Az 1606. évi zsitvatoroki békével, majd annak számos megerősítő egyezményével 1606 és 1663 között törékeny békerendszer jött létre a Habsburgok és az oszmánok között. Ezzel a királyi Magyarország életében beköszöntött az úgynevezett második háborús békeévek; a nyílt és nagy hadjáratokat, várostromokat mindennapi kis őrlő harcok váltották fel a határvidéken, illetve a hátországban. ¹

Ennek a „békeidőszaknak” vetett véget az 1663–1664. évi Habsburg–török háború, amelynek egyik legjelentősebb hadművelete Zrínyi (VII.) Miklós téli, más néven eszéki hadjárata volt 1664. január 21-e és február 15-e között. Zrínyi csapatai elfoglalták Berzenczét, Babócsát, majd „Innen, megindulván eodem die Tzigeth [Szigetvár] felé, másnap délre úgymond 26 Jan., szállottunk táborban Sziget alá, az honnand az úr kommendíroza két ezer könnyő lovast Kiss Farkassal az tatárokat űzni, kiknek az utoljában le is vága 50, az többi Pécsre és Siklósra szaladtak. Megtérvén estve Kiss Farkas az tatár űzésből. Sziget előtt levő gyenyerű kastélt Türbeket, az szultán Szolimán eltemetett helyét megvette, és élést talála benne, az hol az törökök seit, ² avagy püspökét levágák, sok környére lévő tanuló hotikkal. ³ Intendálták itten Szulimánt kiásni, de az úr nem engedte […]” ⁴

„Die 27. Januarii. Pécshez közel, Pelérd nevű mezei városban megszállottunk s onnét másnap Pécs alá mentünk; a németek mindjárt neki mentek a városnak s megvették a várost, magyar és horvát hadak pedig kinn maradtak a város kívül. Ott késtünk négy egész nap […] Bán uram, végzése szerint, elment az eszéki hidakhoz velünk s hatszáz német lovassal és azokat tűig megégettük, harmadfél nap alatt csaknem épen, noha Eszékből taraczkokból erősen lőttek hozzánk, mindazonáltal nem tettek semmi kárt köztünk. Igazán írom Nagyságodnak, fahidat annál szebbet és hoszszabbat soha nem láttam, annak a szélessége tizenhat lépésnyire volt, a hoszsza pedig egy jó mértföldnyire extendáltatott, mindazon szép, sima, vastag tölgyfa deszkákból, mintha meggyalulták volna, az oszlopi erős, vastag és sűrű tölgyfából valók voltak. […] Ott a hidaknál harmadfél nap mulattunk […] Onnét 4. Februárii vissza, Pécs felé tértünk és Siklós felé mentünk […]” ⁵

A fent említett várak elfoglalása és a híd felgyújtása komoly katonai-stratégiai siker volt, amelynek már a kortársak is tudatában voltak. Ezzel időlegesen elvágták egymástól az oszmán kézen lévő horvát és magyar területeket, valamint előkészítették Kanizsa 1664. évi (végül sikertelen) ostromát.