Az előadássorozat Mihail Petrovics Griaznov születésének 120. évfordulójára szervezték. 
Több mint 100 előadás hangzott el Oroszország nagyobb régészeti intézeteinek és egyetemi tanszékeinek részéről, valamint Kazahsztán, Kirgizisztán, Kína, Japán, Olaszország kutatóitól. Magyarországról Horváth Veronika, a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának tudományos segédmunkatársa online tartotta meg előadását orosz nyelven »Золотые серьги из кургана Аржан-1» (Arany fülbevalók Arzhan-1 kurgánból) címen.

2022. november 7-11 között, a szentpétervári Régészeti Intézet (IIMK RAN) és az Állami Ermitázs szervezésében lezajlott az „Евразия в энеолите – раннем средневековье (инновации, контакты, трансляции идей и технологий). К 120-летию со дня рождения выдающегося исследователя древностей Южной Сибири и Центральной Азии Михаила Петровича Грязнова (1902–1984)” („Еurázsia az eneolit kortól a középkorig (innovációk, kapcsolatok, technológiák és eszmék terjedése). M.P. Griaznovnak (1902-1984), kiváló Belső-Ázsia és Dél-Szibéria kutatónak 120 éves születési évfordulója alkalmából) rendezett konferencia.

Mihail Petrovics Griaznov a volt tobolszki kormányzóságban született 1902-ben. Az 1920-as években, miután a Petrográdi Egyetem fizika-matematika tanszékén biológia szakon elvégezte tanulmányait, az Orosz Múzeum etnográfiai osztályának munkatársaként és az Anyagi Kultúra Történetének Állami Akadémiájának (GAIMK) főmunkatársaként kezdett el foglalkozni az akkori Szovjetunió régészeti emlékeinek kutatásával Szergej Ivanovics Rudenkoval együtt. Griaznov nevéhez kapcsolódnak többek között az Ob felső folyása mentén található kurgánok kutatása, az Elő-Altájban, a Bijszk folyó mentén és Sztrosztki falu határában fekvő, kora középkori kurgántemetők feltárása. Ehhez az időszakhoz kapcsolódik az orosz Altáj középső terültén elhelyezkedő sibei és pazyryki szkíta kori kurgánok ásatása is. 

A második világháborút követően Mihail Petrovics folytatta az altáji kora vaskori, úgymond a korai lovas nomádokhoz köthető régészeti lelőhelyek kutatását és dokumentálását. Ezen kívül fontos szerepet töltött be a közép-kazahsztáni késő bronzkori és kora vaskori népek életmódjának kutatásában az 1950-es években. Részt vett több, a Jenyiszej folyó középső folyása mentén található, és Minuszinszki-medencei, középső és késő bronzkori (andronovó, karaszuki kultúrák) és kora vaskori temetkezések (tagár kultúra) és települések feltárásában. Élete egyik fő kutatásának tekinthető az 1971-1974-ben, több ásatási szezon alatt megásott Arzsan-1 kurgán a tuvai autonóm köztársaság területén. 

A több, mint 160 felszerszámozott lovat és 13 halottat magában rejtő komplexum a belső-ázsiai szkíta kor legkorábbi régészeti lelőhelyének számít a mai napig. Griaznov a megtalált lószerszámok, fegyverek és állatábrázolások típusainak párhuzamait a kelet-európai preszkíta és a Kr. e. VII-VI. századi kora szkíta kori régészeti anyagok között, valamint a Kr. e. VII-VI. századra keltezett Majemir- és Tagár-kultúrák emlékei között találta meg. Ennek alapján a kurgánt a korai lovas nomádok kultúrájának arzsano-csernogorovkai fázisába sorolta és a Kr. e. VIII-VII. századra keltezte, azonban a nem sokkal később elvégzett szénizotópos vizsgálatok ezt a dátumot egészen a Kr. e. IX. század legvégéig tolták fel. A halom teljes körű vizsgálata a mai napig nem készült el, így a belső-ázsiai szkíta kor kronológiáját részben ez a datálás határozza meg. Mihail Petrovics Griaznov a későbbiekben a szkíta típusú kultúra kialakulását és elterjedését nem egy konkrét helyhez, ponthoz kötötte, hanem elkülönített az eurázsiai sztyeppén 10 régiót, melyek kulturális fejlődését az egyes régiók népességeinek életmódja és hagyományai határozhatták meg.

Ennek tekintetében a konferencia emléket állított Mihail Petrovics Griaznov munkássága előtt. Az előadások ily módon kitértek a kutató egyes életszakaszaira, korábbi kutatásaira, illetve az általa feltárt lelőhelyekhez kapcsolódó régészeti és történeti szempontú újabb kérdések megvitatására. 

