Tanulmány: itt

Szerző

Fabó Edit – Bacher-Tuli Andrea

Cím

Zárszó

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.ALRE.2024.6

Kivonat

A könyv az 1880. és 1881. esztendők nemzeti ünnepeit, valamint az azokat kísérő megmozdulásokat és megszólalásokat dokumentáló sajtóforrások áttekintését tartalmazza. Az évfordulókhoz köthető közlemények mindkét évben az átnézett politikai napilapok (Pesti Napló, A Hon és Egyetértés) és kulturális újságok (Fővárosi Lapok és Vasárnapi Ujság) márciusi és augusztusi számaiban koncentrálódtak. A kutatás nem vállalkozhatott a teljes évek híranyagának feldolgozására, azonban a két hónap sajtómegjelenései is hűen tükrözték, hogy az adott időszak több tekintetben is fordulópontot jelentett. A március 15-i megemlékezések szokásos forgatókönyvében 1881-ben történt nagy változás, ugyanis ekkor már nem a sírkerti kegyeletadáson volt a hangsúly, hanem a forradalom eseményeinek egykori helyszínén, amely lehetővé tette a dicső napok nagyszerűségének felidézését. Az 1880. esztendő augusztus 20-i Szent István-napját megelőzte I. Ferenc József 50. születésnapjának ünneplése. Az egykor az 1848–1849-es forradalmat és szabadságharcot megtorló uralkodóban a kiegyezés után bő egy évtizeddel a kortársak már az alkotmányosság és a rend őrét értékelték. Ezt követően, 1881-ben azonban elindult a Szent István-szoborra való gyűjtés, amely az államalapító király emlékét emelte közüggyé. Emellett ebben az esztendőben megtartották az első Szent István-napi lóversenyt. Az 1880–1881-es évek hétköznapjait sokkal több esemény színesítette, amelyeknek egyúttal közösségkovácsoló hatása is volt. Az élet mozgalmasabbá válása a sajtó hasábjain is megmutatkozott, de ez nem nyomta el az ünnepi alkalmak fennköltségét.

Kulcsszavak

Ferenc József, Szent István-szobor, nemzeti eszme, alkotmányosság, büszkeség, lóverseny

Tanulmány: itt

Szerző

Fabó Edit – Bacher-Tuli Andrea

Cím

Augusztus 20. 1881-ben

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.ALRE.2024.5

Kivonat

Az 1881. esztendő augusztusi sajtótudósításai arról tanúskodnak, hogy a Szent István-nap népszerűségét kihasználva több országos rendezvény is rászerveződött az ünnepség körüli időszakra. Az adott évben a nőipar-kiállításban – a társadalom női tagjait is a termelésbe vonó – gazdaságélénkítő kormányprogram öltött testet. A fiumei kapcsolatok felélesztése közös érdeke volt kormánypártiaknak és ellenzékieknek, azonban az utóbbiakhoz kötődő sajtó e téren közlékenyebbnek bizonyult. A kulturális lapok mindkét kezdeményezésről beszámoltak. Újdonság volt a lóverseny is, amelyről pedig a vizsgált sajtók mindegyike részletesen tudósított. A Szent István-napi lóverseny szintén a fővárosba özönlő tömegekre építve szerette volna „meglovagolni” az augusztus 20-át, de a tehetősebbekből álló közönség körében a kánikulában tartott futamok még nem voltak olyan izgalmasak, hogy azok kedvéért megrövidítették volna fürdői nyaralásukat. Összességében megállapítható, hogy 1881-re a Szent István-ünnepség egyúttal egyfajta „országmustrának” is alkalmat nyújtó eseményt jelentett. Az átnézett sajtók tükrében az 1881. év augusztus 20-i ünnepsége ugyanolyan fontos volt, mint korábban, a rászervezett rendezvények miatt talán még hangsúlyosabb is volt. A mérsékelt árú vonatokról szóló hirdetéseket és közleményeket valamennyi lap közzétette. A mérsékelten kormánypárti Pesti Napló az eseménydúsabbá váló augusztusi napokban a korábbi évek tényközlő szűkszavúsága után bőségesen tudósított az ünnepségről és a kapcsolódó megmozdulásokról, továbbá újraindította Szent István király szobrára való gyűjtést. A Hon kormánypárti fórumként szokásához híven részletesen tájékoztatta a közönséget a nemzeti ünnepről, a kapcsolódó programokról és az utózöngékről. A szerkesztőség derűlátó önbizalommal tette nemzeti üggyé a megmaradást. Az ellenzéki Egyetértés ünnepi vezércikke a nemzet és a nemzetiségek egységes és időtálló, de önállóságáért küzdő államaként jelenítette meg Magyarországot, valamint a nőipari kiállítást hanyagolva a fiumei küldöttségről szóló hírekre összpontosított. A kulturális sajtót képviselő két lap, a Fővárosi Lapok és a Vasárnapi Ujság szerkesztősége foglalkozott a nőipar-kiállítással és a fiumei vendégekkel, de az ünnepi eseménybeszámolói kitértek a Bécsben vagy Párizsban élő magyarok társasági életének Szent István-napi rendezvényeire is.

