1887. január 23-án született Dr. nagykállói Kállay Miklós magyar politikus, földművelésügyi miniszter (1932–1935), 1942–1944 között Magyarország miniszterelnöke, aki emellett 1943-ig a külügyminiszteri pozíciót is betöltötte. 

A hazájának érdekeit szem előtt tartó, a náci Németországot kiszolgálni nem akaró Kállay a német megszállás másnapján, 1944. március 20-án reggel a Sándor-palotából a letartóztatására érkező SS-alakulat elől egy alagúton Horthy rezidenciájára menekült, majd a török követségen kért menedéket. 

Amikor az októberben hatalomra került Szálasi Ferenc a kiadását követelte, Kállay elhagyta a török követséget és önként feladta magát a nyilasoknak. Mauthausenbe, onnan pedig Dachauba hurcolták. 1945. május 4-én kalandos körülmények közt szabadult ki a fogságból. 
A volt budapesti török követség helyén álló Európai Ifjúsági Központ aulájában 2002-től emléktábla tudatja, hogy Kállay Miklós 1944. március 19. és november 19. között a Török Köztársaság követségén talált menedéket.

Kállay Miklós születésének 136. évfordulóján Varga Bélának, a Magyar Bizottmány elnökének gondolatainak egy részletével emlékezünk Magyarország tragikus sorsú miniszterelnökére:

„Kállay Miklós végigjárta a magyar államférfiak minden iskoláját kezdő kis közhivataltól kezdve vállalt minden állást egészen a miniszterelnökségig, magyar hazájáért, magyar népéért. 
Élete több mint hősköltemény, mert Kállay Miklós maga volt korának egyik legnagyobb hőse: »Vérét a hős, ha halni kell, nem retteg ontani...«. Kállay Miklós vállalta a legnagyobb életveszélyt. Egész életét hozta áldozatul, amikor 1942-ben a reménytelen háború közepette, a kilátástalan jövő sötétségében, az ország alkotmányához, tradícióihoz és keresztény humanizmusához híven vállalta a miniszterelnökséget. 
Csak ő volt egyedül, aki ezt a szerepet betölthette és aki megpróbálta visszafordítani a sors kegyetlen kerekét, ősei ezer éven át védték a nemzet függetlenségét, népét, becsületét. Kállay Miklós programja készen volt: menteni minden magyar életet és megpróbálni a lehetetlent is, előkészíteni a békét, amely után a megpróbáltatásban szenvedő népe áhítozott. Ismerte jól a veszélyt, amely körülvette attól a pillanattól kezdve, amikor vállalta a miniszterelnökséget. 

A VILÁG NEM NAGYON TUDJA, AKIK TUDTÁK, RÉGEN MEGHALTAK, VAGY AKIK MÉG ÉLNEK, TALÁN ELFELEDTÉK KÁLLAY MIKLÓS ELSŐ HŐSI LÉPÉSEIT 

azon az úton, amely Mauthausenban és Dachauban végződött. 

Amikor bemutatkozásra jelent meg az akkori vezető kormánypárt parlamenti csoportjának ülésén, pár öreg barátja tapsolt csak neki, a nagy többség azonban fütyüléssel fogadta és lehurrogta. Kállay Miklós azonban nem rettent vissza. Hittel, meggyőződéssel, áldozatos hazaszeretettel folytatta a munkáját s egy év alatt megfordította a hangulatot. 

KÜLSŐ, A MAGYARNÁL SOKKAL NAGYOBB ERŐK BEAVATKOZÁSA ÁLLÍTOTTA MEG

1944 március 19-én abban a munkában, amelyről hitte, hogy Istennek és népének legjobb szolgálata. 

Kállay Miklós hős volt nemcsak mert bátorsággal vállalta a Gondviselés által neki adott hivatást, de nagy humanista, igaz keresztény volt abban az értelemben, hogy felelősnek érezte magát, megkülönböztetés nélkül minden magyar életért.”

(Forrás: Katolikus Szemle (1967 Róma), 19. 1. sz. 75.)

A mai évfordulóra Köő Artúr kutatónk hívta fel a figyelmet.