A Magyarságkutató Intézet munkatársa október 8-án, Kaposváron, a Takáts Gyula Emlékházban Csinszkáról beszélt.

Nagyon fontos volt számomra, hogy méltó módon történjen ez a megemlékezés, hiszen idén, 2019. június 7-én volt 125 éve, hogy Boncza Berta (Csinszka), Ady Endre és Márffy Ödön festőművész egykori felesége 1894-ben meglátta a napvilágot a csucsai kastély falai között, de ugyanebben az évben egy másik évfordulóra is megemlékezünk Boncza Bertával kapcsolatban, méghozzá halálának 85. évfordulójára, mely október 24-én lesz.

Csinszka az 1930. június 15-én megírt Üzenet Júliának című versében „Halálraszánt, kivételes virág”- ként szólította meg Szendrey Júliát, akit példaképének, „szent testvérének” tekintett, s akivel szellemi és sorsközösséget vállalt egész életében. Csinszkáról szóló életrajzi nagymonográfiámnak, mely 2016-ban jelent meg, a Csinszka – a „Halálraszánt, kivételes virág” címet választottam: nemcsak Szendrey Júlia, de Boncza Berta is egy „Halálraszánt, kivételes virág volt”, s akárcsak Petőfi Sándor felesége, nevét ő maga is ezzel írta be a halhatatlanságba, másrészt pedig Szendrey Júlia és Csinszka tragikus, várásokkal teli élete több ponton megegyezik. Ahogyan Szendrey Júlia Petőfi Sándoré, Boncza Berta Ady Endre, a későbbiek során pedig Márffy Ödön „Napja” volt: az ő sugarai ihlették meg a költőt és a festőművészt is. Azonban tudnunk kell, hogy Csinszka sugarai nem csupán férjeit perzselték meg: hiszen égető sugarai saját versei és egyéb képzőművészeti, irodalmi munkái, melyekről az utókor méltatlanul keveset hallott, akárcsak Szendrey Júlia verseiről és munkásságáról.

Körülbelül hat évvel ezelőtt, első erdélyi körutam alkalmával pillantottam meg először a csucsai Boncza-kastélyt, s azt követően kezdtem el kutatni Boncza Berta életét, tanulmányozni a róla szóló szakirodalmat, s azt tapasztaltam, hogy sajnálatos módon Szendrey Júliához hasonlóan Csinszka megítélését illetően is többségében egyoldalúan negatív értékelésekkel találkozhatunk, melyek célja a költőfeleség emberi és szakmai hitelének rontása. E sorban példaként említhetjük Robotos Imrének Az igazi Csinszka című könyvét, vagy éppen Dénes Zsófia egyes munkáit. Ahogyan Csinszkáról szóló életrajzi nagymonográfiámban, ezen a kaposvári előadásomon is az volt egyik elsődleges célom, hogy kiemeljem: a méltatlan és igazságtalan értékelések ellenére Boncza Berta emberi és szakmai vonatkozásban is jóval több volt annál, mint hogy csupán egy, a „múzsaságon” kívül semmi máshoz nem értő múzsáként, vagy éppen a kizárólag érdekből, a dicsőségért férjhez ment, tehetségtelen költőfeleségként tekintsünk rá.

Mindennek legigazabb lenyomatai Boncza Berta versei: „Szivem véresre szétzúzott játék…” – Csinszka összes verse elemző tanulmányokkal címmel jelent meg 2017-ben az általam összeválogatott, sajtó alá rendezett és elemző tanulmányokkal ellátott kötet, mely Csinszka összes versét, tehát az eddig meg nem jelenteket is először közölte Magyarországon.

Boncza Berta verseiben – főként 1930 – 1931-től kezdve – a szív és a vér elsődleges szimbólumok. A keresztény jelképrendszer tükrében szemlélve Csinszka versei telis-tele vannak a keresztény-bibliai szimbolikával: például a „lángoló szív”-vel, mely jelképe a női, anyai princípiumnak, s mely jelképezi magát Jézus Krisztust, az önzetlen szeretetet, a löktető életet, a lelket, valamint a vérrel, mely a férfi princípium jelképe, Jézus Krisztus áldozata, s szintén az életerőt jelenti, de ugyanakkor, kontextustól függően a halálnak, a pusztulásnak is lehet a szimbóluma.

Mindebből levezethető, hogy kapcsolatait illetően Csinszka egész életében azt a szülői szeretet kereste és szerette volna pótolni, melyet soha nem kaphatott meg: édesanyja, törökfalvi Török Berta tíz nappal az ő születése után meghalt, így őt soha nem ismerhette, de édesapját, désfalvi Boncza Miklóst sem érezte megához soha igazán közel. Talán csak nem a soha meg nem kapott szülői szeretetet pótolandó, várta és kereste Boncza Berta Tabéry Gézát, Lám Bélát; férjét, Ady Endrét, majd az ő halálát követően Babits Mihályt, később pedig ugyanígy a Márffy Ödönnel való házasság idején Mikes Lajost, vagy épp Bárczy Istvánt? Az olyan keresztény értékek, mint a jól működő házasság, a szeretet és a család mind azok az értékek voltak, melyeket Boncza Berta egész életében keresett, s melyekre egész életében mindennél jobban vágyott, azonban sajnos azokat mégsem tudta teljes értékűen megélni és megtalálni életének egyik szakaszában sem. 

Szendrey Júlia éppen 40. életévének betöltése előtt halt meg, Boncza Berta pedig éppen, hogy betöltötte 40. életévét, mikor 1934. október 24-én elhunyt.

Rejtélyes halála körül számtalan pletyka kelt szárnyra: a mai napig találgatás tárgya, hogy vajon ki lehetett az a személy, akibe Csinszka beleszerethetett, és aki valószínűleg elhidegült tőle és visszautasította őt, s mindez annyira megviselte Csinszkát, hogy annak végzetes következményei lettek? Jelenleg nincs olyan forrás, mely egyértelműen megadná a választ erre a kérdésre. De van egy másik kérdés is, amely Boncza Berta halálával kapcsolatos, mégpedig, hogy vajon valóban agyvérzést kapott-e, s az okozta halálát, vagy pedig saját kezével vetett-e véget életének? Utóbbi elméletre döntő bizonyíték máig nem került elő.

Akárhogyan történt, annyit biztosan kijelenthetünk – hisz számtalan kézirat és egyéb dokumentum támasztja alá –, hogy az igazságtalanul rágalmazott és méltatlanul elhanyagolt Boncza Berta egy tehetséges művész volt, aki üde színfoltja a magyar irodalomnak és művészetnek, emellett pedig kivételes ember is, kinek élete a nagy várásoknak, s az önzetlen szeretet adásának és keresésének élete volt.  Előadásomon ezeket a nyilvánvaló tényeket szerettem volna alátámasztani.

Raffay Andrea, a Magyarságkutató Intézet munkatársa