A Peer-kódex egyike a késő középkorból fennmaradt, közel ötven magyar nyelvű, kézzel írt könyvnek. A kódex nehezen vészelte át az évszázadokat: több lap és egy terjedelmesebb rész is kiszakadt belőle. A kötet elején a szerző a kódex keletkezése és története körüli számos tisztázatlan kérdésre keresi a választ, a második részben pedig a két fél egyesítése utáni szövegrészek kaptak helyet.

Két évtizede, 2000-ben jelent meg a Peer-kódex modern kritikai kiadása (Régi Magyar Kódexek 25.), az egykor részét képező, idővel különválasztott Töredék nélkül. A magyar nyelvtörténeti kutatások eleddig adósak voltak a Töredék modern kritikai kiadásával, illetve a Peer-kódexbe történő „visszaillesztésével”. Erre a hiánypótló munkára vállalkozott Németh Dániel monográfiája. A kapcsolódó kutatások eredményeként régi kérdésekre újabb válaszokkal, illetve új kérdések megfogalmazásával gazdagodott a kutatástörténet és a kódexkiadás. (Szentgyörgyi Rudolf)
A szerző a Peer-kódex és a belőle leválasztott „Csízió” vizsgálatát végzi el mikrofilológiai módszerekkel, több szempontból megvizsgálva a nyelvemlékeket. A könyv újabb adalékokkal segít tisztázni a nehezen megválaszolható kérdést: „Ki/Kik is lehetett/lehettek a XVI. század elejére datálható kis könyv tulajdonosa/i, és kik készíthették?” Ugyan teljesen egyértelmű választ most sem sikerül adni, de a kép sokat „tisztul” a szálak ismételt áttekintésével, a sokszor nyomozói munkát idéző kutatás bemutatásával. (Oszkó Beatrix)
A kötetet bemutatja: Pomozi Péter, a Magyarságkutató Intézet Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának igazgatója és Német Dániel, a Magyarságkutató Intézet Nyelvtörténeti Kutatóközpontjának munkatársa, a kötet szerkesztője