Nádasdy Tamás nádor jóvoltából kerülhetett először protestáns lelkész Kanizsára

Kanász Viktor, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának munkatársa a 16. századi kanizsai protestánsok és katolikusok történetéről nyilatkozott a zaol.hu-nak. 

"A hitújítás helyi megjelenésében Nádasdy Tamás és felesége, Kanizsai Orsolya s familiárisaik új hitértelmezéssel rokonszenvező magatartása volt meghatározó?

Valóban, valószínűleg Nádasdy jóvoltából kerülhetett először protestáns lelkész Kanizsára. Az első erre utaló közvetett adatunk 1544-ből származik. E kérdés ugyanakkor egy régóta zajló vitához vezet minket: milyen vallású, protestáns, avagy katolikus volt-e a Kanizsai-birtokokat is magáénak tudható Nádasdy? Vice versa sok érvet fel lehet hozni. A reformációt támogató magatartása mellett szól, hogy udvara a korai protestantizmus egyik központjaként működött. 1540-ig feleségével Kanizsán lakott, s valószínűleg itt kétszer is találkozott Sylvester Jánossal. Támogatta Dévai Bíró Mátyást, kapott levelet Melanchtontól, illetve Sárváron nyomdát alapított. A protestantizmust pártoló tevékenysége a familiárisai között is követőkre talált, valamint több hozzá köthető fiatal ment Wittenbergbe tanulni. Ugyanakkor közeli kapcsolatot ápolt Várday Pál esztergomi érsekkel, a váradi püspök emberével áldatta meg a fiát, Ferencet, valamint 1548- ban Várday hitszónok küldése miatt levelezett Kanizsai Orsolyával. Sokat idézett forrás még egy 1560. december 11-én kelt levele, amelyben a következőket írta haza Bécsből a feleségének: „Meglátogatott továbbá pápa követe, és ede hozzám jütt. Hitire, tisztességére azt mondta, hogy pápa énnékem ezt s ezt üzente. Tudja ő szent atyasága, hogy nem vagyok én luther, de meglátja űszentsége, hogy az lutherök ellen szolgálni akarok néki.” Mindezek alapján valóban nehéz lenne a vitában dönteni. Ugyanakkor a felekezetszerveződés e korai szakaszában még nem voltak olyan jól elkülönülő felekezeti határok, amelyek segítségével mindenkit egyik vagy másik oldalra lehetett volna sorolni. Valószínűleg a reneszánsz Rómában tanult, világlátott, humanista műveltséggel rendelkező főúr, s rajta keresztül felesége, Kanizsai Orsolya is az új hitértelmezésre fogékony személyekben elsősorban a tudóst s nem pedig a reformátort látta. Úgy tűnik, hogy Nádasdy elfogadta a meglévő egyházi struktúrákat, érdeklődő szelleme pedig nyitottá tette őt az új hitértelmezések nyújtotta intellektuális kihívásokra is.
[...]
Kanizsa elfoglalásával a várkatonaságból és családjukból álló keresztény lakosság elmenekült vagy elpusztult. Kanizsán több mint 200 évre a protestáns vallásgyakorlat megszűnt. A lutheránusok eltűnése csak a „Habsburg-ellenreformáció” számlájára írható?

Régi, sokat emlegetett állítás, hogy a „Habsburg-ellenreformáció” okozta a kanizsai protestáns felekezet felszámolódását. Ám ez egy általános toposz ismétlése csupán. Rudolf király alatt több protestáns kapitányt neveztek ki Kanizsa élére, ilyen volt Andreas Kielman és a várat feladó Georg Paradeiser, s a helyi protestáns katonaság mindvégig saját lelkészekkel gyakorolhatta hitét. A helyi protestáns felekezet intézményes eltűnése sokkal inkább az oszmán hódítás számlájára írható, hiszen a vár elfoglalását követően az addig itt lakó helyi keresztény lakosság felszámolódott, s a helyüket elsősorban a Balkán irányából érkezett délszláv népesség vette át, miközben az egykori templom, a kolostor és a kápolnák maradványai a 17. század végére mind eltűntek. Így nemcsak a protestáns, de a katolikus intézményrendszer is felszámolódott, pusztán a környékre érkező misszionárius szerzetesek tudtak valamelyest gondoskodni a helyi katolikus lakosságról. Ezért Kanizsa felszabadítása után, 1690-ben a semmiből kellett ujjászervezni a város egyházi életét. Azt láthatjuk, hogy a 16. század végéig maradtak katolikusok Kanizsán, a protestáns reformáció elterjedése hosszú távú folyamat volt, eltűnése pedig nem a „Habsburg- ellenreformáció”, hanem Kanizsa 1600-as elfoglalásának és 1601-es sikertelen visszafoglalási kísérletének következménye lett."


A teljes beszélgetés a zaol.hu oldalán elérhető. 

A Zalai Hírlapban megjelent interjúsorozat első része itt olvasható.