A magyar nyelv- és nyelvjárásterületet az 1920-as trianoni békediktátum szétdarabolta, ám paradox módon épp ennek hatására vált anyanyelvünk a Kárpát-medencei magyarságot összetartó fő erővé. Ugyanakkor, immár a kisebbségi lét keretei közt, a regionális nyelvi-kulturális örökség ápolása is kiemelt szerepet kap a magyar identitás őrzésében. Mindemellett a standard életképessége szempontjából is fontosak a nyelvjárásaink: a köznyelv hatalmas szókincse elsősorban gazdag tájnyelvi hátterének köszönhető.

Mindennek ellenére még mindig sok hamis sztereotípia él a nyelvjárásokról napjainkban is. Éppen ezért a tudatos(abb) értékőrzés, értékteremtés, presztízstervezés és identitáserősítés segítése voltak azok a kulcsfogalmak, melynek jegyében a magyar nyelvjárások napja 2020-ban megszületett.

Tanulmánykötetünkben a 2020. decemberi konferenciák anyagából szemezgettünk. Az írások közt van programadó, stratégiát vázoló munka, vannak értékes nyelvföldrajzi, regionális köznyelvi tanulmányok, rendszerező és attitűdvizsgálatok. Olyan kérdésekre is keresik a szerzők a választ, hogyan építsük be a tájnyelvi és regionális kulturális értékeket a közoktatás helyi tanterveibe, vagy hogyan használjuk praktikusan, egyszerűen, misztifikálás nélkül anyanyelvjárásunkat Nyugat-Dunántúltól Kárpátaljáig.