Pomozi Péternek, Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpontunk igazgatójának a Magyar Nemzetben jelent meg legújabb publicisztikája.

Valaha, amikor még fehér napernyős nőalakok sétáltak a füredi parton valódi urak társaságában, s úszócipőről véletlenül sem álmodhattak, hiszen még fel sem találták azokat, s amikor a fürdőházakból kék-fehér csíkos, hosszú ruháikban térdig vízbe merészkedő hölgyek jöttek elő, hiszen ekkora mélységnél beljebb kalandozni hölgyeknek nem volt ildomos, nos akkor ezek a nők valóban hölgyek voltak. Sőt volt idő, amikor a Városliget s az ébredő pesti világváros zöld házikóinak fehér tejüveg tábláira is hölgyek-urak feliratot mázoltak piros betűkkel. Ezek később, az ideálokat lerántó időkben vedlettek nőkké és férfiakká, ami korunk fukar ízlésű háromszöge és köre mellett utólag úgyszintén elegánsnak tűnhet, még ha nem is oly utazóbarát, mint két tisztességes magyar szó. Habár szerintem ezt a két szót minden idegen nyelven meg lehet tanulni.

A teljes cikket a Magyar Nemzet oldalán érhetik el.