Tanulmány: itt
Szerző
Fehér Bence
Cím
ÍRÁSOS EMLÉKEINK AZ ŐSMAGYAR KORBÓL
Hivatkozás
DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MAOSMB.2022.161
Absztrakt
Az „ősmagyar” és „ómagyar” kor elhatárolása a standard magyar nyelvészetben illogikus, a szimbolikus 895-ös dátumot tekintjük határpontnak, holott a két korszak közti nagy horderejű nyelvi változások leginkább a XI–XII. századhoz köthetők. Azonban a honfoglalók és az őslakók összeolvadása a nyelvet erősen befolyásoló folyamat kellett hogy legyen, még ha jelenleg a szubés szupersztrátumok azonosítása meg is haladja erőnket. Ez a folyamat valóban 895 után indulhatott, és logikus, hogy a XI–XII. században tetőzött légyen. Ezért gyakorlati szempontból a XI. század előtti nyelvemlékeink az ősmagyar korba sorolhatók. Eddig ezek kizárólag glosszák voltak, amelyekből szintaktikai és morfológiai ismeretek csak rendkívül korlátozottan vonhatók le, a fonetikai következtetéseket pedig bonyolulttá teszi, hogy a X. századi adatok más írásrendszerben vannak rögzítve: görög betűvel. Így a valódi nyelvváltozások mellett látszólagosak is mutatkoznak, melyeket az átírási mód változása okozott.
Nagy újdonság, hogy a X. századból, sőt mostanra valószínűsíthetően régebbről is előkerült rovásírásos nyelvi anyag, amely közvetlen betekintést enged az ősmagyar korba. Ezek egy-kétszavas, ám teljes mondatot alkotó szövegemlékek, így hirtelen megjelentek szintaktikai és morfológiai adatok is a VIII. és X. század közt. Ezek olyan standard szerkezetet mutatnak, amely az ómagyar korig nem sokat változott. Az írásrendszer sajátosságai miatt azonban fonetikai adat egyelőre kevesebb, mint a glosszákból. További előrelépés várható azonban újabb rovásemlékek felfedezésétől, illetve a nagyszentmiklós–szarvasi típusú írások kombinatorikai alapú megfejtésétől – ha ezek közt lesznek magyar nyelvűek.
Kulcsszavak
ómagyar kor, ősmagyar kor, rovásírás, glosszák, mondatszerkezet