Fülöp Réka, a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának ügyvivő szakértője írt tanulmányt a témában.

Az üveggyöngyök viszonylag gyakori leletnek számítanak a honfoglaló magyarok sírjaiban. Elsősorban a női és a gyereksírokban kerülnek elő, ritkább esetben azonban a férfisírokban is megjelennek, mint pl. Kolozsvár-Zápolya utca 6. sírjában. A nők főként a díszítő funkciójuk miatt viselhették, a gyerekek és a férfiak pedig amulettként a rontás ellen, mivel őrző-védő szerepet tulajdonítottak egyes gyöngytípusoknak, pl. a szemes gyöngynek.

A gyöngyök felhasználásának módja igen sokrétű volt. Elsősorban valóban a nyakban viselték füzérként. Azonban egyes esetekben, például Homokmégy-Székesen két sírban is sikerült megfigyelni, hogy a gyöngyök valószínűleg egy szalagra voltak felvarrva, amely a hajfonatot díszíthette. Emellett ruhadíszként is használhatták, főleg az ingnyakak díszítésére.

Sokszor a gyöngyből készült nyakfüzér részei voltak a kauricsigák (porceláncsigák) is, amelyek a magyarok bejövetelével jelennek meg ismét a Kárpát-medencében. A csigákat a női termékenységgel kapcsolatos hiedelem miatt viselték, alakjuk miatt úgy gondolták, hogy segíti a nőket termékenységük megőrzésében.

A gyöngyök viselete az egész 10–11. századon keresztül nyomon követhető. Megfigyelhető, hogy egyes típusok eltűnnek, mások viszont megjelennek; ez pedig a korabeli stílus változásait tükrözi. Ezeknek a változásoknak a vizsgálatával egy kronológiai időkeretet is meg lehet határozni arra vonatkozóan, hogy mikor voltak használatban egyes típusok. Így a különböző fajtáknak keltezőértékük is van. Sokféle szín és forma együttes használata volt kedvelt a korszakban: az eddig előkerült leletek alapján nem ismerünk egy olyan füzért sem, amelyben csupán azonos színű és típusú gyöngyök lennének – fontos volt számukra a változatosság. Igen kedvelt szín volt többek között a lila és a fekete.

A különböző színű gyöngyök készítéséhez magas fokú technikai tudással kellett rendelkezniük a mestereknek, mert ezeket a színeket csupán különböző adalékanyagokkal lehetett elérni. A kutatásban jelenleg még kérdéses az, hogy a honfoglalók milyen úton juthattak hozzá a gyöngyökhöz. A régebbi kutatás szerint, mivel a honfoglalók nem ismerték az üvegkészítés módszerét, csakis kereskedelem útján kerülhetett hozzájuk. Ha azonban tekintetbe vesszük azt is, hogy egyes sírokban milyen mennyiségben kerülnek elő ezek a tárgyak, talán jogos az a feltételezés, hogy saját maguk is képesek lehettek üveget előállítani, és nem csupán kereskedelmi úton szerezték be a gyöngyöket. Gondolva arra is, hogy az üveg előállításában a 10. század környékén mennek végbe lényeges változások (az erdei üveg használata már szélesebb körben is elterjedt), nem zárható ki, hogy a honfoglalók is el tudták sajátítani az üvegkészítés technikáját. Ezekre a kérdésekre azonban a jövőbeli kutatások tudnak majd választ adni.

Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a gyöngyviselet a honfoglaló magyarok körében igen összetett volt, többféle szempontból is. Amellett, hogy viselőjének színes és fényes kinézetet kölcsönzött, hittek abban, hogy megvédi őket a rontástól. Ezért lehetséges az, hogy akár különböző társadalmi rétegek tagjainál is széles körben elterjedt a használatuk, az egész korszakot átívelően.