Szent Korona kerekasztal-beszélgetések a Magyarságkutató Intézetben
Nagy sikerrel zárult a Magyarságkutató Intézet Szent Korona eszmével, a Szent Korona tannal kapcsolatos kerekasztal-beszélgetése, amely nyitóeseménye volt a Magyarságkutató estek elnevezésű rendezvénysorozatnak. A Szent Korona eszme kiterjedt témaköréről további három alkalommal folytatnak majd nyilvános beszélgetést a szakértők az intézet konferenciatermében, minden hónap első csütörtökén. Prof. Dr. Kásler Miklós főigazgató összegezte gondolatait a teltházas esemény kapcsán az Első kézből című videó interjúsorozat legújabb adásában.
„Nagyon örültem a rendkívüli érdeklődésnek. – mondta. A Szent Koronát, mint tárgyat, a Szent Korona eszmét, mint páratlan gondolatot, mindig titok vette körül. A Szent Korona eszme egy abszolút magyar gondolat. Sehol a világon ilyen gondolat nem született és nem bomlott virágjába. A Szent Korona tan ugyanis meghatározta a magyar állami berendezkedést, a hatalmi, politikai és jogi viszonyokat, gondolok itt a hatalom megosztásának elvére, de az életformánk, a gondolkodásunk is mélyen át van itatva általa.”
Prof. Dr. Kásler Miklós mellett a kerekasztal-beszélgetésen további, a témával foglalkozó neves szakemberek, történészek, jogászok, jogtörténészek vettek részt. Dr. Fazakas Zoltán József, a Magyarságkutató Intézet szakmai és operatív főigazgató-helyettese, Dr. Horváth Attila alkotmánybíró, tanszékvezető egyetemi tanár, Dr. Liktor Zoltán alkotmányjogász, Dr. Szabados György, a Magyarságkutató Intézet László Gyula Kutatóközpont és Archívumának igazgatója, Dr. Szmodis Jenő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, Dr. Varga Tibor jogtörténész, a Szent Korona Szabadegyetem alapítója és Dr. Zétényi Zsolt ügyvéd, alkotmányjogász.
Két nagy kérdéskört jártak körül. Az egyik azzal foglalkozott, hogy a Szent Korona eszme és ezen belül a Szent Korona tan, mint történeti alkotmány hogyan viszonyul a kartális alkotmányokhoz. „A Szent Korona eszme szerves részét képezik a király rendeletei, a király és a királyi tanács közös rendeletei, törvényei, illetve később az országgyűlés és a király rendeletei, de emellett a le nem írt keresztény értékek, a hagyományok, sőt mi több, a közösségek hagyományai is ide tartoznak. Ez – amit történeti alkotmánynak hívunk - szerves, sokszáz éves fejlődésnek az eredménye, sok nemzedék tapasztalatát öleli fel. A különböző országokban általában a történeti alkotmánnyal indult el a jogfejlődés. Ugyanakkor majdnem mindenki írásba foglalta, ami mögött legtöbbször egy aktuálpolitikai esemény állt. Ez a kartális, azaz írott alkotmány. A különböző országok akkor írták le az alkotmányaikat, amikor egy nemzedék egy új politikai programmal jelent meg, és ezt akarták írott formába foglalni, a továbbiakban az idők végezetéig alkotmányként, a törvények alapjaként elfogadtatni.” – fejtette ki a főigazgató.
A másik nagy téma a hit szerepe volt a történeti alkotmányokban, jelesül a Szent Korona tanban.
„A hittel kapcsolatban vannak sarkalatos pontjai a történeti alkotmányunknak, valamint - lényegesen szélesebben - a Szent Korona eszme esetében. Az alaptétel az, hogy léteznek természeti törvények, léttörvények, isteni törvények, amelyeket nem lehet vitatni. Alapkérdés a jó és a rossz, a méltányosság, az igazság kérdése. Az isteni, természeti törvényeket kell a Mennyország mintájára meghonosítani a Földön is. A nemzet és a király együtt alkotják a Szent Korona teljes hatalmát, ugyanakkor a Szent Korona közvetít a megszemélyesült isteni akarat és a földi hatalomgyakorlás között.”