A nyílt cenzúrától a szabadság illúziójáig című közös szervezésben megvalósuló konferenciát Szadai Károly, a Médiatanács tagja köszöntötte. 

A média és az állambiztonság kapcsolatát, a cenzúra mindennapi működését, az ellenzéki sajtó szerepét is tárgyaló előadássorozat létrejötte kapcsán köszönetét és nagyrabecsülését fejezte ki a Magyarságkutató Intézetben folyó munkáért, és a Történeti Kutatóközpont Horváth János Kutatócsoportja vezetőjének, Borvendég Zsuzsannának.

Ezt követően Horváth-Lugossy Gábor főigazgató köszöntőjét Vizi László Tamás olvasta fel. Főigazgatónk levelében kiemelte: legfőbb küldetésünk, hogy népünk eredetének és történetének feltárásával erősítsük a magyarságtudatot. Ezt szolgálják Borvendég Zsuzsanna tabudöntögető kutatásai is, amely munkák immár angol nyelven is elérhetőek a szélesebb nemzetközi közvélemény számára. 

Horváth-Lugossy Gábor kiemelte: az 1945 után kezdődő kommunista időszak több kárt okozott a nemzeti önértékelésünkben, mint a török és labanc megszállás évszázadai együttvéve. A tudatos nemzetpusztítás és identitásrombolás elsősorban ideológiai síkon történt, amelyben a hatalmat feltétlen kiszolgáló propagandagépezet volt a legütőképesebb fegyver. Rámutatott: Intézetünk küldetésével megegyező törekvés a hatalmat kiszolgáló sajtómunkások nemzetromboló szerepének, illetve azoknak a szellemi műhelyeknek a bemutatása, amelyek autonóm gondolkodásukat és magyarságukat a diktatúrában is megőrizték. 

A konferencia első paneljében Máthé Áron „Születéstörténet. A Szabad Nép metamorfózisa, a Népszabadság létrejötte, avagy a „világ proletárjaiból” a „globális középosztályig”  tartó út kezdete” című előadását hallgathatta meg a konferencia közönsége. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese Fekete István Zsellérek című regényéből idézve „Minket nem a kard, a puska, az ágyú győzött le, hanem a sok kis ólombetű” mutatta be a legsötétebb diktatúra szócsövének, a Szabad Népnek átlényegülését, amely során a Kádár-féle diktatúra vezető lapja a folytonosságot és a szakítást egyaránt jelképező Népszabadság címet kapta. 

Kása Csaba, Intézetünk Történeti Kutatóközpontjának munkatársa „Aki még a születésnapjáról is hazudott. Adalékok Boldizsár Iván pályafutásához” című előadásában a mélyen vallásos katolikus költőként induló, később a Harmadik Birodalom csodálójaként feltűnt, majd falukutatóból Rákosi államtitkárává lett, 1988-ban pedig már a demokratikus ellenzék irányába tapogatózó, a kor sztárújságírójának számító  műfordító, szerkesztő pálfordulásait, elvtelenségét és opportunizmusát mutatta be. 

Mező Gábor újságíró, kutató Vásárhelyi Miklós, Erdős Péter és Gimes Miklós tevékenységét mutatta be „Propagandistákból „nagyimrések”. Vásárhelyi Miklósék története” című előadásában. A gyűlöletkeltő és uszító sajtómunkások, a diktatúra kitervelői, kiszolgálói, és az ÁVH-val rendszerszinten is együttműködő későbbi „nagyimrések”, „mártírok” kevésbé ismert szerepét tárta a közönség elé. 

Soós Mihály levéltáros-történész , az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatója „Zengődi” és „Aliszka”. Egy meghiúsult és egy félig sikeres beszervezés tanulságai” című előadásában két televíziós újságíró: Elek János és Baló György ügynöki beszervezésének a folyamatát kísérte végig. Az előadó a két ügy önmagán túlmutató tanulságainak megfogalmazására is kísérletet tett. Rámutatott: a Kádár-rendszer hírszerző szervei céljaik elérése érdekében kiemelt szerepet tulajdonítottak a sajtómunkások beszervezésének, akik aztán az internacionalizmus jegyében szolgálták ki a hatalmat, asszisztáltak a nemzeti érzés elfojtásához és a magyarságtudat eredendő bűnné nyilvánításához.