Az 1977 januárjában hivatalba lépett James Carter amerikai elnök elhatározta, hogy az 1945-ben amerikai hadifogságba került, majd 1953-tól a Fort Knox-i United States Bullion Depositoryban őrzött koronázási ékszereket visszaszolgáltatja Magyarországnak. A téma akkor már több mint tíz éve lappangó módon ugyan, de terítéken volt mind a magyar, mind az amerikai oldalon, de számos ok, köztük emigráns honfitársaink, mint például Mindszenty József bíboros tiltakozása miatt nem került sor a repatriálásra.[1]

Az Egyesült Államok új keleti politikájának Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó általi, 1977 szeptemberére lezárult kialakítása után a koronázási jelvények visszaszolgáltatása ügyében az elnöki akarat nyomán már a konkrét részletek tisztázása kezdődött meg a magyar diplomáciával. Ezeknek a tárgyalásoknak a jól dokumentált részleteit Glant Tibor történész könyve tárgyalja.[2] A szakmai részletek tekintetében az a megállapodás született, hogy két magyar szakértő utazik ki Fort Knoxba, és méri fel a regáliák állapotát. A magyar vezetés Kovács Éva művészettörténészt (1932–1998), aki akkor a Szépművészeti Múzeum munkatársa volt, és Szvetnik Joachimot (1927–1988), az Iparművészeti Múzeum ötvös főrestaurátorát választotta. Az utóbbi személyére bizonyára azért esett a választás, mert vélelmezhető volt, hogy a Szent Koronán és a jogaron kisebb javításokat kell majd a helyszínen végezni, s erre valóban szükség is volt. Kovács Éva publikált a koronázási palástról és ismerte a Szent Korona külföldi szakirodalmát, rá ezért eshetett a választás. Úgy kellett a vizsgálatukat elvégezniük, hogy egyikük sem látta még a jelvényeket, s csupán Petrás István 1938-ban készült fotói álltak a rendelkezésükre, mert az 1945-ben, Wiesbadenben készült felvételek, amelyeket Patrick J. Kelleher közölt a disszertációjában,[3] még nem voltak elérhetők Magyarországon. 1938-ban ugyan több magyar szakértő is rövid időre megvizsgálhatta a Szent Koronát és a többi regáliát, s bár közülük 1977-re Gerevich Tibor és Tóth Zoltán már elhunyt, de élt még Bárányné Oberschall Magda, igaz, emigrációban, továbbá itthon Koch Sándor, László Gyula és Moravcsik Gyula. Lett volna tehát több olyan személy is, akinek saját megfigyelései nyomán közvetlen összehasonlítási alapja lett volna. Az utóbbi három személyre vélhetően haladott koruk miatt nem esett a magyar politikai vezetés választása, és egyikük sem volt művészettörténész.

A teljes titoktartásra utasított Kovács Éva és Szvetnik Joachim 1977. december 12-én indult útnak, és 14-én érkeztek meg párizsi, washingtoni és louisville-i átszállás után Fort Knoxba. A két szakértőhöz Washingtonban csatlakozott Esztergályos Károly nagykövet és Kovács Károly követségi tanácsos, továbbá az amerikai külügy- és pénzügyminisztérium, valamint a Nemzetbiztonsági Hivatal több munkatársa.[4]

A szakmai fogadóbizottságot Victor Covey és Joseph Colombus, a washingtoni National Gallery of Art főrestaurátorai, William Sumits, az intézmény magyar származású vezető fotográfusa és a fentebb említett Patrick Kelleher művészettörténész alkotta.[5] A koronázási jelvényeket tartalmazó láda a szigorúan őrzött létesítmény A szektorának 31. számú fülkéjében volt.[6] Az ajtaját 13:40-kor nyitották ki, majd rövid beszédek után a ládát a nagy vezérlőterembe vitték át, s ott 14 órakor nyitották fel. A magyar résztvevők életük legfelemelőbb pillanataként emlékeztek arra, amikor a ládából egyenként kivehették a Szent Koronát és a többi regáliát. Joseph Colombus kinyitotta a koronázási palást alumíniumtokját, s így a palást is láthatóvá vált.[7] Magyar kutatók közel fél évszázad után láthatták és tanulmányozhatták ismét a koronázási jelvényeket! Az első szemrevételezés után aznap már nem sokat dolgoztak, az érdemi munka a következő két napra maradt.[8] William Sumits a vizsgálatok közben számos fotót készített: ezek voltak az első színes felvételek a koronázási ékszerekről.

A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy a fent említett két amerikai restaurátor 1977. november 28-án már megvizsgálta Fort Knoxban a koronázási ékszereket. Ez természetesen érthető, hiszen 25 évig amerikai kutatók sem látták őket, és nem kívánták megkockáztatni, hogy a magyar szakértőket valamilyen kellemetlen meglepetés várja. A vizsgálatról 11 oldalas jegyzőkönyv készült, amely további két oldallal kiegészült a magyar résztvevőkkel való együttes vizsgálat során.[9] A kiegészítés csak a palást állapotának értékelését és a további állagmegóvásának kérdését érintette. A két restaurátor kitűnőnek minősítette a fémtárgyak állapotát, a palástét pedig meglehetősen jónak (fairly good). A jegyzőkönyv aprólékosan felsorolta a regáliák állapotában megfigyelhető csekély hibákat, például, hogy az abroncson és a csüngőkben lévő ékkövekből hol törtek le csekély darabkák, továbbá, hogy a pántok hol vannak áttörve, és hol hiányoznak rajtuk a filigrándíszítés kisebb darabjai.