Kulcsszavak

országos kiállítás, iparpolitika, kultúrpolitika, Szent István-szobor, nemzeti eszme, lóverseny

Tanulmány: itt

Szerző

Fabó Edit

Cím

Március 15. 1881-ben

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.ALRE.2024.4

Kivonat

Az 1881. esztendő március 15. megünneplésének idejére úgy tűnt, hogy az egykori 12 pontos követelés néhány tétele beteljesülni látszott, valamint alátámasztást nyert az a várakozás, hogy az akkor megindított folyamat, ha lassan is, de mégis megvalósul. S az 1867-es kiegyezéstől eltelt alig másfél évtized alatt felnőtt egy olyan fiatal nemzedék, amely tagjainak már fontosabb volt a reményteljes jövő, és amely jelentőségét a forradalmár és szabadságharcos hősök tettéhez mérték. Ezért a március 15-i megemlékezéskor szakítottak a megszokott forgatókönyvvel, amelynél már nem a kegyeletes temetői kivonuláson és beszédeken volt a hangsúly, hanem a dicsőséges nap eredeti helyszínén rendezett múltidéző találkozón. A fiatalok már nem kívántak csak lehajtott fővel adózni az egykori példaképek előtt, hanem emelt fővel, büszkén idézték fel a nagy elődöket, akiknek tettei az ő feladatukat is kijelölték.

Az egyre gyarapodó sajtóanyag következtében a fentiek tükrében még a korábbi években szűkszavú, a tárgyilagosságot követő Pesti Napló is bőségesen tudósított a március 15-i nemzeti ünnepről és a hozzá tartozó eseményekről. A Hon kormánypárti sajtóként szintén beszámolt a megemlékezésekről és a kapcsolódó történésekről, de a vitázó felek láttán kifejezte kétségeit afelől, hogy vajon felismerik-e a történelmi lehetőséget. Az ellenzéki Egyetértés viszont nem annyira az ellentéteket emelte ki, hanem az egyeztetések folyamatát közvetítette, és jegyzőkönyvi hitelességű leírást adott a fővárosi ünnepségről, valamint a vidéki rendezvényeknek is tágabb teret biztosított. A kulturális sajtó (Fővárosi Lapok, Vasárnapi Ujság) nem foglalkozott olyan kimerítően a nemzeti ünneppel és az ahhoz kapcsolódó közéleti témákkal, mint a politikai napilapok, hanem az emlékezetet életben tartó memoárirodalom közlését, népszerűsítését helyezte előtérbe.

Kulcsszavak

öntudatosság, egykori dicsőséges helyszín, hősiesség, büszkeség, jövőkép

Tanulmány: itt

Szerző

Fabó Edit – Bacher-Tuli Andrea

Cím

Augusztus 20. 1880-ban

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.ALRE.2024.3

Kivonat

Az 1880-as év augusztus 20-a megünneplésének körülményei eltértek a korábbiaktól. Az egyik ilyen legjelentősebb tényező volt az, hogy az államalapító augusztus 20-i évfordulóját megelőzte Ferenc József augusztus 18-ra eső 50. születésnapja. Az uralkodói születésnap egyébként is állami ünnep volt, s ilyenkor egy szűkebb, arisztokratikus, protokolláris – a nyilvánosságtól elkülönített – körben zajlottak a köszöntések. A jubileumi alkalom azonban látványosabb gesztusokat kívánt, ezért a korabeli sajtó – pártállástól függetlenül – az egykor az 1848–1849-es forradalmat és szabadságharcot kegyetlenül megtorló királyban ezúttal az alkotmányos rend őrét méltatta. Mindemellett e nyár végi időszakban egyre szélesebb figyelem övezte a lóversenyzés témakörét, és ez már jelezte, hogy az augusztus 20-i rendezvények részévé fog válni. A Pesti Napló középutasságának megfelelően mindkét jeles napot vezércikkben üdvözölte, valamint Ausztria és Magyarország elválaszthatatlanságának szükségességét hangsúlyozta. A Hon szokásához híven idejekorán tájékoztatta olvasóit a várható eseményekről, és részletesen beszámolt a nemzeti ünnepekről, azonban a Szent István-nap elmúltával alig tért vissza az eseményekre. Az ellenzéki Egyetértésben csak az uralkodó születésnapját követő napon jelent meg vezércikk az uralkodót éltetve, ám kormánykritikus hangneme mellett az alkotmányosságra és a függetlenségre helyezte a hangsúlyt. Az irodalmi újságok közül a Fővárosi Lapok az ünnepi tudósításokat és az ahhoz kapcsolódó kulturális híreket nemzeti értékeket tartalmazó írásokkal fűszerezte, és a két jeles napot egymással párhuzamosan tárgyalta. A Vasárnapi Ujság viszont alig szentelt figyelmet az államalapítás ünnepének, míg az uralkodó születésnapjával terjedelmesebben foglalkozott. A kulturális sajtó az ünnepekhez kapcsolódó ismeretek, tények és történetek bemutatásával nemcsak olvasói látókörét szélesítette, de egyúttal megteremtette a nemzeti ünneppel való azonosulás érzelmi hátterét is. A méltatásokban és megemlékezésekben voltak egymást átfedő gondolatok, s bár látszólag összekapcsolódott a két esemény, valójában azonban csak érintkeztek egymással. Mindkét évfordulónak megvolt a saját rítusa, és nem homályosították el egymás jelentőségét.

