!

– Karácsony estéjén, a Megváltó születésének és a családiak ünnepén, szeretettel és elismeréssel gondolok reátok.

– Ti ma a messzi orosz tél hidegéhen ünnepeltek, de idehaza minden magyar tudja, hogy a templomokban csak azért zenghet a karácsonyi ének, mert Ti áldozatos, küzdő lélekkel biztosítjátok az otthon nyugalmát.

– A ti itthonmaradt családotok körében is kigyúl ma a fenyőkön a szeretet melegítő fénye és a magyar társadalom minden telhetőt elkövet, hogy karácsony estéjén egy kis öröm költözzék a ti otthonotokba.

– Valamennyien értetek imádkozunk és hazánknak, a kereszténység ezeréves védőbástyájának igaz ügyéért.

– Lélekben veletek vagyok, és Isten áldását kérem harcoló honvédségünk minden tagjára!”[2]

Nyolcvan esztendővel ezelőtt egy ország imádkozott a messze, keleten őrt álló expedíciós magyar hadseregért, de 1942 karácsonya nem csak a honvédeké, hanem hozzátartozóiké is volt.

[1] Babucs Zoltán – Szabó Péter: „Legyetek eskütökhöz hívek mindhalálig!” A budapesti magyar királyi „József nádor” 2. honvéd gyalogezred a második világháborúban. Budapest–Nagykovácsi, 2013. 108–109.

[2] Magyar Nemzeti Levéltár (Budapest). Magyar Távirati Iroda hírei 1920–1956. Napi tudósítások, 1920–1944. 1942. december 24. https://library.hungaricana.hu/hu/view/NapiHirek_1942_12_2/?pg=335&layout=s; a letöltés időpontja: 2022. december 21.