A több napos eseményen az alábbi szekciókhoz szerveződtek előadások:
– Mihail Petrovics Griaznov tudományos öröksége és a régészet jelenlegi fejlődése;
– Rézkor és bronzkor: kulturális hagyományok és innovációk;
– Kora vaskor: tárgyak, hagyományok, eszmék;
– Lovas nomádok a Kr. e. 1 – Kr. u. 1. század fordulóján;
– Közép-Ázsia és Kaukázus;
– Eurázsia ábrázolásai: újabb értelmezések;
– Eurázsia a középkorban.

A konferencián több mint 100 előadás hangzott el Oroszország nagyobb régészeti intézeteinek és egyetemi tanszékeinek kutatóitól, valamint Kazahsztán, Kirgizisztán, Kína, Japán, Olaszország és Magyarország szakemberei is képviseltették magukat. Magyarországról Horváth Veronika, a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának tudományos segédmunkatársa online tartotta meg előadását orosz nyelven »Золотые серьги из кургана Аржан-1» (Arany fülbevalók Arzhan-1 kurgánból) címen.

Az előadás témája szorosan kapcsolódik Mihail Petrovics Griaznov munkásságához. Fő célja az 1971-1974-ben feltárt komplexum feldolgozásának elősegítése, folytatása. Az eddigi kutatások kimutatták, hogy a kurgán épületszerkezete iráni népességhez, bizonyos szempontok szerint a kora bronzkori Arkaim és Szintasta lelőhelyekhez kapcsolható. A kamrákban talált lótemetkezések és egyes lószerszám alkatrészek párhuzamai a Nagy-Kaukázus északi előhegységei felé mutatnak, és az újabb feltárásoknak köszönhetően az Urál déli lábánál, az Altájnál és Kínából is ismertek. Egyes tárgytípusok, szarvasábrázolások helyi vagy szomszédos, dél-szibériai területekről származnak. A textilmaradványok párhuzamai és kulturális előzményei a kis-ázsiai és elő-ázsiai régiók felé mutatnak.

A konferencián elhangzó előadás egy újabb elő-ázsiai kapcsolatú tárgytípusra tért ki, a középső kamrában a 4. sírban, a középső kamra nyugati fala mentén, kívül, és a 13-14. kamrák közötti folyosón talált aranyfülbevalók bemutatását, és lehető legrészletesebb vizsgálatát célozta meg. A középső kamrában, vastag fatörzsbe vájt szarkofágban kialakított 4. sír fiatal harcos sírja volt, melyek mellékleteit bronztőr, bronz- és csont nyílhegyek, egy türkizkő csüngős arany fülbevaló és a sír alján talált szőrme és textil-maradványok alkották. 

A fiatal harcos fülbevalója díszítetlen volt. A másik két fülbevaló külön-külön, másodlagos helyzetből került elő, rablásból visszamaradt zsákmányként értelmezhető. Ez a két fülbevaló a kidolgozásán kívül a díszítés módjában is eléggé különlegesnek számít. Az egyik ékszer felső palástján megjelenő, négylevelű virág vastagabb, nem pontosan összezárt aranyrekeszekből áll, amelyek közül a középső türkizkővel, a többi négy színes üveggel vagy borostyánkővel berakott. A másik fülbevalónál a kő- illetve üvegberakások hiányoztak a rekeszekből. 

Az említett ékszertechnika igen egyedi és teljesen különbözik az ezt megelőző korszakban és a kora szkíta korban, a közép-ázsiai és a belső-ázsiai régiókban, lényegében az eurázsiai sztyeppén megszokott bronzékszerek megmunkálásától és külső megjelenésétől. Kevés párhuzamai között említhető a Dnyeper bal partján Vysokaja Mogila 2. sírban talált harcos vastőrén fekvő aranydísz, amely éppen Arzsan-1 kurgán feltárása idején vált ismertté, és szintén megfigyelhető ez a rekeszes kőberakásos díszítési technika, ugyanolyan hanyagabb kidolgozású rekeszekkel. 

Akkoriban a kelet-európai kurgánt publikáló kutatók a lelőhelyen felbukkanó díszes tárgyat a polichróm stílus legkorábbi sztyeppei felbukkanásaként értelmezték, és a Kr. e. VIII-VII. századra keltezték. Ugyanez a technika észlelhető a kelermeszi kurgántemető (Majkop régió, Kubán mente) 3S kurgánjában talált, tróndíszként ismertté vált aranytárgyon is, melyet a kutatás jelenleg az Újasszír Birodalom területéről származó zsákmányként tart számon. Erre utalnak a tárgyat díszítő kecske- és oroszlánfejek kialakítása is, valamint az oldalán végighúzódó, szögletes rekeszek is, melyek pontos másai az Újasszír Birodalom Kr. e. 8. század végére keltezett uralkodói sírjából származnak, és jellegzetes díszítőelemei az elefántcsontból faragott szobroknak, kisebb tárgyaknak.