A Magyar Demokrata hetilapban jelent meg Ágoston Balázsnak Makoldi Miklóssal, a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának igazgatójával Árpád-kori templomaink megmentésének jelentőségéről és a Regnum Marianum szakrális küldetéséről is szóló beszélgetése. 

"A magyarságnak már a nyugati kereszténység tömeges felvétele előtt is lehetett egy sajátos Boldog­asszony-kultusza. Amikor Szent István a Szent Koronát mint jogi személyt felajánlotta Szűz Máriának, nagy uralkodónk egyedülálló jogi konstrukciót hozott létre. Kötést az égi és a földi hatalom között, egyszersmind megerősítette a magyarság elköteleződését a nyugati kereszténység mellett, tovább építve a Boldogasszony, vagy ahogy Erdélyben hívják, Babba Mária kultuszát. A pápa ezt elismerve apostoli királynak nevezte Szent Istvánt, és ezt a címet minden Árpád-házi uralkodó örökölte – mondta a Demokratának Makoldi Miklós, a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának igazgatója, akivel Árpád-kori templomaink megmentésének jelentőségéről is beszélgettünk.

– Fót közelében, egy napraforgó-ültetvény közepén beszélgetünk. Milyen küldetést teljesít itt a Magyarságkutató Intézet?

– Fót-Sikátorpusztán, XIX. századi nevén a Rossztemplom-dűlőben különleges ásatást végzünk, az egykor Szent Márton tiszteletére szentelt templom maradványait tárjuk fel. Ezt azonosítható építészeti jegyei alapján valószínűleg a kései Árpád-korban, valamikor a tatárjárás után alapíthatták. A falazatból úgy tűnik, hogy két periódusban épült, még a tatárjárás előtt, az 1100-as évek végén alapíthatták, majd a tatárjárás után kora gótikus stílusban újjáépítették. Ugyanis a XIII. század végi gótikus oktogonális szentély falai alatt megtaláltuk a korábbi templom visszabontott, átépített, de egykor még egyenes szentélyzáródását. Emellett találtunk egy magasabban és egy mélyebben fekvő padlószintet is. Az utóbbin áll egy riolittufából faragott gótikus zárókő, aminek a bordái még nem hornyoltak. Bár a több darabra tört lelet elhelyezkedése meglepő, elképzelhető, hogy akkor bolygatták meg, amikor második világháborús lőállást alakítottak ki itt, a közelben találtunk erre utaló XX. századi tárgyakat. Kőoltáralapot meglepő módon nem találtunk, ennek két oka lehet: vagy a 2010-es években itt ásó kincskeresők kitermelték a maradványokat, vagy faoltárja volt a templomnak, ami elkorhadt az évszázadok alatt. Feltártunk viszont egy mészhabarcsos alapozást a templomhajóban, valószínűleg a keresztelőmedence állt itt egykor. Vakolt falmaradványok is előkerültek.

– Meddig állt a templom?

– Sem felszentelésének, sem pusztulásának pontos idejét nem ismerjük. Egy XIV. századi forrás említi az egykor itt elterülő Sikátor települést, tehát legkésőbb akkor már állt, de mint említettem, építészei jegyei alapján valószínűsíthető a tatárjárás előtti, Árpád-kori alapítás. A feltárás során előkerültek XVII. századi cseréptöredékek, ebből vélelmezhető, bár teljes biztonsággal nem állítható, hogy a törökök pusztították el. Az augusztus 1-jén kezdett feltárás célja a rom megmentése, műemlékvédelmi állagmegóvása, szakrális használatra alkalmassá tétele. Ehhez építészeti tervezés és műemlékvédelmi engedély kell. Szándékaink szerint a falakat két-három sor védőkoronával megmagasítjuk, a templombelső az eredeti szinten elhelyezendő téglapadló burkolatot kap. Reményeink szerint Szent Márton napjára, november 11-ére elkészülünk a munkálatokkal, és vissza tudjuk adni a templomot eredeti, szakrális céljára az egyháznak, sőt jövőre talán nagyobb rekonstrukciós munkákra is lehetőségünk nyílik. Az egész feltárás azzal kezdődött ugyanis, hogy fóti polgárok Sebők Sándor plébános úrral karöltve, az önkormányzat támogatásával felkérték a Magyarságkutató Intézetet a végromlástól fenyegetett romtemplom megmentésére. Intézetünk ugyan inkább királyi vagy főúri székhelyeket, várakat kutat, de a fóti közösség ereje, elszántsága arra indított minket, hogy a huszonnegyedik órájában lévő egykori templomot ne hagyjunk veszni, hozzájárulva ezzel a helyi identitás és a keresztény elkötelezettség erősítéséhez.

