Tanulmány: itt
Szerző
Juhász Zoltán
Cím
A MAGYAR NÉPZENE A DALLAMTÍPUSOK ÉS A HAPLOCSOPORTOK ELOSZLÁSAINAK TÜKRÉBEN
Hivatkozás
DOI: https://doi.org/10.53644/MKI.MAOSMB.2022.23
Absztrakt
Ebben a dolgozatban egy három éve tartó közös népzenei-genetikai kutatás eredményeinek egy részét mutatjuk be. Kutatásunk alapötletét a következő megfontolás adja: Ha egy népesség csoportokat bocsát ki magából, melyek más népességekkel keverednek, akkor a kibocsátó népességre jellemző haplocsoportok gyakoriságai korrelált változásokat mutatnak. Ugyanezt a hipotézist zenei típusok korrelált terjedésére is kiterjeszthetjük, sőt, zenei és genetikai típusok korreláltan terjedő „szövetségeit” is feltárhatjuk. A kutatás céljára létrehoztunk egy 59 zenekultúrát, valamint népességet reprezentáló, 59 000 dallamot és 15 919 egyén haplocsoportját tartalmazó adatbázist.
A teljes körű elemzés kimutatta, hogy mind a magyar népesség, mind a népzene meghatározó eleme egy feltehetőleg a bronzkor óta helyben élő szubsztrátum, mely már a bronzkorban létrehozott telepeket az eurázsiai sztyeppe akkor lakható részein, és genetikai lenyomata ott van a vaskori és középkori nomád népek haplocsoportjai között is. Népzenénk és népességünk keleti kapcsolatai tehát egy nagy sztyeppei kapcsolatrendszer legnyugatibb pólusaként értelmezhetők, nem tekinthetők pusztán a honfoglaló magyarság Keletről jött hozadékának. Ugyanakkor kimutattuk egy belső-ázsiai, a vaskori és középkori nomád népekhez köthető zenekultúra, valamint a magyar népzene szoros kapcsolatát is. Emellett kimutattunk egy másik, Anatólia és a Közel-Kelet felé mutató szálat is, mely a honfoglaló és a jelenkori magyar népességben szintén bronzkori eredetű lehet, és az úgynevezett „pszalmodizáló” és „régies kis ambitusú” zenei stílusainkkal van kapcsolatban.
Kulcsszavak
népzenekutatás, archeogenetika, mesterségesintelligencia-kutatás