Cser-Palkovics András  köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a szellemi élet fontos feladata az, hogy helyi vonatkozásban is feldolgozza ezeket a témákat akár kötetek, akár konferenciák keretében, hiszen így válik kézzelfoghatóvá a ma embere számára is egy-egy történelmi esemény. „Mutassuk meg ezeknek az éveknek a történéseit Székesfehérvár vonatkozásában is. Ugyanis, ha így közelítjük, eljutunk az adott kor emberéhez is. Ekkor családokat, személyes történeteket ismerhetünk meg, melyek által átélhetővé válnak ezek az események.” – fogalmazott a polgármester, aki megköszönte a Trianon Centenáriumi Emlékbizottság és a Magyarságkutató Intézet precíz munkáját.

A Magyarságkutató Intézet főigazgatója Horváth-Lugossy Gábor köszöntőjét - távollétében - Vizi László Tamás tudományos főigazgató-helyettes olvasta fel, amelyet az alábbiakban közlünk:

“Excellenciás Püspök Úr, Igen tisztelt Polgármester úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulóján, 2020 júniusában számos megemlékezést tartott a világ magyarsága. Tette ezt az egyre fokozódó világjárvány és egészségügyi válsághelyzet fenyegető árnyékában. Emlékezett arra a napra, amikor 

„A NYUGAT MEGERŐSZAKOLTA KÖZÉP-EURÓPA EZERÉVES HATÁRAIT ÉS TÖRTÉNELMÉT. BENNÜNKET VÉDHETETLEN HATÁROK KÖZÉ SZORÍTOTT, TERMÉSZETI KINCSEINKTŐL MEGFOSZTOTT, ERŐFORRÁSAINKTÓL ELREKESZTETT, ORSZÁGUNKBÓL SIRALOMHÁZAT CSINÁLT. ERKÖLCSI AGGÁLYOK NÉLKÜL RAJZOLTÁK ÚJRA KÖZÉP-EURÓPÁT […] 

– fogalmazott Orbán Viktor miniszterelnök 2020. június 6-án a sátoraljaújhelyi Trianon emlékműnél. Majd így folytatta a miniszterelnök: 

„EZT NEM FOGJUK ELFELEJTENI NEKIK SOHA. […] DE MI MAKACS NÉPSÉG VAGYUNK, SOHASEM VOLTUNK HAJLANDÓK RÉSZT VENNI A SAJÁT TEMETÉSÜNKÖN. A DÉDAPÁINK SEM ADTÁK FÖL. NEM TÉRDELTEK LE, ÉS NEM KÉRTEK KEGYELMET. TALPON MARADTUNK ÉS KIBÍRTUK.”

A mai konferencia arról a kivételes képességű államférfiról szól és emlékezik meg Apponyi Albert politikai pályafutásának kiemelkedő állomásairól, aki sosem adta fel, nem térdelt le és nem kért kegyelmet. Még a legkilátástalanabb pillanatban sem. Amikor már minden veszni látszott. Akkor sem. 

PÁRIZSBAN, 1919. JANUÁR 16-ÁN, A FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER DOLGOZÓSZOBÁJÁBAN, A LEGFELSŐ TANÁCS ELŐTT MA IS IRIGYLÉSRE MÉLTÓ LOGIKÁVAL, VILÁGOSAN ÉS CÁFOLHATATLANUL ÉRVELT A MAGYAR ÜGY, A MAGYAR NEMZET VÉDELME ÉRDEKÉBEN.

Szavai, mondatai kísértetiesen csengenek vissza még 103 év távlatából is. Mert ma is van aktualitásuk. Hiszen Magyarország ma is Európa védőbástyája, mint ahogyan az volt ezer éven át. Hogyan is fogalmazott Apponyi? „Ez a terület, amely Magyarországot alkotja és amely
 jogilag ma is Magyarország, századokon át rendkívül fontos szerepet játszott Európában, különösen Közép-Európában a béke és a biztonság fenntartása tekintetében.” Magyarország „megvédte Európát a keletről fenyegető közvetlen veszedelmek elől. Ezt a hivatását tíz századon át töltötte be […]” Apponyi szavai örök érvényűek. Hiszen keleten, közvetlen szomszédságunkban háború dúl, délről pedig egyre fokozódó migrációs nyomás helyeződik határainkra. Ma is Európa védőbástyája vagyunk.

