A békék évszázada – I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és III. Ferdinánd német-római császár között létrejön a linzi béke. Illik Péter kutatónk írása.

1606-ban a 15 éves háború és a Bocskai-szabadságharc zárásaként két békerendszer alapját fektették le. A zsitvatoroki békével (1606) a nagyszabású, nyílt oszmán–Habsburg háborút egy folyamatos, határ menti csatározásokból álló kis háború, az ún. háborús békeévek követték. Az így létrejött békerendszer lényegében 1683-ig volt érvényben: a zsitvatoroki békét szinte azonnal, 1608-ban megújították, majd az 1615-ös bécsi, a komáromi (1618), kőhídgyarmati (más néven szőgyéni, 1625), szőnyi (1627 és 1642) és szécsényi-budai (1628–1629) békékben erősítették meg.

 A bécsi béke (1606) Bocskai István és a Habsburg uralkodó részéről köttetett meg, és rendezte a királyi Magyarország, illetve az Erdélyi Fejedelemség viszonyát a Habsburg Birodalommal. Erdélyi részről ennek megerősítését kényszerítette ki Bethlen Gábor (1622: nikolsburgi béke), majd I. Rákóczi György: így 1645. december 16-án III. Ferdinánd magyar király (1637–1657) és I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (1630–1648) követei Linzben átadták egymásnak a béke aláírt okmányait.

  Ez a megegyezés valójában két szerződésből áll: az egyik a vallásügyi rendezést tartalmazza, azaz a vallásszabadság kérdését, a másik pedig I. Rákóczi György erdélyi fejedelem személyes igényeinek kielégítését, vagyis Rákóczi megkapta a korábban Bethlen Gábor fejedelem tulajdonát képező hét vármegyét (Abaúj, Zemplén, Borsod, Bereg, Ugocsa, Szabolcs, Szatmár), valamint Tokaj és Regéc várát, Tarcal városát és egyéb apró településeket. E béke Bocskai és Bethlen szellemi-politikai örökségét folytatta, hiszen az erdélyi fejedelem a királyi Magyarország és a vallásszabadság védelmezőjeként lépett fel: azaz megvédte a Magyar Királyságot saját (Habsburg) uralkodójától – és magyar szemszögből – túlkapásaitól. A linzi béke azért is jelentős, mert Rákóczi, Bethlenhez hasonlóan bekapcsolódott a nagy nemzetközi, európai folyamatokba, és részt vett a 30 éves háborúban (1618–1648). Így – kihasználva, hogy a Habsburg erőforrások le vannak kötve – tudta elérni a bécsi béke újabb megerősítését.

 Az 1606-ban kialakult és számos esetben megerősített status quo, a kényes hatalmi egyensúly az erdélyi fejedelmek, a Habsburg–magyar uralkodó és az oszmánok között 1683-tól borult fel. Az oszmánok kiűzésével a korábbi politikai erőtér megszűnt, és egy teljesen új hatalmi helyzet jött létre.

Illik Péter / tudományos munkatárs

Történeti Kutatóközpont

Magyarságkutató Intézet