Fókuszban a teljes sztyepperégió

Makoldi Miklósnak, Régészeti Kutatóközpontunk igazgatójának jelent meg újabb publicisztikája a Magyar Nemzetben.


Az első és legfontosabb tény, amit le kell szögezzünk: a honfoglaló magyarok a temetkezési mellékletek szerint egy lovas nép volt, ugyanis sírjaikban gyakori mellékletek a lószerszámok és a ló. Továbbá egyik legkedveltebb fegyverük az összetett reflexíj, másik nevén a visszacsapó íj, melynek a vezéri sírokban kiemelkedő szerepük van. Ezt jól példázza, hogy a Révész László által meghatározott legfontosabb fejedelmi jelkép a tarsolylemez után a készenléti íjtartó tegez, melybe az íjat felajzott állapotában tudták elhelyezni – tehát használatra készen. Mindebből levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a honfoglaló magyar egy lovasíjász harcmodort alkalmazó nép volt, amely különösen tisztelte a lovat és az egyik legféltettebb fegyvere az íj volt.

Miért fontos ez? Azért, mert a lovasíjász harcmodort alkalmazó népek kizárólag az Eurázsiai sztyeppevidéken éltek – a magyarok őseit tehát régészeti alapon, ezen népek között kell keresnünk. Kimondhatjuk: a magyarok ősei már háromezer évvel ezelőtt megismerkedtek azzal a harcmodorral, amit a Kárpát-medencébe érkezve is gyakoroltak.

Makoldi Miklós

A cikk további részleteit a Magyar Nemzet oldalán olvashatják el.