Az elmúlt néhány évtizedben a tudományos írás – különösen a nemzetközi színtereken – rendkívül kutatott területté vált. Azonban hazánkban az egyetemisták magyar nyelvű tudományos szövegalkotása kevésbé feltárt területnek számít.

Rási Szilvia, a Nyelvtervezési Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa a hallgatók tudományos írásának vizsgálatával foglalkozik, kutatásai között pedig szerepel a hallgatók tudományos szövegalkotásáról alkotott tapasztalatok, vélemények feltárása is. 

A vizsgálat elsődleges célja az volt, hogy megismerhessük a hallgatók tudományos szövegalkotással kapcsolatos tapasztalatait, attitűdjét. Vizsgálatához online kérdőívet alkalmazott, a kapott adatokat pedig ezután az adatok típusától függően a MAXQDA tartalomelemző és az SPSS statisztikai szoftverek segítségével elemezte. A vizsgálatban összesen 132 egyetemi hallgató vett részt. 

Mindenekelőtt feltérképezte azt, hogy a hallgatók szoktak-e problémákba ütközni a tudományosszöveg-alkotás során. A válaszok között nem volt szignifikáns különbség, ugyanis az adatközlők 56,10 százalékának szokott problémája adódni a tudományos szövegek írása során, ellenben 43,90 százaléknak nem.

A vizsgálatból is kiderült, hogy melyek azok a nehézségek, amelyeket a tudományos írás során tapasztalnak. A szakirodalom és forrás keresése, megtalálása okozza számukra a(z egyik) legnagyobb problémát. A válaszok arra engedtek következtetni, hogy a hallgatók kevésbé gyakorlottak a tudományos szövegek keresésében, nem ismerik azokat a platformokat, adatbázisokat, ahol számukra megfelelő, akár ingyenes szakirodalmat találhatnának. Lényeges tehát, hogy megismerjék, melyek azok a platformok, adatbázisok, amelyeken ingyenesen és könnyedén keresgélhetnek a tudományos anyagok között, valamint melyek azok a szempontok, amiket egy releváns és hiteles forrás esetében meg kell figyelni (mint például a szerző, évszám, megjelenés helye stb.). Mindezek mellett megjelent még az idézés, hivatkozás szabályrendszerében való eligazodás is – feltételezhető, hogy az oktatók a képzés során nem fektetnek ezekre kellő hangsúlyt. Az egyértelművé vált, hogy ismerik a plágium fogalmát, tudják azt is, hogy a plágiumvétség elkerülése érdekében hivatkozni szükséges, viszont sokszor azért képtelenek ezt a műveletet elvégezni, mert nem világos számukra az, hogy mikor, hogyan, kire stb. kell hivatkozni úgy, hogy az minden szempontból megfelelő legyen. A hivatkozások formai követelményei ugyanis általában nem tartalmaznak egy olyan részt, amely ezt a hiányt pótolná számukra, ezért lenne fontos a képzések során hangsúlyosabbá tenni a hivatkozás szabályrendszerének megismertetését. 

A hallgatók további válaszaiból az is kiderült, hogy tudományos szövegalkotáshoz számukra az a legnagyobb segítség, ha valaki (elsődlegesen az oktató) kijelöli számukra a témájukhoz kapcsolódó releváns szakirodalmat. Ez az adat összecseng és egyenesen arányos az előzőekben ismertetett eredménnyel is: tehát míg a legnagyobb nehézséget a megfelelő forrás vagy szakirodalom felkutatása okozza, addig a legnagyobb segítséget is a mások által kijelölt szakirodalom, felhasználható tudományos szövegek jelentik. Továbbá nagy segítséget jelent számukra egy olyan mintaszöveg vagy sablon, amely szemlélteti az elkészítendő írást, tehát nem csupán a formai követelményeket részletező útmutató. Az az információ, hogy a hallgatók a saját munkájukhoz inkább szövegmintát mintsem módszertani segítséget szeretnének kapni, a passzivitásukra is felhívja a figyelmet. Mindemellett a hallgatók válaszaiból az is kiderült, hogy az szintén a tudományos írásukat segíti, ha egy személy (pl. oktató, konzulens, szakdolgozat-felelős) átnézi és véleményezi a készülő szövegüket. 

A kérdőíves vizsgálat kitért a hallgatók tudományos műfajokban szerzett tapasztalatainak felmérésére is. Erre egy olyan ordinális kérdéstípus szolgált, amelyben az adatközlőknek az ott felsorolt tudományos műfajokat kellett elhelyezniük egy háromfokozatú Likert-skálán aszerint, hogy milyen gyakran kérnek ilyeneket az oktatók a hallgatóiktól a kurzusokon. Ez egyike volt azoknak a kérdéseknek, amely szerepelt az oktatók és a hallgatók kérdőívében is. Az eredmények azt mutatják, hogy az oktatók a leggyakrabban szemináriumi dolgozatot és beszámolót íratnak a hallgatókkal. A kutatási terv, az esszé, valamint a tanulmány már ritkábban jelenik meg követelményként. A hallgatók válaszai alapján a kurzusok során egyáltalán nem írnak absztraktot, beszámolót, recenziót/kritikát/ajánlót, rezümét/kivonatot, tudományos ismeretterjesztő cikket, valamint vitairatot. Ez az eredmény azért is lényeges, mert a hallgatóknak úgy nem tud/nehezebben tud kialakulni az aktív tudományos műfajokkal kapcsolatos gyakorlatuk, tapasztalatuk, ha jellemzően csak egy-két féle műfajban alkotnak szövegeket. 

A Rási Szilvia vizsgálatai alapján kirajzolódó eredmények, valamint a kutatásaiból levont következtetések a későbbiekben hozzájárulhatnak a hallgatók tudományos szövegalkotásának fejlesztéséhez, mégpedig azáltal, hogy mindezek beépíthetők a tudományos írást elősegítő képzések/segédanyagok/kurzusok tananyagába.