Általában a köztudat „a bécsi béke” alatt az 1606. június 23-án megkötött egyezményt érti, amely Bocskai István (erdélyi fejedelem 1605–1606) és Rudolf Habsburg uralkodó (német-római császár 1576–1612) és magyar király (1576–1608) között jött létre. Ez a béke zárta le a Bocskai-szabadságharcot (1604–1606). 

Ha közeli hozzátartozóinkról mesélünk, megkerülhetetlenül szülőkre, gyermekekre, egyenes és oldalági rokonokra terelődik a szó. Ha szerencsés családtörténetünk van, akár családfánkat is meg tudjuk mutatni párszáz évre visszamenőleg. Talán nem meglepő, hogy a nyelvek leszármazásában is anya- és leánynyelvekről beszélünk. De vajon következik-e ebből, hogy biológiai felmenőink mintájára mindjárt nyelvi családfák rajzolásába fogjunk?

Vörösmarty Mihályról (1800–1855) a legtöbb magyar olvasónak közismert nagy romantikus művei jutnak eszébe, a Szózat, A gondolatok a könyvtárban, Az előszó, esetleg még a Csongor és Tünde is.

1849 júniusában Görgei Artúr tábornok kísérletet tett arra, hogy a cári intervenciós erők beérkezése előtt megverje a császári-királyi fősereget. 

László Gyula székely származású régészprofesszor és képzőművész a XX. század legnagyobb hatású magyar őstörténet-kutatója volt. Számos megemlékezés idézte és idézi fel pályafutását, szemléletformáló munkásságát, amely a tudományban és a közművelődésben egyaránt érvényesült.

A lengyel származású II. János Pál pápa 1999 kora nyarán körútra indult saját hazájában. Ez volt minden idők leghosszabb pápai látogatása Lengyelországban, II. János Pál regnálását tekintve a nyolcadik, amelynek fénypontja a korábban már boldoggá nyilvánított Kinga, IV. Béla magyar király (1235–1270) és felesége, Laszkarisz Mária elsőszülött gyermekének szentté avatása volt 1999. június 16-án.

A magyar közgondolkodásban mindig erősen jelen volt a keleti származás gondolata, és számos magyar kutatót erősen hajtott a vágy, hogy felfedje a magyar nép, illetve a magyar nyelv rokoni kapcsolatait, megoldja származásuk rejtélyét. 

1849 júniusában a császári-királyi hadsereg és a cári csapatok megindították támadásukat Magyarhon ellen. Báró Julius Jacob von Haynau táborszernagy személyében új főparancsnok került a császári ármádia élére, aki elődeivel ellentétben nem habozott és minden eszközt igénybe vett a győzelem kivívásához.

Mindig éltek közöttünk olyanok, akik önfeláldozó munkájukkal tették könnyebbé, elviselhetőbbé mások életét. Sokakra széles körben emlékezik az utókor, míg mások emlékezete szűkebb közösségekben él tovább, ám az ő nagyságuk is örök példaként szolgálhat. Ilyen volt Hibay Károly, a szegények egri orvosa is.

Alekszandr Alekszandrovics Jesszen orosz régész, a kaukázusi rézkor, bronzkor és kora vaskor kutatója, a kaukázusi korai fémművesség szakembere.