Tanulmány: itt
Szerző
Sántha Attila
Cím
A CSABA-MONDA (PRE) ZOROASZTRIÁNUS GYÖKEREI
Hivatkozás
DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MAOSMB.2022.175
Absztrakt
A székely és a magyar mitológia egyik kiemelkedő alakja Csaba. A csabaíre növénynév 1530-ban bukkan fel, holtakat feltámasztó erejének legendáját pedig 1584-ben jegyzik le (Csabához, Attila fiához kötve). 1850 körül gyűjti Lugossy József a Csaba-mondát, melyben Csaba királyfi szellemcsapatai élén visszatér, hogy megmentse a végveszélybe kerülő székelyeket. Grexa Gyula 1922-ben és Schmidt József 1926-ban felhívja a figyelmet a mondakör iráni párhuzamaira. Kutatásomból kiderül, a mondakör számos eleme megegyezik a (pre)zoroasztriánus mitológiának az Avesztában és Firdauszi Sáhnáméjában fennmaradt elemeivel. A mondakör egyik fontos mozzanata (Irnák/Csaba mint megmentő, újjászülettető) már az Attila udvarában is megforduló Priskos rhétornál előfordul, így kijelenthető, a monda az európai hunoknál is élt. A (pre)zoroasztriánus mitológiában ezek az elemek Sziavashoz (‘fekete’, ‘fekete csődör’), valamint az ő újjászületéseihez kötődnek. Sziavas a turáni népek (a pártusok, a korezmiek, a szogdok), valamint a magyarság egyik összetevőjeként meghatározott szavárdok mitológiájában is ősapai szereppel bír. Sziavas névváltozatai (pártus/örmény Savars, heftalita Saba), valamint a közbeeső névformák (Szaba, Sijaba, Sawa, Szava, Szaw) azt mutatják, hogy a magyar Csaba név ebbe a sorba minden további nélkül beilleszthető.
Kulcsszavak
Csaba-monda, Sziavas, prezoroasztrizmus, Csaba vére, Sziavas vére, újjászületés, fravasi, európai hunok, Priskos rhetor, pártusok, Korezm, szogdok