A magyar politikai közélet a reformkorban a különálló Erdélyi Nagyfejedelemség felszámolását és Magyarországhoz csatolását követelte, amit az 1848. március 15-i 12 pont utolsó helyén egyetlen szóban foglalt össze: „Unio”.

Az áprilisi törvényekkel megvalósított polgári átalakulás sikere mellett az erdélyi országgyűlés hozzájárulása is szükséges volt az egyesítéshez, amit 1848 májusának végén ki is mondott. A nemzetiségi problémától fűtött Erdélyben azonban Jellasics horvát bán támadásának hírére román felkelés tört ki, de a szász városok is elfordultak a magyar ügytől és a császártól várták politikai céljaik teljesítését. A kérdést a fegyvereknek kellett eldönteni.

A románok felkelése gyorsan brutális vérengzések által kísért polgárháborúvá vált. Az erdélyi főhadparancsnok, a magyarországi német Puchner tábornok s vele együtt az idegen katonaság is a szabadságharc ellen fordult. A magyar kormány nem tudott elegendő erőt összegyűjteni Erdély védelmére, ezért 1848. november végére a magyar honvédsereg kiszorult Erdélyből. A Székelyföld viszont ellenállt és megmaradt a magyar ügy mellett.

A császári csapatok azt hitték, hogy megnyerték az összecsapást. Bem azonban rendezte a seregét és várta az ellenséges támadást, ami csak gyenge tüntetés formájában érkezett meg. Bem ekkor úgy döntött, hogy még egyszer megkísérli a maga oldalára billenteni az összecsapás mérlegét és támadást indított. Puchner látta csapatai kimerülését és maga is vissza akarta vonni csapatait, amikor a magyar támadás megindult. A honvédek megtörték az ellenség ellenállását, a császári csapatok előretolt részei futásnak eredtek, a főerők Puchner vezetésével visszavonultak és elhagyták a harcteret. Mindkét sereg mintegy 700 fős veszteséget szenvedett.

A magyar honvédsereg megtartotta a Sztrigy hídját Piski mellett, vereséget mért a vele egyenlő nagyságú ellenségre, ami megteremtette a lehetőséget Bem számára, hogy második erdélyi hadjáratával döntő győzelmet arasson és elfoglalja egész Erdélyt. A honvédek március 11-én bevették Nagyszebent, március 20-án pedig Brassót, másfél hónap alatt Erdély egésze a magyar kormány fennhatósága alá került.

A piski csata fordulópontot jelentett az erdélyi harcok történetében, Bem hadvezéri tehetsége mellett a magyar csapatok kitartása és odaadása megteremtette a lehetőséget Erdély elfoglalására és a császári csapatok kiűzésére.