A népvándorlás korának régészeti konferenciáján a Magyarságkutató Intézet munkatársai is előadást tartottak.

A 2020. február 13–14-én, a debreceni Déri Múzeumban rendezték meg a népvándorlás korával foglalkozó "Sötét idők hétköznapjai" című régészeti konferenciát. Az eseményen a Magyarságkutató Intézet munkatársai is előadást tartottak.

Gallina Zsolt, az MKI Régészeti Kutatóközpontjának tudományos segédmunkatársa "Fekete kovácsok sötét idők sötét tájain" címmel tartott előadást Török Bélával, a Miskolci Egyetem tanszékvezető egyetemi docensével együtt. A felszólalás az avar és a kora Árpád-kori vasművesség alföldi nyomairól szólt. 

Az előadók látványos 3D-s képi anyaggal, új kovácsműhelyek ismertetésével és tárgyfelismerő didaktikus előadásrészlettel színesítették bemutatójukat.

Horváth Ciprián, az MKI Régészeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa felszólalásában – amely a "Régészeti adatok a Nyugat-Dunántúl honfoglalás kori településtörténetéhez" címet viselte – Szakony-Kavicsbánya 1961-ben feltárt temetőjét mutatta be. Bevezetésként az előkerülés és a feltárás körülményeit ismertette, majd részletesebben az előkerült 7 sírt, a leletanyag kapcsolatrendszereit, a temető keltezését és az egykori közösség jellegével kapcsolatban megfogalmazott véleményeket. Az előadás második felében pedig a Nyugat-Dunántúlról ismert 10. századi lelőhelyek összefoglalása és azok jellegzetességeinek ismertetése szerepelt.

Gróf Péter, az MKI László Gyula Kutatóközpont és Archívum ügyvivő szakértője előadásában a Visegrád Szent István-kori ispánsági központjához tartozó Visegrád-várkerti település korábbi (1955-1963, 1979-1996) és az újabb, 1999-2015 közötti években folyt feltárásának eredményeiről számolt be. Mint mondta, az itt talált ipari objektumok (mészégető kemencék) elhelyezkedése  alapján vázolja fel a nagy kiterjedésű,a Dunától a Sibrik dombig terjedő falu topográfiai jellemzőit és pontosítja a település szerkezetét és időrendjét.

Dr. Szabados György, a Magyarságkutató Intézet László Gyula Kutatóközpont és Archívum vezetője a IX–XII. századi magyarok életmódjáról tartott előadást. A kutató elmondta: a korai magyar múlt IX–XII. századi szakasza két alapvető változást foglalt magában: az egyik a szállásváltás a IX. század második felében, melynek során a steppeinél zártabb közép-európai térbe költözött a Magyar Nagyfejedelemség népe; a másik a Magyar Királyság megalapításával járó kultúraváltás az új évezred elejétől.

Előadásának végkövetkeztetése az volt, hogy az írott kútfőknek kevés hasznát vehetjük a IX–XII. századi magyar életmód rekonstrukciójához. Külső szemlélők a XII. század előtt nem jártak a hátországban, a belső forrásadatok nem alkalmasak regionális jellemzők érzékeltetésére. A közvetett információkon alapuló közlések azonban a nagyállattartó pásztorkodás mellett a földművelés meglétéről is szólnak. A feljegyzések érdekes adalékokkal egészíthetik ki azt a képet, amelynek felvázolása elsősorban a régészekre hárul.