A magyar szakértők megállapították a bemutatott koronázási ékszerek eredetiségét, és a véleményük azok állapotáról azonos volt az amerikai szakértőékével.[10] A jogarról az egyik láncocska leszakadt, Szvetnik Joachim ezt vissza tudta helyezni. A Szent Koronáról három gyöngy hiányzott, ezek közül kettőt, mert megőrződtek egy, a ládában lévő kis ékkőtartóban,[11] az ötvösmester szintén visszahelyezhette. Az abroncs tetején, a hátsó íven ülő gyöngyök közül azonban a hátulnézetben jobbról hetediknek a csapja (stiftje) is hiányzott: ez jól látszik az akkor készült felvételeken.[12] A jegyzőkönyv tanúsága szerint a magyar küldöttség előzetes engedélyt adott Victor Covey-nek és Thomas Gerth-nek,[13] hogy „az amerikai emberek barátságának jeleként egy barokk[14] gyönggyel pótolják a hiányzót.”[15] A két restaurátor ezt 1977. december 28-án végezte el: az üresen lévő pozícióra általuk behelyezett csapra illesztették az új gyöngyöt. Ez azonban, ellentétben az abroncs hátsó ívének felső részén ülő összes többi gyönggyel, nincs teljesen átfúrva és felül záróelemmel rögzítve,[16] s ennek következtében könnyen levehető. Ebben az amerikai szakértők figyelmességét látom, akik ezzel megkönnyítették a gyöngy esetleges későbbi magyarországi lecserélését, amelyre eddig nem volt ok vagy szükség.

Az alapos szakmai vizsgálatok eredményeként 1978. január 5-én éjjel már csak a pár órával korábban hazaérkezett koronázási jelvények ellenőrzésére, s nem alapos vizsgálatára volt szükség az Országház épületében,[17] mielőtt január 6-án sor került volna azok hivatalos visszaszolgáltatására. A regáliákat az egyeztetett diplomáciai protokoll szerint az amerikai nép adta vissza a magyar népnek. Az átadók küldöttségét Cyrus Vance külügyminiszter, a fogadókét Apró Antal, az Országgyűlés elnöke vezette.

A koronázási jelvényeket 1978. január 31-től kiállították a Nemzeti Múzeumban, ahol 21 évig maradtak.[18] A nyilvánosság számára való láthatóvá tételük a visszaszolgáltatási megállapodás részét képezte,[19] s erre egy, az amerikai és a magyar kormány részéről 1977. december 16-án kiadott közös közlemény is kitért.[20]

Irodalom

Covey, Victor B. – Colombus, Joseph: The Crown of St. Stephen and other Hungarian Coronation Regalia. A Report of the National Gallery of Art, Washington, D. C. 1977. november 28 és december 14. Kézirat. Firestone Library, Princeton, Patrick J. Kelleher PS Box 1, Folder: Acquisitions.

Glant Tibor: A Szent Korona amerikai kalandja. 1945-1978. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1997.

Glant Tibor: A Szent Korona amerikai kalandja és hazatérése. Második, javított kiadás. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2018.

Kelleher, Patrick J: The Holy Crown of Hungary. American Academy in Rome, Róma, 1951.

Kovács Éva – Szvetnik Joachim: Jelentés a magyar koronázási jelvények állagának leírásával kapcsolatos szakértői munkáról. Kézirat. Budapest, 1977.

Németh Zsolt: A Szent Korona sérüléseinek és átalakításainak krónikája. Püski, Budapest, 2010.

Németh Zsolt: Szellemi kapcsolatok a Szent Korona képi programja és Szent István országfelajánlása között. In: Klima Gyula (szerk.): Regnum Marianum. Az eszme története, jelentősége és hatása. MKI, Budapest, 2022, 53–85. https://doi.org/10.53644/MKI.RM.2022.53

[1] A koronázási jelvények visszaadásához vezető politikai folyamatokat Glant Tibor könyvei tárgyalják részletesen (Glant 1998; Glant 2018).

[2] Glant 2018, 163–212.

[3] Kelleher, Patrick J: The Holy Crown of Hungary. American Academy in Rome, Róma, 1951.

[4] Glant 2018, 214.

[5] Glant 2018, 215.

[6] Glant 2018, 61.

[7] Glant 2018, 215.

[8] Glant 2018, 216.

[9] Covey–Colombus 1977.

[10] Kovács–Szvetnik 1977, 4, idézi Glant 2018, 62.

[11] Covey–Colombus 1977, 9.

[12] Glant 1997, 154; Glant 2018, 20. kép.

[13] Ő a Nemzetbiztonsági Hivatal szakértőjeként volt jelen a Fort Knox-i szemlén.

[14] A jegyzőkönyv következetesen a baroque szóval utal a régi, középkori gyöngyökre, tehát számunkra szokatlan terminológia használatáról, és nem tévesztésről van szó.

[15] Covey–Colombus 1977, 10.

[16] Németh 2010, 96.

[17] Ennek résztvevői Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, Kovács Éva, Szvetnik Joachim, illetve amerikai részről Victor Covey, Joseph Colombus és Thomas Gerth voltak (Glant 2018, 235).

[18] Utána az Országház kupolacsarnokába kerültek át a palást kivételével, ahol a Koronaőrség felügyelete alatt állnak, és továbbra is megtekinthető.

[19] Glant 2018,

[20] Glant 2018, 211.