A honfoglalás és kora Árpád-kor jellemző ékszertípusait bemutató sorozatunk második részében a foglalattal ellátott gyűrűk másik nagyobb csoportját, a filigrán és/vagy granulált díszítésű, egyszerűbb változataikként pedig az ilyen díszítést utánzó, de egészében öntött technikai megoldással készült gyűrűket mutatjuk be.

Filigrán és granulált díszítésű, a betétre hajló karmos kialakítású foglalattal ellátott gyűrűk

Az első részben bemutatott hólyagos fejű gyűrűkhöz egyes részleteik alapján hasonlóak azok az ékszerek, amelyek karikájának egyenes, kiszélesedő részén nagyobb méretű, döntően kerekded foglalat helyezkedik el. Azonban amíg az előbbi típusnak napjainkig több tucat, addig ennek alig néhány ezüst- vagy aranyalapú ötvözetből készült példánya került elő. Ezek közül is csupán a Jósa András Múzeumban őrzött, Jakab Attila vezetésével feltárt Tarpa-nagy-hegyi gyűrűk származnak hiteles feltárásból. Szerencsés módon azonban ott rögtön 2 darab is volt, fotójuk az első képen látható.

A gyűrűk itt is a korszak nagyobb méretű ékszerei közé sorolhatók, szalagszerű karikájuk a foglalat alatt egyenes, és a kerek rekesznek is négy eleme hajlik a betét fölé. Itt azonban az utóbbiak – a hólyagos fejű gyűrűkhöz képest – nagyobb méretük révén csúcsaikkal érintkezve, kiszélesedő ágú kereszt alakban láttatják a foglalatban elhelyezkedő betétet. A rekesz bizonyára itt is forrasztással nyerte el végleges alakját, az egyik tarpai gyűrűn megfigyelhető, hogy a foglalat szélein elhelyezkedő filigránszálak is innen indulnak, majd ide térnek vissza. Míg a hólyagos változatnál ritkán volt csak megfigyelhető a karika vagy a foglalat további cizellálása, itt mindkettő gazdagon díszített. Azonban nem az előző csoportban ismert poncolt vagy vésett technikával kialakított minta bukkan fel, hanem valódi fémszálakból felépülő, filigrán és apró gömböcskékből álló, úgynevezett granulált díszítés. A karikán sima huzalszálak alkotta bordák között, többségében egymással ellentétes, ritkán azonos irányú kalászmintát utánzó díszítés húzódik, szorosan egymás mellett, egy harmadik bordával vagy a kettő között futó granulált gömböcskék sorával elválasztva. A filigránszálak elkalapált végei az egyik tarpai gyűrűnél – a restaurálás során készített felvételek alapján – megfigyelhetően a karika egyenes részén kissé a foglalat alá futottak. Alsó felén ugyancsak fémszál fut körbe, ez többször a rekesz felső szélén is megtalálható, amit kiegészíthet a foglalat négy nyúlványának peremén futó kalászminta vagy csupán az utóbbi. A foglalat díszítésének változatos kialakítása mellett minden esetben megtalálhatók az annak oldalán sorakozó granulált gömböcskék, többségében 8 darab. Ezek egy-egy drótkarikán ülnek a nagyobb felületen történő felfekvés, így a jobb rögzítés érdekében. Granulált díszítés helyezkedhetett még el a foglalat nyelveinek végein, vagy a karika foglalathoz csatlakozó részén is, 3 darab, lóhere alakot mintázó. A betét vonatkozásában a bizonytalan eseteken felül kék üveg ismert, ami azonban ebben az esetben sem töltötte ki teljesen a rekeszt, így alatta valamilyen további anyag használata feltételezhető. 

Kisszámú példáik a honfoglalás kori gazdagabb leletanyagú sírokból, temetőkből származnak. Díszítésük miatt eredetüket a kutatás általában a bizánci kultúrkörben keresi, ennek megfelelően többféle magyarázat kínálkozik arra, hogyan kerültek tulajdonosukhoz: kereskedelmi áru, ajándék, zsákmány stb. egyaránt lehetett. A mindössze néhány darabbal képviselt változat elterjedési területe a Tisza felső folyásának vidékére korlátozódik. Csupán a tarpai sír esetében ismert, hogy azok egy férfi ékszerei voltak, de méretük alapján valószínűbb, hogy – a hólyagos és négygömbös fejű gyűrűkhöz hasonlóan – a honfoglalás kori felnőttek ékszerkészletének részét alkothatták. 

