Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi azt a 172 levél terjedelmű elsősorban latin, részben magyar nyelvű pergamenkódexünket (jelzete MNy 1.), amely középkorkutatásunk egyik legkorábbi, megkerülhetetlen forrása. Feltehetőleg Jánosi (ma Rimavské Janovce, Szlovákia) bencés kolostorában másolták 1192–1195 között XII. századi könyvírással.

A vegyes tartalmú Pray-kódex műfaját a legterjedelmesebb tartalmi egysége, az úgynevezett nagyobb sacramentarium (17r–129r) határozza meg. A sacramentarium a mise imádságait tartalmazó papi szerkönyv, amely őspéldányát feltehetőleg a váci székesegyházban másolták, és annak bencés használatra átdolgozott másolatát írták a Pray-kódexbe. A nagyobb sacramentarium után a kódex különböző szertartások szövegeit tartalmazza: a temetési szertartásban olvasható fő nevezetessége, a Halotti Beszéd és Könyörgés (136r), amely a magyar nyelv első ismert összefüggő nyelvemléke.

A magyar nyelven írt vendégszöveg két részből áll: egy 26 soros temetési beszédből és egy hatsoros könyörgésből. A szertartások szövegeit egy kiegészítő, kisebb sacramentarium követi (137r–142v). A kódex egyúttal nagyon fontos jogtörténeti és történeti forrás is: Kálmán király korából származó zsinati törvényeket is tartalmaz (Ir–IIIr) – a kézirat a Kálmán-kori törvényhozás első szövegtanúja –, továbbá egyedül a Pray-kódex tartotta fenn az úgynevezett Pozsonyi évkönyveket (Annales Posonienses, 9r–9v, 16r–16v), az annales műfaj egyetlen ránk maradt magyarországi emlékét, amely a 997 és 1203 közti időszak eseményeit örökítette meg. 

A sacramentarium 1228-ban már a Pozsony vármegyei Deákiban (ma Diakovce, Szlovákia) volt, valamikor a század közepén pedig Pozsonyba került. Elképzelhető, hogy a Kálmán-kori zsinati törvényeket itt kötötték hozzá. A pozsonyi káptalan 1425. évi könyvjegyzéke már említi a kódexet, a testület 1634-ből származó tulajdonosbejegyzése pedig ma is látható a kéziratban (IIr). 

A Pray-kódex zenetörténeti jelentőségét a benne található hangjegyírás adja:

a magyarországi hagyományban itt jelenik meg először a vonalrendszerre vetített hangjelzés, amely egyúttal a magyar notációnak is első emléke. 

Figyelmet érdemel a Pray-kódexben található három egész oldalas és egy negyedoldalas színezett tollrajz is Krisztus kereszthalálának, sírba tételének, feltámadásának és megdicsőülésének jeleneteivel, amelyek a salzburgi festőiskola hatását mutatják.

A kéziratot a pozsonyi káptalan adományozta a Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtárának 1813-ban. Nevét a róla elsőként hírt adó jezsuita történészről, Pray Györgyről kapta, aki 1770-ben bukkant rá erre az unikális kincsünkre Pozsonyban.

Ajánlott irodalom: https://nyelvemlekek.oszk.hu