100 éves született Katona Imre folklorista, a népmesék, népdalok, viccek, és egyéb néprajzi témák kiváló kutatója, az Eötvös Loránd Egyetem Folklore Tanszékének egyetemi docense. Tudományos kutatásai mellett fontosnak tartotta a nemzetközi kapcsolatok ápolását, a határon túli magyarok néprajzi vizsgálatának támogatását, a néprajz eredményeinek szélesebb körben történő megismertetését. Gazdag hagyatékát a Csongrád megyei levéltár őrzi. Születésének évfordulója kapcsán a megemlékezések mellett szülővárosában, Csongrádon a Tari László Múzeumban Madárlátta folklorista címmel emlékkiállítást rendeztek.

Katona Imre 1921. október 18-án született Csongrádon. A gimnáziumot szülővárosában és Hódmezővásárhelyen végezte el. Állatorvosként dolgozó édesapja mellett már egész fiatalon megismerte lakóhelyének paraszti kultúráját. A család barátja volt Herrmann Antal néprajzkutató. Gyermekkori környezete, családi kötelékei, a Tisza közelsége egész életére meghatározta kapcsolatát a népi kultúrával. Már középiskolás korában a néprajz felé orientálódott. Ebben nagy szerepe volt Tálasi Istvánnak, aki a hódmezővásárhelyi gimnáziumban tanára volt. Életének ebben a szakaszában megtanulta a gyorsírást, ami nagy segítségére volt a későbbi időszakokban is, a magnetofon megjelenése előtt folytatott néprajzi terepmunkái alkalmával. Többször büszkén nyilatkozta, hogy majdnem hibátlanul tud gyorsírással írni a beszéd sebességének gyorsaságával. Már csongrádi gimnazistaként néprajzi gyűjtésbe kezdett. A szegedi tudományegyetemre magyar, történelem és földrajz szakra iratkozott. Az alapképzés elvégzése után 1947-ben doktorált néprajzból és földrajzból. Bálint Sándor, Tálasi István és Ortutay Gyula tanítványa volt. Ennek köszönhetően Ortutay Gyula felkérésére 1949-ben az Eötvös Loránd Egyetemre került, ahol nyugdíjba vonulásáig a Folklore Tanszék tanára volt.

Katona Imre 550 tételt tartalmazó tudományos bibliográfiája jól mutatja, hogy Katona elsősorban folklorista volt, de a társadalom- és tárgyi néprajz területeit is kutatta. Munkáiban a társadalmi jelenségekre is figyelt, kutatásaiba belefoglalta a történelemtudomány, a földrajztudomány szempontrendszerét is. Egészében szemlélte a népi kultúrát. Ez irányú gondolkodása jól körvonalazódik a kubikusok életét több aspektusból bemutató dolgozataiban. Különösen kiemelkedő munkát végzett a lírai népköltészeti műfajok kutatása területén. A magyar népköltészet stilisztikai elemzése mellett többek közt foglalkozott a népdalok társadalmi hátterének kutatásával, továbbá a folklorizmus és a folklorizálódás kérdésével is. Életművének egyik meghatározó vonulata volt a népmesekutatás. Érdeklődését jól mutatja, hogy már egyetemi évei alatt jelentős népmeseanyagot gyűjtött. Ortutay Gyula egyéniségkutató módszerének hatására 1941 és 1942 között Csongrádon lejegyezte Palásti Annuska közel 80 meséjét, a szövegek forrására és az előadásukra vonatkozó ismeretekkel együtt. A gyűjtés anyaga csak Katona Imre halála után, 2011-ben tanítványa Bereznai Zsuzsanna szerkesztésében jelent meg Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből címmel. 1942-ben Katona az egyetemi Ortutay-szeminárium keretében folyó tápéi néprajzi kutatás alkalmával népmeséket gyűjtött. 1942–44 között 22 elbeszélőtől közel 130 prózai epikus szöveget jegyzett le, majd 1969-ben folytatta a terepmunkát és újabb 30 történetet rögzített. Ennek az anyagnak egy része 1977-ben a Tündérmesék Tápéról című miniatűr kötetben jelent meg. A csongrádi és a tápéi mesegyűjtéssel párhuzamosan Katona Imre bekapcsolódott a Tálasi István által vezetett kopácsi kutatócsoport munkájába. A terepmunka alatt a drávaszögi falu meseanyagát és mesemondási hagyományait rögzítette. 1962-ben a Magyar Tudományos Akadémia kiküldetésében folytatott jugoszláviai tanulmányút keretében újra visszatérhetett a régi terepre, és 20 év távlatában mérhette fel, hogy hogyan változott meg a mesemondás Kopácson. Kutatásának eredményeit 1972 publikálta A sárkányölő ikertestvérek. Kopácsi népmesék című kötetében, amely a pontosan leírt népmeseszövegeknek, a mesemondók lejegyzett adatainak, a gazdag jegyzetapparátusnak, valamint az elemző tanulmánynak köszönhetően az egyéniségkutató módszer mintaadó kötete lett. Munkája révén számos kiemelkedő mesemondó, köztük Horváth Antal, Szalai Áron mesetudását, mesemondói technikáját ismertük meg. 1943-ban a Szilágy megyei Bogdándon gyűjtött népmeséket. Máig kiadatlan anyaga a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Archívumában található meg EA 8170 számon.

Katona Imre népmesekutatásra vonatkozó munkáinak teljesség igénye nélküli áttekintésével életművének csupán nagyon kis szeletét érintettük, viszont mindez jól mutatja munkabírását, a terepmunka és a folyamatosság iránti elkötelezettségét, következetes, a folklórműfaj változására kíváncsi, tudatos kutatói magatartását, illetve pontos dokumentálási szokásait. Ez a szemlélet megtalálható egyéb munkáiban is.

Katona Imre emlékezetét a néprajztudomány mellett elsősorban szülővárosa őrzi. Hagyatékát a Csongrád megyei levéltárban találhatjuk feldolgozott, rendszerezett állapotban. Szülőházának falára emléktáblát helyeztek el. Születésének 100. évfordulója kapcsán Csongrádon a Magyar Néprajzi Társaság, a szegedi Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, a budapesti ELTE BTK Folklore Tanszékének részvételével munkatársai és tanítványai megemlékezést tartottak. Az évforduló kapcsán a Tari László Múzeumban Madárlátta folklorista 100 éve született Katona Imre néprajzkutató címmel emlékkiállítást rendeztek.