“Egészen biztosan nem úgy alakultak ki a nyelvrokonságok, ahogy azt a XIX. század közepi darwinista és evolucionista családfa mutatja”

 

A Magyar Katolikus Rádió „Nyelvédesanyánk” című műsorában Nagy György András beszélgetett Pomozi Péterrel, Intézetünk Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatójával.

“A FOLKLÓRNAK AZ IDŐBELISÉGÉT AZ IS MEGMUTATJA, HOGY VAN HUN-MAGYAR MONDAKÖR.

Vannak olyan mondáink amelyek egyértelműen régebbi időkre utalnak, és én nagyon is hiszek abban, hogy a folklór ilyen mennyiségben nem hazudik. Tehát az sem nagyon valószínű, hogy egy ekkora mondakör az tényleg, kizárólag valami nyugat-európai “visszáru” lett volna, mint ahogy azt a korábbi évtizedekben néhány kutató állította.” - mondta el Igazgatónk.
A magyar nyelv teljes életidejének csak töredéke, mintegy negyede az első nyelvemlékeinktől, a veszprémvölgyi apácák adománylevelétől és a Tihanyi Apátság alapítólevelétől eltelt hosszú, ezeréves írott periódus – nyomatékosította a magyar nyelv születésének idejével kapcsolatban a Magyarságkutató Intézet Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatója.

A nyelvemlékekkel nem rendelkező ősmagyar korba való visszatekintés kapcsán Pomozi Péter elmondta: a szájhagyomány, folklór az írásbeliség mellé állítható, sőt annál archaikusabb jegyeket is őrizhet, olyannyira, hogy 

LÉTEZIK AZ EGYÉRTELMŰEN ŐSI IDŐKBE MUTATÓ HUN-MAGYAR MONDAKÖR.

Archaikus népi balladáink szerkezete kapcsán kifejtette: legközvetlenebb nyomait Magna Hungária területén találjuk, ahol a IV. századtól a világhódító Hun Birodalom hatása is megjelent.

Pomozi Péter a történelmi nyelvészet eredményeit összegezve elmondta: Eurázsia nyelvileg benépesült hetvenezer évvel ezelőtt. Ehhez képest a mai modern nyelvcsaládoknak az ideje biztos, hogy nagyon fiatal. Az ősmagyar nyelvre jellemző formák nyelvföldrajzi kontaktvizsgálata a Volga-Káma vidékére, tágabban pedig az Uráli átjáró környékére mutatnak. 
Viták vannak, hogy a magyar nyelv keletkezése például 3500-4000 évvel ezelőttre tehető-e. Egészen biztosan nem úgy alakultak ki a nyelvrokonságok, ahogy azt a XIX. század közepi darwinista és evolucionista családfa mutatja, mert az csak egy nagyon elnagyolt metafora.