M. Lezsák Gabriella írása az expedícióról.

2019. október 1-20 között a Magyarságkutató Intézet (MKI) finanszírozásával M. Lezsák Gabriella régész (ELKH, Magyar Őstörténeti Témacsoport) szervezésében magyar-orosz régészeti feltárás folyt az oroszországi Anapa város melletti Andrejevszkaja scsel (Krasznodari határterület) középkori lelőhelyen. 

A feltárás M. Lezsák Gabriella, Gáll Erwin (RTA, Vasile Pȃrvan Régészeti Intézet, Bukarest), Andrej Novicsihin (anapai Régészeti Múzeum), Ruszlan Szhatum (Felicin Krasznodari Állami Történeti-Régészeti Múzeum), Andrej Baranjuk («АрхГеоЮг»), Roman Prokofjev («АрхГеоЮг») és Konstantin Krutogolovenko («АрхГеоЮг») régészek együttműködésében zajlott. Az Észak-Nyugat Kaukázusban lévő lelőhely feltárása során a régészek közel 150 négyzetméternyi területet kutattak át, ahonnan számos antik és középkori szórványlelet mellett jól elkülönülő sírcsoportokat alkotva in situ három hamvasztásos és három csontvázas temetkezés került elő. 

A Ny-K-i tájolású csontvázas temetkezések közül kettőben (10, 11. sír) fegyverekkel (szablya, nyílcsúcsok) és használati tárgyakkal (edény, vaskés, vasár, bronzgyűrű), illetve viseleti elemekkel (bronz gombok) eltemetett férfiak nyugodtak, míg a harmadik csontvázas temetkezésben (9. sír) Észak-Dél tájolásban az előzetes meghatározás szerint egy 3 év körüli kislányt temettek. Sírjából edény, gyöngyök, bronzgombok kerültek elő. A feltárt csontvázas temetkezések keleti irányban ahhoz a sírcsoporthoz kapcsolódtak, amelyet 1992-ben az anapai Régészeti Múzeum munkatársai tártak fel. Ezt a temető részletet a leletanyag és a temetkezési szokások alapján az orosz szakemberek a feltárásról készült publikációban magyar etnikumhoz kötötték. 

A most feltárt csontvázas sírok a temetkezési szokások és az anyagi kultúra (Ny-K tájolás, edények, fegyverek, köztük szablya, nyílcsúcsok) alapján szoros kapcsolatot mutatnak az Etelközből ismert, 9. századi magyarnak meghatározott Subbotyici-régészeti temetkezési horizonttal. Magyar őstörténeti szempontból a lelőhely jelentőségét jelzi, hogy a területről az elmúlt évtizedekben több Kárpát-medencéhez köthető szórványlelet (pl. palmetta-mintás aranyozott ezüst lemezes hajfonatkorong, tarsolylemez töredék, hasított palmetta-díszes övdíszek, szablya) került az anapai Régészeti Múzeumba. Ezeket a leleteket M. Lezsák Gabriella vezetésével 2016-ban dokumentálta, majd Andrej Novicsihin közreműködésével publikálta az a magyar kutatócsoport, amely azzal a céllal alakult, hogy az észak-kaukázusi múzeumok 9-10. századi emlékanyaga között honfoglaló magyar jellegű leleteket keressen a térségben. A most lezajlott régészeti feltárással a jelenlegi magyar régészeti kutatás számára többnyire fehér foltnak számító Kaukázus térségében elsőként valósult meg közös magyar-orosz régészeti expedíció. A feltárt temetkezések természettudományos vizsgálatát (genetikai vizsgálatok, stroncium izotop elemzések, radiokarbon kormeghatározás) az MKI Archeogenetikai Kutatóközpontja végzi.