1998. július 6-án hunyt el Péchy Blanka nyelvművelő, a Kazinczy-díj és a Beszélni nehéz! rádiós nyelvművelő sorozat alapítója. Nagy Dóra kutatónk írt róla cikket.

Színművészként már fiatalkorában a beszédművelés elkötelezett híve volt, anyanyelve iránti érdeklődése és a magyar nyelv szolgálata utáni erős vágya terelte őt a nyelvművelés útjára.

Péchy Blanka fő célkitűzését, a szép magyar beszéd és az igényes nyelvhasználat közüggyé tételét jól összefoglalja a következő, a Kazinczy-díj Alapítvány alapítóleveléből származó gondolata: „Halálom után is szeretném szolgálni anyanyelvemet, mely nekem megélhetést, életemnek tartalmat, szépséget adott, ezért elhatároztam, hogy alapítvány segítségével adok lökést egy folyamatnak, melynek elindítását múlhatatlanul szükségesnek látom […] Sürgősen föl kell ébresztenünk a felelősségteljes érdeklődést az élő beszéd és anyanyelvünk szent ügye iránt.” E nemes szándék megvalósítását szolgálja az 1963-ban alapított, szép magyar beszédért és a nyelvművelés területén végzett kiemelkedő munkáért járó Kazinczy-díj, amelyet olyan színészeknek, rádió- és televíziószereplőknek, valamint pedagógusoknak ítélnek oda, akiknek szép és helyes nyelvhasználata a nyelvművelés ügyét szolgálja, példát mutatva ezzel a társadalom egészének. A Kazinczyról elnevezett Szép magyar beszéd országos diákverseny – melynek létrejötte szintén Péchy Blanka alapítványához köthető – a fiatal korosztálynak is lehetőséget nyújt a nyelvművelésbe történő aktív bekapcsolódásra, elősegítve ezzel az ifjúság anyanyelvi nevelését. A Kazinczy-éremért folyó vetélkedő keretén belül a köz- és a felsőoktatás diákjai anyanyelvük kifejező és példamutató használatáról tehetnek tanúbizonyságot.

Péchy Blanka neve nemcsak az említett díjjal, hanem a Beszélni nehéz! című rádióműsorral, valamint az azonos címet viselő könyvével is összeforrt. Utóbbi 1974-ben jelent meg, majd két évvel később, 1976-ban a Magyar Rádióban kezdetét vette a Péchy Blanka és Deme László vezette műsor is. Mind a könyv, mind pedig a rádióadás anyanyelvünk hangsúlyozásának, hanglejtésének, valamint az írásjel és a szövegtagolás összefüggéseinek vizsgálatát helyezte középpontba. A rádiósorozat céljáról Péchy Blanka a következőképp nyilatkozott: „fogékonnyá kell tenni a füleket a helyes kiejtés iránt, s érzékennyé, sőt türelmetlenné a hibákkal szemben.” Mindennek megvalósításához a műsorokban elhangzott, a kiejtés szempontjából helytelen mondatokat elemeztek. Az adásokba a hallgatók is bekapcsolódhattak: megírhatták véleményüket a példákról, elemzéseket készíthettek a mondatokról, a helyes válaszokat pedig könyvutalvánnyal jutalmazták. A kezdeményezés rövid idő alatt valóságos anyanyelvi mozgalommá nőtte ki magát: az iskolákban, sőt, több esetben felnőttek körében is megalakultak a „Beszélni nehéz” körök, melyek tagjai meghatározott időközönként összegyűltek, és közösen elemezték, megvilágították a rádióadásban elhangzó példákat. A műsor 31 éven keresztül összesen 813 adást és több ezer példamondatot tudhatott maga mögött, majd a Magyar Katolikus Rádió karolta fel a mozgalmat, és 2007 szeptembere óta Szóról-szóval címen folytatja a Péchy Blanka és Deme László által elindított hagyományt.

Péchy Blanka anyanyelve iránti áldozatos elkötelezettsége, valamint az általános beszédkultúra elterjesztésének szorgalmazása ma is iránymutató szereppel bírhat mindannyiunk számára, hiszen – ahogyan arra Deme László is felhívta a figyelmet Péchy Blankára emlékezve – a nyelvben benne foglaltatik hazánk is, aki tehát nyelvét szereti, hazáját is erősíti egyúttal.

Felhasznált irodalom

• Péchy Blanka életműve, Szolnok Megyei Néplap, XXXI. évf. 180. szám,1980. augusztus 2.
• Kováts Dániel: Péchy Blanka és az anyanyelvi mozgalmak. A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2009.
• Péchy Blankára emlékeztek, Kisalföld, XLIV. évfolyam, 226. szám, 1989. szeptember 25.
• Muszka Ágnes: 40 éves a Beszélni nehéz! rádióműsor (https://anyanyelvapolo.hu/40-eves-a-beszelni-nehez-radiomusor/)