Mindig éltek közöttünk olyanok, akik önfeláldozó munkájukkal tették könnyebbé, elviselhetőbbé mások életét. Sokakra széles körben emlékezik az utókor, míg mások emlékezete szűkebb közösségekben él tovább, ám az ő nagyságuk is örök példaként szolgálhat. Ilyen volt Hibay Károly, a szegények egri orvosa is.

„Beteg vagyok, pár napig nem rendelek. Hibay.” Ezzel az egyetlen sorral üzent utoljára betegeinek 1924. árpilis 30-án dr. Hibay Károly, akit tíz nappal később a kiütéses tífusz áldozata lett. Egy hétig tartó haláltusája idején Eger lakosai köszönés helyett így üdvözölték egymást: „Hogy van Hibay doktor?” A szeretett orvos állapota megszüntette a vallási és társadalmi különbségeket a város lakosai között. Hibay Károly szervezete 1924. május 9-én, pénteken este fél 8-kor adta fel a betegséggel vívott harcot. Legendája halálakor már alakulóban volt, tisztelete az elmúlt száz évben pedig töretlen.

A Hibay család tősgyökeres egri família, a XVIII. század eleje óta a város polgárai voltak. Hibay György (1711-1771) 1766-ban bort termelt a Ráchegyen, gyermeke, Ádám (1762-1826) flastromozó volt.¹ Fia, Hibay II. György (1801-1844) és unokája, Hibay III. György (1825-1905) szabómester. Utóbbi az Egerben 1844. május 19-én kiállított Vándorló Könyve szerint középtermetű, világos gesztenyeszín hajú szabólegény, akinek „homloka rendes, szemei kékek, orra középszerű, szája helyes, ajka kicsiny, ábrázattya gömbölyű, annak színe piros, különös ismertetője nincs.”² Három évig tanulta a mesterséget Gyöngyösön, Cegléden, Pápán, Győrött, Magyaróváron, Pozsonyban, Pesten, Szegeden, valamennyi helyről kitűnő ajánlólevéllel távozott. Weszelovszky Máriát (1840-1866) 1858-ban vette feleségül, majd 1861-ben házat vásárolt Egerben. Nyolcvan évesen jómódú iparosként halt meg. Hosszú élete alatt magasra emelkedett az egri polgárok közt: volt Eger III. negyedének fertálymestere, s az Egri Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatótanácsának tagja. 

Fiát, Hibay IV. Györgyöt (1862-1926) már taníttatni is tudta. Az ifjú az egri Ciszterci Rend Szent Bernát Gimnáziumában érettségizett, gyógyszerész doktori oklevelét a kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetemtől kapta meg. Életének fontos állomása volt Szeged, ahol 1888. május 12-én feleségül vette Aigner Irént (1869-1954), akinek apja, Aigner Károly gyógyszerész szintén patikus volt.³ A házaspárnak négy gyermeke született, a két fiú, Hibay V. György és Hibay Károly még Szegeden látták meg a napvilágot 1889. június 5-én és 1890. augusztus 20-án.⁴

Rövid budapesti tartózkodás után – mivel a családfő a Vámház körúton működtetett gyógyszertárat – visszatértek Egerbe. Hibay megvásárolta a Kígyó patika tulajdonjogát 68.500 forintért szigeti Buzáth Lajostól.⁵ A vétel szerencsés volt, mert a patikával megkapta az „Egri Víz” receptjét.⁶ 

A nagy forgalmú gyógyszertár tulajdonosának vagyona és társadalmi rangja szépen emelkedett: 1901-ben a Dobó-szobor bizottság pénztárosa lett, 1903-ban pedig apjához hasonlóan Eger III. negyedének fertálymesteri tisztjét is betöltötte. 

Idősebb fia folytatta apja hivatását, a fiatalabb viszont orvos lett. Az első világháború kitörésekor a testvérek katonai szolgálatot vállaltak, György Ungváron és környékén a hadsereg gyógyszerésze,⁷ Károly Tirolban volt orvos. A két testvér négy évig katonai képeslapokkal tartotta egymással a kapcsolatot, a frontról viszont csak Károly tért haza. 

A modernizáció korában a vegyipar, különösen a gyógyszerészet hatalmas fejlődésnek indult. A szakma elsajátítása az orvoslással ellentétben nem igényelt külföldi gyakorlatot, s képzési ideje is rövidebb volt, így kevésbé terhelte a családi költségvetést. Nem véletlen, hogy az egyre stabilabb anyagi háttérrel rendelkező Hibay családból IV. és V. György is gyógyszerész lett, sőt Hibay Károly nagyapja, Aigner Károly szintén gyógyszerész volt.⁸ Apósa, Hartl Károly is a vegyiparban helyezkedett el.⁹ 

Hibay Károly iskoláiról Curriculum Vitae-jében így írt: „Gimnáziumi tanulmányaim Egerben, a Ciszterci Rend katolikus főgimnáziumában végeztem. Tanulmányaim a budapesti és innsbrucki egyetemen végeztem és 1919. augusztusban szereztem meg orvosi doktori oklevelem. 1914. augusztustól 1918. novemberig a harctéren teljesítettem szolgálatot. 1913 októberétől 1914 augusztusáig, majd 1918 novemberétől 1919 szeptemberéig az egyetem kórházában dolgoztam. 1919 szeptembertől a II. számú szülészeti és női klinikán, mint gyakornok működöm.”¹⁰ 

1914-ben önkéntes katonai szolgálatot vállalt, majd továbbszolgált. Az összeomlás után 1918 novemberétől folytatta orvosi munkáját az Egyetemek Kórházában, 1919 szeptemberében a szülészeti és női klinikán praktizált. Leendő nejét, a szintén egri gyökerekkel rendelkező Hartl Editet a parádfürdői Anna bálon ismerte meg 1922. július 29-én. 1922. október 4-én a budapesti Józsefvárosi plébánián házasságot kötöttek. 

