A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Kara 2024. április 12-én egyháztörténeti konferenciát rendezett „A reformáció vonzásában: hitvallók, művelődés, gazdaság és mártírium a 17–18. századi kelet-közép-európai egyháztörténetben” címmel, amelyen a Magyarságkutató Intézet Klasszika-filológiai Kutatóközpontjának tudományos munkatársa, dr. Restás Attila is részt vett.

Az előadások változatos tematikában ölelték fel a kora újkori protestáns (elsősorban református és anabaptista) történelem számos területét. A nemzetközi konferencia előadói Baden-Württembergből, Ausztriából, Magyarországról, valamint a környező országok magyar kutatói közösségeiből érkeztek. Az előadások többek közt a korai hitújítók kapcsolati hálójáról, a kegyességgyakorlás puritánus módozatairól, a könyves műveltségről, vallásüldözésről és ellenreformációról, valamint a felvidéki szlovák reformátusokról szóltak.

Restás Attila előadásában egy 1675-ben írt kéziratos prédikáció kontextusait elemezte. A szöveg a Teleki-levéltárban maradt fenn, szerzője ismeretlen, azonban szoros tematikai és eszmei egyezést mutat a magyarországi ellenreformáció elől Erdélybe menekült protestáns lelkészek, például Szöllősi Mihály vagy Szőnyi Nagy István műveivel, így az ismeretlen szerzőt is a Wesselényi Pál vezette bujdosók és a velük kapcsolatot tartó Teleki Mihály környezetében élő református prédikátorok között kell keresnünk. A prédikáció kezdetének hangsúlyos kijelentése, hogy „Vérnek mezeje ma az Istennek Anyaszentegyháza a mi édes nemzetünkben” – ami világosan utal az abban az esztendőben gályarabságra ítélt református és evangélikus lelkészek és iskolamesterek szenvedéseire, illetve a Habsburg-abszolutizmus fellépésére, a lelki és testi szabadságon esett sérelmek összekapcsolására. A kutató kiemelte, bár a gályarabper régóta kutatott témája a hazai történetírásnak, a hozzá kapcsolódó kéziratos dokumentumok szisztematikus feltárása és vizsgálata új adatokkal gazdagíthatja az eddigi értelmezéseket.