Kulcsszavak

Ferenc József, születésnap, alkotmányos rend, Szent István-ünnepség, különböző ünneplés, lóverseny

Tanulmány: itt

Szerző

Fabó Edit

Cím

Március 15. 1880-ban

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.ALRE.2024.2

Kivonat

Az 1880-as év tavaszának sajtóanyagában még visszaköszönt az 1879-es szegedi árvíz és az azt követő újjáépítés. A katasztrófát kísérő nemzetközi segítség közrejátszhatott abban, hogy erőteljesebbé vált a magyar kultúra külföldi népszerűsítése, valamint hazai viszonylatban felerősödött a magyarosodást előnyben részesítő mozgalom. A március 15-i megemlékezéseket illetően a vizsgált politikai napilapok közül a középutas Pesti Napló visszatért a megszokott, elnagyolt hírközlési gyakorlatához, A Hon módszeres és körültekintő kormánypárti tudósításai azt érzékeltették, hogy a szokásszerűsödő ünneplésből kikopott a forradalmi lelkület, míg az ellenzéki Egyetértés alkalomszerű beszámolói szerint az emlékezetben ott rejtőzik az egykori tűz. A kulturális sajtó (Fővárosi Lapok, Vasárnapi Ujság) pedig bővebben foglalkozott a történelmi közelmúlttal, naplórészletek és levelek közlésével tette lehetővé a szellemi örökség újbóli átélését, a vele való érzelmi azonosulás fenntartását. Azaz, ahogy korábban is megfigyelhető volt, amint a politikai lapok érdeklődése csökkent a történelmi évfordulók iránt, a kulturális újságok szerkesztőségei hosszasabban foglalkoztak a történelmi idők felelevenítésével.

Kulcsszavak

nemzetköziesítés, magyarosodás, kötelező tisztelet, szokásos emlékezés, múltőrzés, egykorú dokumentumok

Tanulmány: itt

Szerző

Bacher-Tuli Andrea

Cím

Lófuttatók hálózata a dualizmus korában

Hivatkozás

DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.ALRE.2024.1

Kivonat

A kiegyezés korszakában a lóversenyek fontos társasági eseményt jelentettek, amelyet az uralkodó elit nyilvános szerepvállalása és a szórakoztató tömegkultúra együttesen jellemzett. A versenyüzem hátterében a lovaregyletekbe tömörült politikai-gazdasági elit fejtette ki tevékenységét, amelynek hatósugara a Monarchia egészére, sőt annak határain túlra is kiterjedt. A 20. század elejére versenyterek egész hálózata tűnt fel a térképen, többségük a Magyar Királyság területén helyezkedett el. Ezeket a versenypályákat különböző egyesületek tartották fent, melyek tagsága és tisztviselői köre számos átfedést mutatott egymással, szervezetileg pedig előbb-utóbb többnyire a két központi egylet, a Magyar Lovaregylet vagy az Osztrák Jockeyclub felügyelete alá kerültek. A versenyüzem leginkább egy-egy kulcsfigura erőfeszítéseinek köszönhetően terebélyesedett. A hálózatelemzés fogalomtárában ők az úgynevezett erősen kapcsolt csomópontok. Kétségkívül ilyen csomópont volt a korai időszakban gróf Széchenyi István, aki a futtatásokat annak minden szükséges apparátusával meghonosította, vagy gróf Batthyány Elemér, aki nyugat-európai színvonalra emelte a hazai lóversenyzést. A szerveződés fontos szorgalmazója volt a példaként bemutatott gróf Esterházy Miklós is, akinek udvari kapcsolatai minden bizonnyal nem elhanyagolhatók e tekintetben. A lóversenyzés egy-egy vidéki helyszínen való meghonosítása és működtetése – a terület természeti adottságai mellett – nem egyszer a futtatói elit kapcsolatainak függvénye volt. A birodalom területén a 19. és 20. század fordulójára egy olyan versenyrendszer alakult ki, amely a nyugati, elsősorban a német versenyidényhez igazodott, így vált lehetővé, hogy a Monarchia a futtatói elit révén egy nagyobb versenyhálózat részévé is válhatott. Az 1902. év versenyidényének mintajellegű elemzése is igazolta a lóversenyüzem hálózatjellegű működésének előzetes hipotézisét.

Kulcsszavak

lóverseny, versenypálya, hálózatelemzés, társadalmi elit, gróf Esterházy Miklós, Magyar Lovaregylet ezt a szóveget kérlek ugy csináld meg hogy nincs benne szotakolás