Hogyan lett egy korcsmárosné fiából bán, majd magyar segítséggel fejedelem, utána pedig a legnagyobb román? Romániában a történettudomány a politika szolgálólánya, és ennek legékesebb bizonyítéka Vitéz Mihály havaselvi fejedelem mítosza, akit az első Nagy Románia megteremtőjének tartanak.

A román krónikaírói hagyománnyal cáfoljuk meg a „szebb múltat” gyártó, vágyak által vezérelt román történetírás országegyesítő Vitéz Mihály képét.

A román történettudomány szerint 1600. július 6-án készült az a dokumentum, amely először említi Vitéz Mihályt (Mihai Viteazult) úgy, mint „Havasalföld, Moldva és Erdély fejedelme”. Mindez nem csak azért időszerű, mert keleti szomszédunk a 420-adik évfordulóját ünnepelheti annak, hogy Mihály vajda „véghez vitte a román nép első Nagy Egyesülését”, hanem azért is, mert a román parlament éppen a napokban fogadta el azt a törvénytervezetet, mely Vitéz Mihály vajdát a „román nemzet mártírjának és hősének” nyilvánítja.

Mindezt meg is indokolták: „Mártírrá és a román nemzet hősévé nyilváníttatik Vitéz Mihály, Havasalföld, Moldva és Erdély fejedelme, azért a meghatározó szerepért, amelyet a román nép Első Egyesülésében játszott, továbbá bátorságáért és Románia története során hozott markáns áldozathozataláért.” No tessék – gondolhatja a magyargyűlölő Dan Tănase Facebook-bejegyzéseit olvasgató laikus – , ecce homo! Íme az ember, akinek lám-lám, már a 15-16. század fordulóján volt füle ahhoz, hogy meghallja, megértse és nem utolsó sorban megvalósítsa minden román szív vágyát: minden „ősi román föld” egybeforrasztását.

De valójában ki ez az ember? Miket írnak róla a román történetírók? Mennyire valós az a kép, amelyet napjaink román történetírása és nemzetpolitikája el akar velünk hitetni?

Vitéz Mihály feltételezhetően 1558-ban látta meg a napvilágot egy "korcsmárosnő" törvénytelen gyermekeként, apjának kiléte ismeretlen. A későbbiek során – ahogy általában lenni szokott – a román történetírás megpróbálta nemes származású apa házasságon kívüli gyerekeként beállítani. Valószínű, hogy görög származású volt, apósa segítségével jelentős vagyonra tett szert, és hamarosan elnyerte a craiovai báni tisztséget, mely akkor Havasalföld második legtekintélyesebb méltósága volt. Az Alexandru havasalföldi vajda ellen kirobbant összeesküvés élére szeretett volna állni, de mielőtt a lázadás megtörtént volna, a vajda haragja elől menekülnie kellett. Báthory Boldizsárnál talált menedéket, aki beajánlotta őt unokaöccséhez, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemhez. Zsigmond kérésére a szultán 1593 végén őt nevezte ki Havasalföld új vajdájává. 1598-ban elismerte hűbérurának Habsburg Rudolfot, és támogatójaként támadta meg Báthory András erdélyi fejedelmet 1599 őszén. Az erdélyi fejedelem ellen győzelmet aratott és bevonult Gyulafehérvárra. Rudolf Mihálynak átmeneti, rendteremtő szerepet szánt Erdélyben. Az 1600-ban Moldvát is megszerző Vitéz Mihály azonban nem tudott ennek az elvárásnak megfelelni, mindennapossá váltak a katonái által véghez vitt rablások és erőszakoskodások, ráadásul 1600. február 9-én megtagadta Rudolf Erdély átvételére vonatkozó kívánságát is. Mihály Prágába menekült,ahol ismét elnyerte Rudolf kegyét, ám később riválisa, Giorgo Basta meggyilkoltatta. Mihályt a saját sátrában szúrták agyon, esélye sem volt, testőrei éppen a környékbeli magyar falvakat dúlták.

Vitéz Mihály mítoszának kialakulása minden más történeti mintánál jobban szemlélteti azt, hogy miképpen válhat a román köztudatban – „mesterséges beavatkozásnak” köszönhetően – a történelemben átmeneti szerepet játszó karrierista, fosztogató martalócból, „a románok által lakott területek Nagy Egyesítője”.

A román történészekVitéz Mihályra csak a halálát követő több, mint három évszázaddal később kezdenek „nagy egyesítőként” tekinteni. A dolog ilyen értelmezése teljesen hiányzik a XVII. századi krónikás történetírásból, sőt, még 1800 táján az erdélyi iskola (románul Școala Ardeleană, felvilágosodás kori román kulturális mozgalom) képviselői sem említik ilyen kontextusban Mihályt.