Filigrán és granulált díszítésű, foglalattal ellátott gyűrűk és azok öntött változatai

A következő gyűrűket kő- vagy üvegbetéttel ellátott foglalatuk mellett filigrán és granulált díszítésük – vagy annak öntött megjelenítése – kapcsolja ide. A jobb minőségű daraboknál megtalálható a karika filigrándíszítése – többségében itt is kalászmintát megjelenítve – és a foglalat két oldalán elhelyezkedő granuláció. A valódi ötvösmunkával készült példányokon pedig megtalálhatók még a foglalat oldalán körben futó gömböcskék is, akárcsak az előző csoportban. Azonban a foglalat – amely kerek vagy szögletes egyaránt lehetett – ebben az esetben általában már kisebb, és nélkülözi a betétre hajló négykarmos kialakítást is. Ugyanakkor a rekesz alján és tetején futó filigránszál néhol még felbukkan, mint ez a 2. képen bemutatott ellendi gyűrűnél is látható. Sőt, arra is van példa, hogy magát a foglalatot alkotják a körbefutó filigránszálak, erre egy letkési gyűrű ad példát.

A filigrán és a granulált díszítés az egyszerűbb változatokon az öntőforma kialakításán keresztül jelenik meg. A 2. képen látható 3–4. és 8. számú gyűrűk esetében jól látható, hogy a filigrán és granulált díszítést már nem a karikára forrasztott fémszál és gömbök alkotják, hanem maga a karika volt ilyen. Ugyanakkor az öntött változat esetében értelemszerűen nem lehetett mindig olyan aprólékosan visszaadni ezt, így ebben kereshetjük az okát, hogy miért csak egyetlen kalászminta fut a 3–4. számú gyűrűk karikáján. Tovább egyszerűsödött a kialakítás azokban az esetekben, ahol már csupán a foglalat két oldalán lévő gömböcskék jelentek meg, mint az 5. számú gyűrűnél látható. Sőt, tulajdonképpen már csaknem egyetlen, háromszög alakú mintává egyszerűsödtek itt ezek, bizonyára itt is az öntőforma kissé elnagyolt kialakításának eredményeként. A gyűrűk sorát pedig azok az ékszerek zárják, ahol a díszítés már csaknem teljesen elmarad, de foglalatuk okán mégis idesorolhatók. 

A rekeszeket a karikához itt is fémes kötéssel kapcsolták, ezekben döntően üvegből készült betét helyezkedett el, a szín fakulása vagy a foglalat elvesztése miatt sajnos sok esetben bizonytalan színben. Az ismert esetek döntően kék vagy zöld színű üveg alkalmazását mutatják.

Az eddigiekkel ellentétben ezek a gyűrűk főként női és gyermeksírokból ismertek, ritkábban bukkannak csak fel férfiak mellett. Ép állapotában a gyűrű karikáját itt sem lehetett módosítani, mint ez a foglalatát vesztett 2. képen látható 8. számú gyűrű esetében megfigyelhető. Ezért gyermekek számára viselete kevéssé tűnik praktikusnak, így talán többször is a hátramaradók gondoskodásának eredményeképp kerülhettek a sírba, nem pedig az életben is használt darabokként. 

A gyűrűket itt is a bizánci–balkáni területek irányából származó ékszerek közé sorolja a kutatás. Ezek nem tartoztak ugyanakkor a honfoglaló magyarság jellegzetes ékszertípusai közé, noha vannak példái – jelen ismereteink szerint a 10. század korábbi részében megtelepedő közösségeknél is – használatuk nagyobb arányban mégis csak a 10. század valamely részétől feltételezhető, sőt inkább már az államalapítás időszaka ékszereinek tűnnek. A 2. képen látható, igényesen kialakított ellendi gyűrűvel együtt előkerült I. István (1000–1038) érme egyértelműen utal annak 11. századi használatára, egy hasonló gyűrűvel pedig másutt I. László (1077–1095) pénzérme került elő, ami a század végéig történő használatot mutatja. De aligha tévedünk, amikor feltételezzük, hogy divatjuk nem zárult le a század végén, hanem még a 12. században is forogtak.