A Rongyos Gárda (...) a legjobb védekezés a támadás elve alapján rendkívül sikeresen alkalmazta a gerillataktikákat. 

Ennek alapját képezte a helyismeret, a felderítés, a csapat fegyelmezettsége, a kisebb kötelékek tevékenységének összehangolása, valamint a zavarkeltés és a dezinformáció. Arra törekedtek, hogy a kezdeményezés mindvégig náluk legyen." A nyugat-magyarországi felkelésről és a rongyosokról Babucs Zoltán hadtörténésszel, a Magyarságkutató Intézet munkatársával beszélgetett Tóth Gábor, a Vasarnap.hu újságírója.

"Amikor Prónay vette át a fővezérséget, öt felkelő hadsereget szervezett, hadseregenként 650–1000 fővel. Vezetőik főhadnagyok, századosok voltak, ismert és kevésbé ismert nevek, mint például Bónis Lajos tábori lelkész – azaz Páter Bónis Arkangyal, Budaházy Miklós, Héjjas Aurél és Iván, Maderspach Viktor, Taby Árpád és Thurzó Lajos. Hadseregeik a Lajta és a Pinka vidékén Felsőőr–Felsőpulya–Lakompak–Németújvár–Pándorfalu–Nagymarton között, 200 kilométeres arcvonalon mozogtak.
A felkelők létszáma 2500 és 4000 fő közé tehető, így nagy szerepe volt a dezinformációnak is. A felkelő hadsereg elnevezéssel is azt a látszatot keltették, hogy nagyobb létszámú haderejük van.

– A Rongyos Gárdáéhoz hasonló szabadcsapatokkal kicsikarhatók lettek volna további népszavazások az elcsatolt területeken?

– Már az úgynevezett béketárgyalások során kinyilvánította a magyar delegáció, hogy az elszakítandó országrészeken írjanak ki népszavazást, ezt domborította ki 1920. január 16-i védőbeszédében gróf Apponyi Albert. A wilsoni önrendelkezés eszméjére hivatkozva voltaképp megkérdőjelezte az egész közép-európai újrarendezést és kimondta, hogy „az államok lakosságának egyetlen egy része sem helyezhető akarata, megkérdezése nélkül, mint valami marhanyáj, egy idegen állam fennhatósága alá. (…) Ennek a nagy eszmének a nevében, (…) követeljük a népszavazást hazánk azon részeire vonatkozóan, amelyeket most tőlünk elszakítani akarnak. Kijelentem, hogy előre alávetjük magunkat a népszavazás eredményének, bármi legyen is az”.

A teljes írást a vasarnap.hu oldalán olvashatják. 
A beszélgetés első része itt érhető el.