– Miért forgott veszélyben az egykori Szent Márton-templom?

– Az M2-es, M0-s és M3-as autópálya szorításában fekvő területen egyre terjeszkedő ipari park könnyen olyan méretűre nőhetett volna, hogy egy felhúzott épület végleg eltemeti a maradványokat. A fótiaknak fontos, hogy ez ne történjen meg, a plébános atya évente négyszer kijárt ide misézni. Több ezer hasonló romtemplom lehet egyébként országszerte, innen nem messze, Dunakeszi-Alagimajornál is ismert egy maradvány, Fóton is van kettő. Ez arra utal, hogy egykor a mainál sokkal sűrűbb településszerkezet volt itt, hiszen minden magára adó falu templomot épített. Szeretnénk ezeket egy zarándokúttal összekötni.

– Szent Márton a mai Szombathely területén egykor létező Savariában született a IV. században, Ferenc pápa pedig meglepetésünkre az ő népének nevezte a magyarságot. Szent István felajánlása nyomán a Boldogasszony népe is vagyunk. Mitől különleges ez a bensőséges kapcsolat?

– Attól egyedi, hogy a magyarságnak már a nyugati kereszténység tömeges felvétele előtt is lehetett egy sajátos Boldog­asszony-kultusza. Szent István a Szent Korona alá rendelte egész Magyarországot teljes területével, minden ingó és ingatlan jószágával, népével együtt. És amikor a Szent Koronát, ezt a jogi személyt felajánlotta Szűz Máriának, nagy uralkodónk egyedülálló jogi konstrukciót hozott létre, kötést az égi és a földi hatalom között, egyszersmind megerősítette a magyarság elköteleződését a nyugati kereszténység mellett, továbbépítve a Boldogasszony, vagy ahogy Erdélyben hívják, Babba Mária kultuszát. Érdekes egyébként, hogy a Bibliában nem találunk információt Mária származásáról, családjáról. Mindenesetre máig sok templomot szentelnek az ő tiszteletére. Megjegyzem, hogy a magyarság az V. század óta ismerhette a kereszténységet, hiszen az Észak-Kaukázus előterében található keresztény templomok körül számos magyar jellegű lelet kerül elő mostanában. Az érintkezés ezzel bizonyítható, ebből következik, hogy a honfoglalónak nevezett magyarok, sőt a Kárpát-medencében élő úgymond avarok között is voltak keresztények.

– Akkor mi lehetett Szent István célja?

– Szent István két fő küldetése az államszervezet központosítása és a magyar kereszténység függetlenítése volt a Német-római Császárságtól. Ezt ragyogóan véghez is vitte a Szent Korona Szűz Máriának történő felajánlásával, a pápa pedig elismerte, sőt egyedülálló módon apostoli királynak nevezte Szent Istvánt, és ezt a címet minden Árpád-házi uralkodó örökölte. Ez azt jelentette, hogy a magyar király pápai jóváhagyással, de maga nevezhetett ki püspököket, és egyházi zsinatot is összehívhatott, mint tette Szent László 1092-ben Szabolcs földvárában.

– Szent István felajánlása óta hazánk Mária Királysága, Regnum Marianum. Mit jelent ez államjogi értelemben?

– Tulajdonképpen a Szent Korona-tannak felel meg, ami az uralkodót is a Szent Korona mint legfőbb jogi személy felsőbbsége alá rendeli, és ebből vezeti le a társadalmi viszonyokat, megalkotva azt a magyar történeti alkotmányt, ami mindig rugalmasan formálódva, de benső lényegét megtartva alkalmazkodott a különböző korokhoz, amíg a kommunisták meg nem semmisítették a múltat végképp eltörölni elv jegyében. A Regnum Marianum ugyanakkor küldetés is, nem véletlen, hogy a Közép-Európa akkori legerősebb államát négyszáz évig kormányzó Árpád-ház adta a legtöbb szentet a kereszténységnek, többet, mint bármely más család. A Turul-ház sikerrel közvetített és tartott egyensúlyt Bizánc és a Német-római Császárság között, mindkét irányban kiépített dinasztikus kapcsolatai révén kvázi a korabeli Európa sikeres békefenntartója volt, egyszersmind sikerrel hárította el, hogy akármelyik nagyhatalom uralma alá hajtsa Magyarországot. Ez csak a töröknek sikerült a XVI. században, amikor meggyengült a Boldog­asszony-tisztelet. De az égi pártfogás nem szűnt meg, ennek is köszönhető, hogy a magyarság minden rossz szándék ellenére megmaradt."

A teljes beszélgetés a Magyar Demokrata hetilap oldalán is olvasható.