Minden körülmény ellenére a magyar katona a lehető leghevesebben ellenállt
Az önfeláldozó és hősies helytállás a Donnál a visszavonuló nemet és magyar katonák ezreinek életét mentette meg.
A szovjet hadsereg Don-kanyarban indított nyolcvan évvel ezelőtti támadásával és az azt követő, a magyar katonáka nézve tragikus eseménnyel foglalkozott január 14-i adásában az M5 TV csatorna "História" című műsora.
Az adásban ezekre a kérdésekre keresték a választ:
Hogyan zajlott a doni ütközet?
Sikerült-e a Vörös Hadsereg terve a magyar haderő bekerítésére?
Van-e igazságalapja annak a mítosznak, hogy meghalni küldték a magyar honvédeket a Doni kanyarba?
Mi okozta a vereséget?
Elégséges volt-e mennyiségben és minőségben a magyar hadsereg fegyverzete?
Mit tehetett Jány Gusztáv, a II. hadsereg parancsnoka, és miért nevezték ők a kommunista diktatúra idejében doni hóhérnak?
Milyen tévképzeteket ragasztott a kommunista diktatúra a doni katasztrófára?
Mi az oka a magyar katonák negatív ábrázolásának az 1945 után készült honi filmekben?
A műsor a katasztrófa ténybeli leírása mellet arra fókuszált, hogy az igazságról lefejtse a főleg a kommunista diktatúra idejében született mítoszok sokaságát.
Babucs Zoltán, a Magyarságkutató Intézet vezető kutatója hangsúlyozta: mivel a második világháború után az „utolsó csatlós”, a „bűnös nemzet” terminológiáját kellett alkalmazni, ezért a 2. magyar hadsereg tevékenységét is negatív színben tüntették fel, és megszülethetett a halálba küldött katonák mítosza. Kollégánk azonban emlékeztetett rá, hogy 1938 és 1941 között - az országgyarapítás eredményeként - hazánknak olasz és német segítséggel sikerült Trianon során elcsatolt területeket visszakapnia, így a harcokból nem maradhattunk ki. A helyzetet azonban nehezítette többek között, hogy 2. magyar hadsereg parancsnoksága a szovjetek sztálingrádi bekerítő hadműveletének megindulása után már kevés információt kapott a németektől.
Az adásban szó esett a történelmi események magyarországi megfilmesítéséről is. Kérdésként vetődött fel, vajon miért ábrázolják a magyar katonát általában negatív figuraként az 1945 utáni hazai történelmi filmekben. Deák-Sárosi László filmesztéta, a Magyarságkutató Intézet kutatója elmondta, ezt a megközelítést a politikai helyzet befolyásolta. Mivel a győztesek narratívája érvényesült, ezért a magyar félnek nem lehetett igaza, a magyar katonát nem lehetett hősiesen ábrázolni, a filmművészet pedig ezt a viszonyulást esztétikai értékként raktározta el. Leszögezte: nekünk nem kell mítoszt építenünk, akkor járunk jó úton, ha saját történelmünk eseményeit megfelelően dolgozzuk fel.
A műsor további megszólalói voltak: Számvéber Norbert, a Hadtörténelmi Levéltár igazgatója, Soós Péter alezredes, (Hadtörténeti Múzeum), Berdő Gábor Károly (Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség) Bajor Péter tanár, Bernolák Béla fotós, Horváth József biztonságpolitikai tanácsadó (Alapjogokért Központ), Szakály Sándor főigazgató (Veritas)
A tragédiát a szakértők véleményén, a személyes történeteken és visszaemlékezéseken keresztül Horváth Szilárd, Kassai Kata, Marx Éva, Szakál Borostyán járták körbe.
A doni áttörés 80. évfordulóján országszerte és határainkon túl is megemlékeztek a tragédia magyar áldozatairól. Az ismeretlen katona pákozdi emlékművénél Vargha Tamás honvédelmi államtitkár mondott beszédet,
dr. Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója pedig a svábhegyi emlékműnél helyezte el a tisztelet koszorúját.
Köő Artúr, intézetünk munkatársa az M5 csatorna "Agenda" című műsorában kiemelte: az elesettek emlékét az szolgálja, ha kitartásukat és hűségüket elismerve hősökként gondolunk vissza rájuk.