A békediktátum 100. évfordulója alkalmából a Magyarságkutató Intézet egyedülálló módon elsőként online konferenciasorozatot szervezett. A konferenciák tematikusan a döntéstől egészen napjainkig értékelte a történelmi folyamatokat, és a tragédia hatását, utóéletét. 

A téma legavatottabb kutatóinak előadásait kötetekbe rendeztük össze, amelyeket ajánlunk minden magyar ember figyelmébe.

A SZÁZÉVES TRIANONI BÉKEDIKTÁTUM SZÜLETÉSE

Trianonról a magyarságnak százesztendős tapasztalata van – soha el nem múló, fel-feltörő. Sokszor és sokan értelmezték és értelmezik ma is. A kötet a száz évvel ezelőtti eseményekre emlékezik, azt a kort mutatja be, amikor teljesen bizonytalan volt a jövő, viszont sokan azt remélték, hogy a kialakult helyzet még megváltoztatható. Ez – eddigi tapasztalataink szerint – zsákutcának bizonyult. Az igazi kihívás az esetleges alkalmazkodás volt az új keretekhez, pedig egyértelmű volt, hogy minket közép-európaiakat összetart valami közös identitás, ezt kell keresni, és nem azt, ami szétválaszt.

E kötetben történeti munkák egész sora mutatja be a tisztes helytállást, az útkeresést és a megváltozott körülmények közti magatartást.
Egyszerre olvashatunk a békediktátum aláírásának diplomáciai eseményeiről és szükségességéről nemzetközi jogi értelemben, a területi és emberveszteségről – mely meghatározta gazdasági és kulturális fejlődésünk mindennapjait –, a Muravidék sorsáról, a belgrádi katonai egyezmény modern szemléletű értelmezéséről, a Székely Hadosztály helytállásáról, a katolikus egyház és a békeszerződés kapcsolatáról, Horthy Miklós hatalomra kerüléséről. Szerepet kap az Erdély elcsatolására vonatkozó román elképzelések ismertetése, a soproni népszavazás sikerének bemutatása, a történelmi Magyarország felbontásának kulturális következményei.

A kötet itt olvasható:
https://mek.oszk.hu/22600/22632/22632.pdf

TALPRA ÁLLÁS TRIANON UTÁN

Ezt a címet választotta a Magyarságkutató Intézet a békediktátum következményeit tárgyaló konferenciasorozata második része elé. Mert valóban talpra állt az ország, köszönhetően népe eltökéltségének, munkabírásának, vezetői hozzáértésének.
Honnan indult az újjáépítés? A Horvátország nélküli történelmi Magyarország elvesztette területének kétharmadát. Lakossága 18 millióról 7,6 millió főre csökkent. Elvették termőföldjeinek 61%-át, faállományának 88%-át, vasúthálózatának 62%-át, kiépített útjainak 64%-át, nyersvasának 83%-át, ipartelepeinek 56%-át, hitel- és bankintézeteinek 67%-át. A cseh, szerb-horvát és román megszállók minden mozdíthatót elloptak. Leszerelték és elvitték gyáraink berendezéseit, elrabolták a mezőgazdasági gépeket, a lovakat, az állatállományt. És az elszállításhoz használt vasúti szerelvényeket sem adták vissza.

Ebből az állapotból tért magához és épült újjá Magyarország. A feltámadás nehézségeit és sikereit ismertették az előadók a 2020. június 18-i konferencián. Horváth Attila, Szakály Sándor, Szávai Ferenc, Domonkos Endre, Ujváry Gábor, Gulyás László, Vizi László Tamás, Schlett András és Miklós Péter előadásainak szerkesztett változatait adjuk közzé az elhangzás sorrendjében ebben a kötetben.
Kérjük a Kedves Olvasót, hogy a Magyarságkutató Intézet Talpra állás Trianon után című konferenciakötetét fogadja az előadássorozat mottójául választott Klebelsberg Kuno idézet szerint: „az erkölcsi erők megedzése, a testi erő helyreállítása és a gazdasági termelőképesség biztosítása az, ami […] hozzájárulhat ahhoz, hogy hazánk súlyos helyzetéből kiemelkedhessék”.