Miron Costin 17. századi krónikájában Vitéz Mihály vajda Erdély és Moldva meghódítójának képében jelenik meg, aki „sok vérontást okozott a keresztények között”. Arról is írt a román krónikás, hogy a havasalföldiek „beleuntak Mihály vajda uralmába, mind csak hadak járásával és háborúkkal telvén”. Radu Popescu (1655–1729) Istoriile domnilor Ţării Româneşti (Havasalföld uralkodóinak története) című munkájában úgy írt Viteazulról, mint aki „az uralkodó hatalma alá hajtotta a törököket, moldvaiakat, magyarokat, mintha mindannyian amolyan szamarai lettek volna”. Samuel Micu Klein román történész a 18. század végén a következőképpen összegezte a vajda uralmát Scurtă cunoştinţă a istoriei românilor (A román történelem rövid ismertetése) című munkájában: „Az 1593. esztendőben Havaselve uralmára Mihály vajda következett, akit Vitéznek neveznek. Ez nagy katona volt, s megverte a törököket és legyőzte az erdélyieket, s Erdélyt elfoglalta és Rudolf császárnak adta…”. Még mindig híre-hamva sincs a „Nagy Egyesítő” vitéznek. Gheorghe Şincai Hronica românilor şi a multor neamuri (A románok és több nemzet krónikája) című művében a 18-19. század fordulóján tág teret adott Mihály Erdélyben véghez vitt tetteinek. Kedvező erkölcsi portrét festett róla, a kialakuló mítosz elemei itt már megjelentek, de maga a mítosz ekkor még nem állt teljesen készen. Şincai már hangsúlyozta a román nemzeti büszkeséget Mihály kapcsolatában, de addig nem jutott el, hogy a ,,három román országrészt egyesítő Vitéz Mihály” alakját megrajzolja. Néhány évtizeddel Şincai munkáját követően 1830-ban a bánsági Damaschin Bojincă közölt életrajzot a román történelmi alakról Vestitele fapte și perirea lui Mihai Viteazul, principului Țării Românești (Vitéz Mihály havaselvi uralkodó híres tettei és veszte) címmel. Ebben a munkában sem körvonalazódott a napjainkban élő kép Viteazulról, a szerző inkább Mihály törökellenes harcait hangsúlyozta.

A nagy fordulat az erdélyi Aaron Florian nevéhez köthető, aki áttelepedett Bukarestbe és 1837-ben megjelent Idee repede de istoria prințipatului Țării Românești (Rövid áttekintés Havaselve történetéről) című többkötetes munkájában beillesztette Mihály vajda tetteit a román nemzeti egység létrehozásának fonalába. Florian a vajda egyetlen hibájának azt tartotta, hogy nem volt képes megfelelő alkotmánnyal felruházni az egyesített „román területeket”, mert csak így nyithatott volna új korszakot, amelyben a románok egyesült formában fejlődhettek volna Európa más nemzeteihez hasonlóan. Florian könyve megjelenésének évében látott napvilágot a fiatal Mihail Kogălniceanu Historie de la Valachie (Havaselve története) alkotása is, melyben Miron Costinhoz hasonlóan mutatja be Vitéz Mihályt, azaz semmilyen nemzeti egységtervről nem esik szó itt sem. Kogălniceanu így látta a vajdát: Mihály alapvető jellemvonása a „mértéktelen becsvágy”, „uralma ragyogó volt hódításokban, de végzetes Havaselvére nézve”. Mihály vajdát nagy hadvezérként, hősként festi le, de semmiképpen sem egyesítőként.

Tehát Mihály vajda személyét sokféleképpen ítélték meg a román történetírók a 17. és 18. században, és az is világos, hogy csak a 19. század közepén születik meg Vitéz Mihály mítosza, miszerint ő az első politikus a történelemben, aki létrehozta Romániát. Tudnunk kell, hogy Vitéz Mihály sehol, semmilyen formában nem nevezte és neveztette magát Románia fejedelmének, az erdélyi országgyűléshez magyar nyelven írta leveleit, a szászokkal magyar nyelven tárgyalt, és nincs olyan dokumentum, mely arról tanúskodna, hogy bármelyik királyság elismerte volna a Mihály által létrehozott „Romániát” önálló országként. Ez a Mihály vajda-féle Románia hasonló a mesebeli Seholsincs országhoz, történelmi térképen hiába keresnénk, hisz pusztán csak a román fejekben létezik.