Szent László királyunkra emlékeztek a közelmúltban Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeum „Munkácsy Blue chip” projektjének keretében. A programsorozat célja a kiemelkedő magyar értékek bemutatása rendhagyó jelleggel.

Ennek szellemében a szent „kerál” alakját egy XV. századi ismeretlen szerző által írt, a Peer-kódexben fennmaradt históriás ének segítségével idézték meg, majd ezt követően Medgyesi Pál régész, a múzeum nyugalmazott igazgatóhelyettese tartott tematikus tárlatvezetést Szent László korának leletei Békés vármegyéből címmel. 

A múzeum vendég előadója Sashalmi-Fekete Tamás, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának történésze volt. Kutatási területe a középkori falképek, ezen belül is a Szent László köré épülő falképciklus, amelyre véleménye szerint egy eurázsiai hőseposz maradványaként gondolhatunk. A XI. századi leányrabló kun történetét változatosan, mégis hasonló módokon reprezentálják a falképek. Általában hat nagyobb jelenetre bonthatóak, és jellegzetes motívumok, szimbólumok térnek vissza rajtuk. A Szent László-legenda középkori falképeinek szimbolikája című előadásában ismertette az eurázsiai kapcsolatokkal rendelkező szimbólumcsoport sajátosságait. Felvázolta a különféle népek hősmondáival való kapcsolatait, bemutatta az epikus küzdelem jelképrendszerét és szabályosan ismétlődő motívumkincsét.

A hazai tudományos életben többnyire csak a leányrabló kun legendájaként vagy a kerlési (cserhalmi) ütközet krónikáinkból jól ismert történeteként mutatják be a falképeket. Szent László és a kun vezér küzdelme azonban az ősi sztyeppei népek kultúrájába vezeti vissza a szemlélőt, a sebezhetetlen hősök világába, amelynek megannyi pillanatát megőrizte a magyar hagyomány. A freskók jelentőségét bizonyítja, hogy Kárpát-medence szerte elterjedt ábrázolástípus volt templomainkban, amelyet a templomok északi hajófalának felső regiszterében rögzítettek. Ez azt jelenti, hogy a biblikus tanítások, az evangéliumi képek és a példaképként tekintett mártírok életének pillanatai előtt elsőként a Szent László-legendát festették meg a templomokban. Szakrális térben nem helyeztek volna el világi történetet, ez a tény is azt erősíti, hogy nem pusztán a nagy király hőstettét, hanem egy ősi korokra visszavezethető epikus küzdelmet jelenítettek meg. 

A történetet jelentős változtatások nélkül – meghagyva a fontos törzsjeleneteket – még külföldi írástudók (Mügeln Henrik, orosz évkönyvek, bécsi egyetemi anyakönyv, Magyar Anjou-legendárium) is megörökítették változatos formában. Hol miniatúrákon, hol iniciálé formába sűrítve maradt fenn az utókornak. A XV. században még valószínűleg élő szájhagyományt a Magyarországon járt krakkói tudós, Paulus Crosnensis Ruthenus is lejegyezte verses formában. A mű azon részleteit, amelyek a leányrabló kun sebezhetetlenségének legendáját mutatják be, a Magyarságkutató Intézet szakemberei közös munkájának gyümölcseként olvashatta először ¹ a magyar tudományos élet. A kutatóintézet klasszika-filológia professzora, Fehér Bence készített fordítást a középkori latin szöveghez, a freskókhoz fűződő kapcsolatairól Sashalmi-Fekete Tamás írt tanulmányt. Az úgynevezett Ruthenus-verset a békéscsabai közönség is hallhatta, olvashatta. 

Az előadás kitért az utóbbi években az erdélyi templomokban feltárt, eddig még ismeretlen, Szent László alakját ábrázoló falképekre. A közönség érdeklődésével és hozzászólásaival kísért előadás végén kutatónk a Székelyek a keleti végeken című, általa szerkesztett konferenciakötettel ajándékozta meg a múzeumot és a résztvevőket.