A kelet-európai sztyeppén újabb rangos szkíta női temetkezések kerültek elő, ráadásul kettő közülük bolygatatlan állapotban, melyek nagyon ritkák a régészeti feltárások során. A Magyarságkutató Intézet külön hangsúlyt fektet arra, hogy a hazai közönség ezen újabb keleti eredményeket is megismerhesse, hiszen a magyarság ősei már bizonyosan az eurázsiai sztyeppevidéken éltek akkor, amikor ezen szkíta „amazonokat” eltemették. A 2019-ben feltárt sírok ismertetőjét Horváth Veronika, a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának munkatársa tollából olvashatják.

A 2019. évi szezon folyamán, a Moszkvai Régészeti Intézet doni expedíciója keretében, Valerij Guljajev vezetésével feltárták a Devica V. kurgántemetőjét (Osztrogozs járás, Voronyezs körzet). Az előzetes terepi felméréseket követően, a temető először a 2000-es években lett megásva, majd az ásatási munkálatok 2010-től folytatódtak.

2019-ben a temető 9. kurgánját tárták fel, melynek felső betöltésében halotti tor nyomaira – vörösagyagból készített amfora (bor tárolására szolgáló hosszúkás, vastag falú edény) töredékeire és állatcsontra, vélhetően lócsontra – bukkantak. A halom földfelszíni építménye alatt egy nyugat-keleti tájolású, tölgyfagerendából épült, tartószerkezetes sírkamra és ennek keleti falához csatlakozó folyosó rajzolódott ki. A kamra mennyezete 11 hatalmas, bárdolt gerendából volt kialakítva, amelyeket egymásra átlósan, sátortető alakzatban helyeztek el. A sírgödör falai mentén keskeny árok húzódott, melyben a kamra fagerendából épített falának maradványait találták meg. Ennek a jellegzetes sírépítménynek az előzményei a Kr. e. IX-VIII. században, az Aral-tótól keletre és Közép-Kazahsztán területén találhatóak, ahonnan Észak-Kazahsztán felé terjedtek el a Kr. e. VIII-VI. században, és megjelentek a Dél-Urál lábánál és Kelet-Európában a Kr. e. VII-V. században.

A fagerendából épült tetőszerkezet beomlását figyelembe véve, a kamra északi és keleti részét az északi falon fúrt rablójáraton keresztül még az ókorban megbolygathatták, nem kímélve az itt talált, 20-25 év körüli női és egy 12-13 év körüli lány halottak maradványait sem. Csontjaik a rablójáratban és a sír betöltésében hevertek szétszórva. A bolygatásnak köszönhetően, szintén a sír különböző betöltési rétegeiben került elő több mint 30 vasnyílhegy, lószerszám és a kantárzat vasból készült alkatrészei, kerámiaedények töredékei és sok állatcsont. Ezen kívül, ugyanitt került elő egy töredékes, fekete lakkos, vörös alakos palmettákkal díszített léküthosz (keskeny, magas nyakú edény, amely olívaolaj tárolására szolgált), amely alapján a temetkezés a Kr. e. IV. század második felére-végére, a kései szkíta korra keltezhető.

Az ásatás folyamán megfigyelt rablójárat szerencsére elkerülte a kamra déli és nyugati fala mentén elhelyezett két másik női halottat, melyeket a régészek eredeti helyükön lévő pozícióban találtak meg (1. kép). A halottak fűfélékkel borított, faágakból kialakított ágyon/almon feküdtek, fejük alatt földből kialakított párna volt, melyet szintén fűfélék borítottak.

Az első halott egy 40-50 év körüli nő, akit hanyatt fekve, fejjel nyugat felé helyezték el a kamra déli falánál (2. kép). Fején ún. kalathosz (női fejfedő) volt, melyet palmettával, virágmintával és csüngőkkel díszített aranylemezek ékesítettek (3-4. kép). Valerij Guljajev kiemelte, hogy a Középső-Don mentén eddig ez az első épen maradt ilyen típusú női fejfedő. Hasonlók találhatóak a kelet-európai sztyeppék fejedelminek nevezett, késő szkíta kori kurgánjaiban is, pl. a chertomlyki, tolsztaja mogilai (5. kép), deevi kurgánokban, valamint az akszjutenci és peszocsini temetőkben is.

A másik bolygatatlan női váz 30-35 év körüli, szintén hanyatt fekve, de térdben felhúzott lábakkal, fejjel déli irányba került elhelyezésre a kamra nyugati fala mentén. A nő bal vállánál bronztükör, tőle balra pedig két vaslándzsa feküdt (6. kép). Bal csuklóját üveggyöngyökből álló karperec díszítette. Lábához két edény, egy füstölő és egy fekete lakkos, füles kantharosz (ivócsésze) volt elhelyezve (7. kép). A kantharoszt vélhetőleg a Kr. e. IV. század közepe felé készíthették, amely meghatározza a két női halott eltemetésének idejét.

Valerij Guljajev megemlíti, hogy az utóbbi évtizedekben megnőtt a fegyverekkel, lószerszámokkal eltemetett női sírok száma a Don középső folyása mentén. Az amazonokhoz kapcsolt temetkezésekben a női halottakat külön halmok alá temették férfi harcosok sírjánál előforduló rituális jellegzetességekkel. A devicei kurgán alá eltemetett négy, különböző korú női halott feltárásának új eredményei azonban több kérdést is felvetnek, melyek értelmezése a jövő kutatásának feladata.

Források

• archaeolog.ru
• ras.ru