"1920 - Kényszerpályán. A Trianoni békediktátum ratifikálása" című történettudományi konferencián vett részt Dr. Vizi László Tamás tudományos főigazgató-helyettes és Köő Artúr kutatónk. A Magyar Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága (...) 

(...) a Magyar Történelmi Társulattal közösen szervezett konferenciát 2022. június 2-án az Országgyűlés Főrendiházi üléstermében.
Az előadókat és az érdeklődő közönséget Bellavics István igazgató köszöntötte, majd tolmácsolta Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének, egyben a rendezvény fővédnökének a konferenciát köszöntő gondolatait.

Ezt követően Hermann Róbertnek, a Magyar Történelmi Társulat elnökének a moderálásával tíz tudományos előadás hangzott el. 
A Magyarságkutató Intézet részéről Vizi László Tamás tudományos főigazgató-helyettes és Köő Artúr, az Intézet tudományos kutatója tartottak előadást.

Az első előadást Vizi László Tamás tartotta „A trianoni békeszerződés magyar ratifikációja” címmel. Vizi László Tamás a magyar ratifikáció kapcsán kifejtette, hogy az két nagy szakaszra bontható. Az első a békeszerződés 1920. június 4-i aláírásától október 26-ig, a békeszerződésnek a nemzetgyűléshez történő benyújtásáig tartott, amikor a magyar kormány időnyerés céljából megpróbálta minél távolabbi időpontra kitolni a ratifikációt, amelyet azonban az antant nyomásgyakorlása miatt október 26-án mégis be kellett terjeszteni. A második szakasz a beterjesztéstől, a békeszerződés hatályba lépéséig, 1921. július 26-ig tartott. Az előadó részletesen ismertette a törvényjavaslat útját a nemzetgyűlési bizottságok általi megtárgyalásától egészen a nemzetgyűlési vitáig. Kiemelte Teleki Pál miniszterelnök, Csáky István külügyminiszter és Apponyi Albert szerepét, elemezte felszólalásaikat. Nevesítette a ratifikációt ellenző képviselőket, s bemutatta azt a „kegyetlenül szomorú kötelesség”-et, melynek során a nemzetgyűlés 1920. november 15-én a békeszerződést elfogadta. Előadásában külön szólt Teleki Pál felszólalásának arról a részéről, amikor a miniszterelnök egyedüli felelősségét hangsúlyozva, saját magának a vád alá helyezését kezdeményezte, melyet a nemzetgyűlés végül nem is tárgyalt. Végezetül szólt a ratifikációs okmányok 1921. július 26-i párizsi kicseréléséről, amely életbe léptette a trianoni békeszerződést. Az erről szóló 1921. évi XXXIII. törvénycikk 1921. július 31-én gyászkeretben jelent meg a Magyar Törvénytárban.

Köő Artúr „A trianoni békediktátum aláírásának, valamint becikkelyezésének napja négy jelentős, korabeli magyar sajtótermék hasábjain” című előadásában kiemelte, hogy a trianoni békediktátum 1920. június 4-i aláírásáról valamennyi korabeli sajtóorgánum részletesen beszámolt, mint ahogy arról is, hogy a megcsonkított ország lakossága milyen módon tiltakozott az igazságtalan szerződés ellen. Köő Artúr felhívta a figyelmet arra, hogy a korabeli sajtótermékek cikkeit érdemes górcső alá venni, mert azok szemléltetni tudják e tragikus nap közhangulatát, prezentálni tudják az eseményeket.

A vizsgált sajtóorgánumok mindegyike, függetlenül, hogy kormánypárti, vagy éppen ellenzéki lapnak volt tekinthető, igazságtalannak és tragikus következményekkel járó diktátumnak nevezte a szerződést. A többnyire vezércikként megjelenő írások kivétel nélkül elítélték a Magyar Királyságra mért túlzó büntetést, ugyanakkor a végkicsengés, a végső üzenetük egységesen a túlélésbe, a sikeres változtatásba, a revízióba vetett hit volt. Az elemzés tárgyát képező hírlapok 1920 őszén kezdték tájékoztatni olvasóikat a ratifikáció kérdéséről, s kezdetben a cél az volt, hogy a társadalom számára világossá tegyék mit is jelent pontosan a trianoni békediktátum magyar nemzetgyűlés általi becikkelyezése és miért van minderre szükség. Annak érdekében, hogy a lakosság tiltakozásán és ellenállásán változtatni tudjanak, a népszerűbb politikusok és kormánypárti képviselők nyilatkozatait és álláspontjait közölték, melynek többsége úgy interpretálta e szükséges procedúrát, melynek minél előbb meg kell történni annak érdekében, hogy Magyarországot ne érje retorzió, a gazdaságot újra lehessen indítan, és a korábban megszűnt diplomáciai kapcsolatokat újra fel lehessen venni.