A remény már elveszett, de a nemzet még ellenállt

A szovjet hadseregnek a Pongrátz Gergely vezette Corvin-közi ellenállás felszámolására irányuló, (...)

(...) 66 évvel ezelőtti koncentrált támadására emlékezett Borvendég Zsuzsanna történész kutatónk a Kossuth Rádió „Vasárnap Újság” című műsorában. 

NOVEMBER 4. – SZIMBOLIKUS PILLANAT

1956. november 4-én hajnalban megindult a szabadságharc eltiprását célzó Forgószél hadművelet. 
Kutatónk emlékeztetett: a forradalom nem csak a lelkekben élt tovább, a második szovjet katonai intervenció ellen elképesztő bátorsággal szálltak harcba a forradalmárok, Budapesten egészen november 11-12-ig voltak ellenálló gócok. 

Ezt követően viszont sztrájkokban, néma tüntetésekben és az alulról szerveződő, önkormányzatiságot jelentő munkástanácsok létrehozásában nyilvánult meg az ellenállás. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzeti szuverenitás talaján álló munkástanácsokkal nem tud megegyezni a kormány, december 6-án sor került a Nyugati téri provokatív vöröszászlós felvonulásra és sortűzre, amelyet a következő egy hónapon belül számos másik követett, közte a legtöbb áldozatot, mintegy 46 fő halálát okozó salgótarjáni is. A munkástanácsok hatalmának megtörését és a megfélemlítést célzó sortüzek, a Rákosi-terror eszközrendszerét alkalmazó véres leszámolás traumatikus élmény volt a magyar néplélek számára. 

Deák Dóra kérdésére Borvendég Zsuzsanna hangsúlyozta: a megtorlást követő kádári-konszolidáció okozta meghasonlás csaknem végleg megroppantotta a nemzet gerincét, évtizedekre van szükség ahhoz, hogy ennek a feldolgozása megtörténhessen.