A Magyarságkutató Intézet támogatásával és közreműködésével régészeti tervásatás kezdődött meg ez év szeptemberében Tázlár-Templomhegyen. A kutatási program fő mottója a címben szereplő Rogerius idézet is lehetne, hiszen a fő cél – az ikonikusnak számító lelőhelyen – a tatárjárás kora védműrendszerének és jelenségeinek feltárása és helyreállítása, bemutatása volt. A lelőhelyen, a korábbi ásatásokat folytatva is, nem várt leletgazdagság került elő, már most több mint 1200 objektumnál járunk.

A korábban ismertté váltak itt szarmata települések és egy hun kori temető, valamint egy honfoglalás kori gazdag női lovas sír. Most egy kora Árpád-kori, (már pénzzel is keltezett) soros rendszerű sírmező, majd egy ezt követő templom körüli és a mongol pusztítással záruló temető további jelentős részét kutattuk meg. A tatárjárás korát egy hatalmas, több mint 110 méter legnagyobb átmérőjű, hármas árokrendszer és a benne napvilágra került számos pusztulásnyom képviselte. Az ostromlottak és (kényszer)ostromlók, a kivégzett, sőt módszeresen lemészárolt emberek és állatok földi maradványai brutális képet mutatnak. Egyben a legnagyobb esetszámú pusztulásnyomot mutatják fel az eddig megismert tatárjárás kori lelőhelyek közült. Az újrakezdést a kunok érkezése jelentette, akik ehelyütt hozták létre szállásukat és temetkeztek először a romos Árpád-kori templomhoz, majd felépítették egyházukat is. A mostani feltáráson is előkerültek a kunok 14-15. századi fejlett lakáskultúráját tükröző, alig földbe mélyített és veremépületetei, kemencéi, szállástemetőjük sírjai is a korábbi tatárjáráskori és akkor már betemetett árokrendszeren belül.

A tatárjáráskori védműrendszert folyamatosan rekonstruáljuk, ami markánsan és jelképesen körbeöleli a korábban helyreállított Árpád-kori és a már kereszténnyé vált kunok Árpád-korit is szimbolikusan övező templomát.

Ásatásvezető: Gallina Zsolt, munkatársak: Gulyás Gyöngyi és Makoldi Miklós.