A kötet itt olvasható:
https://mek.oszk.hu/22600/22655/22655.pdf

TRIANON UTÓÉLETE – AZ ELSŐ SIKEREKTŐL A SZÁZÉVES ÉVFORDULÓIG címmel rendezett tudományos konferenciát a Magyarságkutató Intézet Budapesten, 2020. szeptember 3-án. A konferencián a helyi jellegű, határkiigazító sikerek (1919–1924), az országgyarapítás (1938–1941), valamint Trianon 1945 utáni megítélése és a 2010 utáni szellemi nemzetegyesítés folyamata témakörökhöz kapcsolódóan tizenegy előadás hangzott el. Az előadók által megírt, számos új kutatási eredményt felmutató tanulmányból összeállított kötetet veheti most kezébe a tisztelt Olvasó.

A trianoni békediktátumra eleddig három magyar válasz született. Az első a békés területi revízió volt, az első és második bécsi döntés nemzetközi döntőbíráskodás révén született meg, míg Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlásakor, az ott élő magyarság védelmében lépett fel a Magyar Királyi Honvédség Kárpátalján és a Délvidéken. Az országgyarapítás eredményeinek megőrzése érdekében kellett belépnie Magyarországnak a megújult világháborúba, de vesztes félként ismét elveszítette valamennyi, 1938–1941 közötti területgyarapodását. A második az 1989-ig regnáló kommunista diktatúrához köthető, amely 1956 mellett Trianont is „indexre” tette, az internacionalizmus jegyében teljesen lemondva a szomszédos, „baráti” államokban élő magyarságról, akiket cinikus módon kiszolgáltattak ottani elvtársaiknak. A harmadik a rendszerváltozástól napjainkig tartó folyamat, a nemzeti-keresztény kormányok által meghirdetett, a határok felett átívelő szellemi nemzetegyesítés. Ennek révén sikerült meghaladnunk Trianont. Nem szabad elfelednünk, bár a határokat átrajzolhatták felettünk a megkérdezésünk nélkül, de attól még a magyar nemzet egy és oszthatatlan, államhatáraink pedig nem azonosak a magyar nemzet határaival.

E célt szolgálja jelen kötetünk is, hittel vallva Szabó Dezső nagyszerű gondolatát: „Minden magyar felelős minden magyarért.”

A kötet itt olvasható:
https://mek.oszk.hu/22600/22654/22654.pdf

A TRIANONI BÉKEDIKTÁTUM RATIFIKÁCIÓJA KÜLFÖLDÖN

Jelen kötet célja az volt, hogy áttekintse a győztes államoknak a trianoni békediktátumot ratifikáló eljárásait. A tanulmányok szerzőinek életkora, szakmai pályája és tapasztalatrendszere eltérő, szakmai alapelveik azonban hasonlóak: számos primer levéltári forrást és nagyszámú korabeli újságcikket használtak dolgozatuk háttéranyagaként, s írásaik a politikatörténet felől a recepciótörténet irányába mozdultak el.

Ha modell kialakítására törekszünk, látható az angol, a francia, az olasz és a csehszlovák ratifikáció, amelyekben mutatis mutandis közös, hogy volt vita, és a diktátum kritikája is megjelent, továbbá ott a délszláv „szimbolikus modell”, valamint a harmadik változat a ratifikáció elmaradása.
Amellett, hogy már a kortárs kritikusok kiemelték a diktátum igazságtalanságát, több hozzászóló (például a francia ratifikációs viták során) a trianoni diktátum pozitívumaként emelte ki azt, hogy a területi elcsatolások következtében Magyarország lényegében etnikailag homogén lett. Ez az érvrendszer mind a mai napig létezik, többek szerint a trianoni diktátumnak voltak pozitív következményei. Itt azonban hangsúlytévesztésről van szó: a diktátumnak negatív következményei és pozitív – legjobb esetben is csak – mellékhatásai voltak. Tehát utóbbiak nem következmények, korántsem esnek olyan súllyal latba, mint a drámai konzekvenciák.

A ratifikációs eljárásokat feldolgozó tanulmányok ilyen és ehhez hasonló érvek ütközéseibe adnak betekintést, bemutatva, hogy Angliában, Franciaországban, Csehszlovákiában és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban kik, miként védték, avagy támadták a diktátumot, továbbá hogy az Amerikai Egyesült Államok és Lengyelország miért nem ratifikálták azt.

A kötet itt olvasható:
https://mek.oszk.hu/22100/22172/22172.pdf