Széljegyzetek téves eszmékről 2.
Széljegyzetek téves eszmékről 2. - 2024. január 26.
III. Béla király sírja
1848. december 12-én a székesfehérvári Szűz Mária Bazilika romjai között egy öt sírból álló temetkezési egységet tártak fel. A sírok közül kettőben egy koronás királyi házaspár nyugodott. Őket a korabeli tudósok, Pauer János történész és az ásatásokat befejező Érdy János régész azonosították III. (Nagy) Béla király (1172–1196) és első felesége, az 1185 körül elhunyt Antiochiai Anna személyével. Eredményüket a közelmúltig nem vitatta senki, amikor régészeti érvek alapján született egy elmélet: eszerint Könyves Kálmán (1095–1116) és első felesége, Hauteville-i Felícia nyughelyét találták meg.
Könyves Kálmánról igen sötét képet fest a hazai krónikás hagyomány, amit az magyaráz, hogy a Kálmán által megvakított II. Béla (1131–1141) vérvonalán folytatódott tovább az Árpád-ház, és az udvari történetírók így álltak utólagos bosszút rajta. A krónika szerint Kálmán félszemű, púpos, sánta is volt és élete végén fülgyulladásként azonosítható betegség gyötörte: ezek azok az ismérvek, amelyek a XXI. századi orvostudomány és embertan által könnyen lemérhetők egy csontvázon.
A Könyves Kálmánnal való azonosításnak azonban semmilyen alapja nincs. Ha a Kálmánról szóló, igen negatív krónikás leírás nem igaz, akkor nem tudjuk, hogy nézett ki. Ha van benne igazság, akkor az imént említett testi jegyeket, vagy azok egy részét ki lehetne, de ki is kellene mutatni. Ehhez képest mit látunk?
A királysírban nem egy púpos csontváz feküdt: orvosok, antropológusok szerint is egy délceg férfi maradványai voltak. Sántaságra utaló jel szintén nem található.
A koponyán nincs nyoma sem a fülgyulladásnak (ami amúgy a koponyát is károsítja), sem egy esetleges félvakságnak.
A hosszúkás koponya szerkezetileg megegyezik a Szent László-herma arcmásával, ami nem meglepő, hiszen III. Béla avattatta szentté Lászlót, tehát ő lehetett a királyportré modellje.
A Szent László-hermában talált, III. Béláénál némileg zömökebb koponyáról a genetikusok kiderítették, hogy eredeti ereklye és III. Bélával távoli férfiági rokonságban állt; Szent László (1077–1095) viszont nagybátyja, vagyis közeli férfiági rokona volt Könyves Kálmánnak.
A királyné csontvázáról kimutatták, hogy szervezetét nagyon megviselte a sokszori szülés: Annának hat, vagy hét gyermeke született, Felíciának csak három.
A királycsontokat Kálmánnak tulajdonító elmélet nagyban épít arra, hogy a király mellett egy „körmeneti kereszt” volt, amivel Kálmán az uralkodása előtt viselt püspöki méltóságára kívánt emlékeztetni. Csakhogy régészetileg sem áll helyt ez az elmélet. A sírba tett nyeles kereszt értelmezése többféle lehet: zarándokkereszt, körmeneti kereszt, vagy a keresztény uralkodó hatalmi jelvénye. Ám ha Könyves Kálmán egykori főpapi mivoltát akarta volna megjeleníteni, akkor nem nyeles keresztet, hanem püspöki pásztorbotot rakat maga mellé.
A régi és új tudományok régi tudósaink helyes meglátását igazolják: az 1848-ban feltárt sírok közül kettő III. Béla és Antiochiai Anna földi maradványait rejtette.