És egy másik, aktuálisan fontos gondolata Apponyinak: „Az állandóság és a béke általános szempontjaiból rendkívül fontos, hogy a zavarok kelet-európai főfészke ne nyerjen tért és ne terjeszkedjék ki Európa szívéig.” Magyarország kormánya ma is azon dolgozik, hogy a háború helyett fegyverszünet és béke legyen, hogy Európa és Magyarország ne sodródjon, ne sodródhasson bele ebbe a háborúba. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy a brüsszeli döntéshozók ma ugyan úgy nem akarják meghallani a magyar érveket, mint ahogyan 103 évvel ezelőtt.

Amikor Apponyi kifejtette Párizsban, hogy a győztesek által megfogalmazott nemzetiségi elv szenvedések sorát jelentené az elszakított magyarság számára, s nagyon örülne annak, 

„HA A TŐLÜNK ELSZAKÍTOTT TERÜLETEKEN MAGYAR TESTVÉREINK UGYANAZON JOGOKNAK ÉS ELŐNYÖKBEN BIRTOKÁBAN LENNÉNEK, AMELLYEL MAGYARORSZÁG NEM MAGYAR AJKÚ POLGÁRAI BÍRTAK” 

aligha gondolhatta, hogy szavai 103 év távlatában is mennyire aktuálisak lesznek. mert szemtanúi vagyunk annak, hogy 

A KÁRPÁTALJAI MAGYARSÁGOT MEGFOSZTJÁK ISKOLÁITÓL, BRUTÁLIS MÓDON KORLÁTOZZÁK ANYANYELVI OKTATÁSUKAT, MAGYAR FÉRFIAKAT KÉNYSZERSOROZNAK, 

s a nemzeti sérelmeket napestig lehetne folytatni.

Apponyi bölcsessége, államférfiúi nagysága abban rejlik, hogy szavai ma is iránytűként szolgálnak. Emlékeztetik és egyúttal figyelmeztetik arra a Nyugatot, hogy ne lépjen kétszer ugyanabba a folyóba. 
A mai konferenciával és kötetbemutatóval lezárja működését a Székesfehérvári Trianon Centenáriumi Emlékbizottság. Egy jelképes napon. Apponyi Albert halálának 90. évfordulóján.  
Köszönöm Cser-Palkovics András polgármester úrnak és Székesfehérvár Megyei Jogú Város Közgyűlésének, hogy az évfordulót megelőzően létrehozták a Székesfehérvári Trianon Centenáriumi Emlékbizottságot, támogatták tudományos rendezvényeit. 

A Magyarságkutató Intézet megalakulását követően azonnal felajánlotta szakmai támogatását, mert az Emlékbizottság céljait helyi és nemzeti ügynek tekintette. Olyan küldetésnek, amely fontos szerepet játszott abban, hogy Trianon ötödik nemzedéke pontosan tisztában legyen azzal, hogy mi is történt ezzel az országgal, ezzel a nemzettel száz évvel korábban. Hogy valójában mi vezetett el Trianonhoz. Milyen nemzetközi, országos és helyi események játszódtak le, kik voltak az alakítói, kik a felelősök stb. Lássunk végre tisztán! Hántsuk le a múltunkról a rárakódott sztereotípiákat, szabaduljunk meg az évtizedes történelmi kliséktől. 

Ismerve az Emlékbizottság működését, a megszervezett konferenciák előadásait, olvasva az azokból szerkesztett kötet tanulmányait, kétség sem fér hozzá, hogy a Székesfehérvári Trianon Centenáriumi Emlékbizottság küldetését, feladatát sikeresen teljesítette. 

Gratulálok valamennyi szervezőnek, előadónak, s köszönöm a Ráció Kiadónak, hogy a konferenciákon elhangzott előadásokból egy ilyen reprezentatív kötetet gondozott.
Miniszterelnök úr sátoraljaújhelyi beszédének gondolataival kívánok Önöknek eredményes és sikeres tanácskozást:

„A TÖRTÉNELEM IGAZSÁGTÉTELÉT A LEGNAGYOBBAK SEM KERÜLHETIK EL. S AHOGY IGAZ, HOGY ÖSSZENŐ, AMI ÖSSZETARTOZIK, ÚGY IGAZ, HOGY AMI NEM TARTOZIK ÖSSZE, AZ SZÉT IS ESIK. JÓL MONDTÁK SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT: MI MÉG OTT LESZÜNK AZOK TEMETÉSÉN, AKIK BENNÜNKET AKARTAK SÍRBA TENNI. MI, MAGYAROK VISZONT MARADUNK, AKÁRHOGY FORDUL IS A SZÉL. MEGMARADUNK, MERT ITTHON VAGYUNK. ITTHON VAGYUNK, ÉS EZÉRT MEGMARADUNK.”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Székesfehérvár, 2023. február 7.
Horváth-Lugossy Gábor
a Magyarságkutató Intézet főigazgatója”

Vizi László Tamás: APPONYI ALBERT SZEREPE A BÉKESZERZŐDÉS ALÁÍRÁSÁBAN ÉS RATIFIKÁLÁSÁBAN

A Magyarságkutató Intézet tudományos főigazgató-helyettese előadásának elején rámutatott arra, hogy 

AMIKOR AZ APPONYI ALBERT VEZETTE MAGYAR BÉKEDELEGÁCIÓ 1920. JANUÁR 5-ÉN ELINDULT PÁRIZSBA, A MAGYAR KÖZVÉLEMÉNY ELŐTT MÁR HÓNAPOKKAL KORÁBBAN ISMERTEK VOLTAK A BÉKEKONFERENCIA ÁLTAL MEGHÚZOTT HATÁROK.  

A csehszlovák-magyar és a román-magyar határokat tartalmazó jegyzék alapján készült térképet az 1919. június 20-án megjelenő napilapok már közölték. Apponyi ezért óva intette a közvéleményt a túlzott várakozásoktól és reményektől. Beszédeiben nem szólt az aláírásról, vagy annak megtagadásáról, de jelezte, hogy népszavazást fog kérni az elcsatolandó területekre.

1920. JANUÁR 16-ÁN ELMONDOTT HÍRES BESZÉDÉBEN KIFEJTETTE, HOGY MAGYARORSZÁG RÉSZÉRŐL A BÉKETERVEZET LÉNYEGES MÓDOSÍTÁSOK NÉLKÜL ELFOGADHATATLAN. 

Ezzel mintegy jelezte annak lehetőségét, hogy a magyar kormány nem írja alá ezeket a feltételeket. Ugyanakkor tisztában volt azzal is, hogy mit jelentene az ország számára annak megtagadása.
Az előadó részletesen ismertette Apponyi álláspontját az aláírással kapcsolatosan. A gróf azt elkerülhetetlennek tartotta, s mint a békedelegáció vezetője, vállalta volna az aláírást. Ezzel azonban a kormány nem értett egyet. 

APPONYI NEM LETT ALÁÍRÓ.

Hasonló álláspontot képviselt Apponyi a béke 1920 őszi ratifikációja során is. – hangsúlyozta Vizi László Tamás. Beszédeiben a ratifikációt a vesztes háború szomorú következményének, de egyben egy új Magyarország előtt álló lehetőségnek tekintette. Ezzel erőt és kitartást adott a csüggedőknek.
Előadását a főigazgató-helyettes a következő Apponyi idézettel zárta: 

„AMIKOR A MAGYAR BÉKEDELEGÁCIÓ PÁRIZSBA INDULT, SORSUNK MÁR MEG VOLT PECSÉTELVE […] AMIT ELÉRNI LEHETETT, HAZÁNK ERKÖLCSI HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁT, AZ EL IS ÉRETETT.”

Köő Artúr Lex Apponyiról szóló előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy reális képet az 1907-es oktatásügyi törvénycsomagról csak úgy kaphatunk, ha a történetírás nem spórolja meg azt a munkát, hogy megvizsgálja más európai országok (így például a szomszédos Román Királyság) századfordulós – nemzetiségeket is érintő – oktatáspolitikáját. A történész kitért arra is, hogy Apponyi Albert kultuszminiszterségének idején vitathatatlanul törekedett a magyar kormány a nemzetiségek asszimilációjára, de rávilágított: ha az erdélyi románság részéről lett volna szándék a korábbi sérelmek orvoslására, akkor Tisza István 1910 utáni közeledési kísérletét újabb és újabb többletkövetelésekkel nem utasították volna vissza.

A konferenciáról és a könyvbemutatóról bővebben a szekesfehervar.hu oldalon olvashatnak Józsa Dávid tollából és további fotókat is láthatnak Simon Erika fotósnak köszönhetően.