1923 elején a házaspár visszaköltözött Egerbe. Hibay praxisának nagyságára jellemző, hogy az 1922-es esztendőre 60.000 koronás forgalmat állapítottak meg nála. A betegek jelentős része azonban nem fizetett. Híresek voltak a doktor „N. S.” azaz „Non Solvens” felirattal jelzett receptjei, amit azok a szegény hóstyai egriek kaptak, akik nem tudták volna a gyógyszert a patikában kiváltani. A „nem fizető” megjegyzés apjának szóló jelzés volt, aki ezeket a recepteket látva, ingyen kiadta a betegeknek a gyógyszert.  

A délelőtt 10-től 12-ig és délután 2-től 4-ig tartó rendelések, a kórházi munka és a rendszeressé váló éjszakai beteghívások mellett volt ereje arra is, hogy bekapcsolódjon a csecsemő- és gyermekvédelmi feladatokat ellátó Stefánia mozgalomba, amelynek vezető orvosa lett. Elsőként látta el a megyében az Egri Kerületi Munkásbiztosító Pénztár orvosi teendőit is, szintén ellenszolgáltatás nélkül. Tiszteletét mégsem munkabírása, hanem emberszeretete teremtette meg: több nekrológban is felidézték azokat az alkalmakat, amikor az elaggott és kiszolgáltatott betegektől nemcsak hogy fizetséget nem fogatott el, hanem távozásakor a párnájuk alá csúsztatott némi aprópénzt, amely élelemre, tüzelőre és gyógyszerre is elegendő volt. 

Ezt a mély emberséget a fronton szerzett tapasztalatai táplálták, de nem felejtette el gyökereit, az egri iparosok világát sem. Erről így írt az egyik, Árnyékszala út 37. szám alatti betege, Kovács Istvánné. „A doktor úr halála nekünk is nagy bánatot okozott, ő volt a mi háziorvosunk. A jóságát leírni nem tudom, a kedves szüleim is folyton emlegetik (…) ha bármelyikünk beteg volt, még este 9-kor is kijött hozzánk (…) egy karácsony estén akkor is a kedves apám volt beteg, leült az ágya mellé, édesapám pedig megkínálta borral, és ő szívesen fogadta és mondá: iszom öregem a kedves egészségére. Az öreg mindjárt megkönnyebbült a doktor kezelése után.”¹¹ Az asszony az özvegytől egy fényképet kért, hogy amíg a család „képes lesz egyet csináltatni a doktorról,” addig is velük maradjon szeretett orvosuk.  

1924-ben egy kiütéses tífuszban szenvedő lányt vittek be az egri kórházba vizsgálatra. A fertőző beteget – aki később felgyógyult – egy sötét, ablaktalan szobában helyezték el. A vizsgálatot végző Hibay Károlyt a rossz megvilágítású szobában megcsípte és megfertőzte a betegséget terjesztő tetű. A kór első jeleit észlelve az orvos egy sort függesztett ki ajtajára: „Beteg vagyok, pár napig nem rendelek. Hibay.” Szervezete tíz napig küzdött a magas lázzal járó betegséggel. A város legjobb orvosai, dr. Czekkel Ferenc, dr. Simkovits József és dr. Sándor Imre igyekeztek segíteni a gyógyulást kámfor, koffein befecskendezésével. 

A betegségnek hamar híre ment a városban. Nem csupán az utcán volt szóbeszéd a doktor állapota, hanem egy idő után a köszönést is felváltotta a kérdés: „Hogy van Hibay doktor?” A patikában naponta több százan érdeklődtek az orvos állapota után. Az Egri Népújság is rendszeresen tudósított a betegség lefolyásáról. Hibay haláltusája megszüntette a társadalmi és vallási különbségeket a városban: zsidók és keresztények, napszámosok és urak imádkoztak hitük szerint gyógyulásáért. 

Hibay Károly 1924. május 9-én, pénteken este fél 8-kor halt meg. A temetést a fertőzés terjedésének megelőzése érdekében május 11-én délután 4 órára szervezték meg az egri Hatvani temetőben. Gyászmisét csak május 12-én celebráltak a Főszékesegyházban. 

Fél évszázaddal később, 1974-ben Hibay IV. György lakóhelyének, az egykori Újvilág utcának a nevét Hibay Károly nevére cserélték, 2014-ben emléktáblát avattak a doktor egykori belvárosi lakóháza falán, 2016 óta pedig egy 40 évnél fiatalabb orvos munkáját Hibay-emlékgyűrűvel ismerik el.