Húsz évvel ezelőtt, 2000. december 13-án hunyt el Nyíri Antal, a XX. századi magyar nyelvtudomány egyik meghatározó egyénisége, a nyelvtudományok doktora, a Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének nyugalmazott egyetemi tanára.

Nyíri Antal 1907-ben született Szentesen. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd a Szegedi Egyetem magyar–német szakára jelentkezett. Az egyetemen akkortájt két jelentős magyar nyelvtudós, Horger Antal és Mészöly Gedeon is oktatott. Fontos körülmény, hogy a Mészöly nevével fémjelzett szegedi nyelvészeti iskola, amely az 1950-es években teljesedett ki, méltó párja lett a pesti Bárczy-iskolának. Mészöly hatásának köszönhető, hogy közvetlenül az egyetemre kerülése után Nyíri Antal a nyelvész pályát választotta hivatásul magának. Kiemelkedő tehetségét mutatja, hogy ösztöndíjasként egy évet Münchenben, egy évet pedig Bécsben, a Collegium Hungaricumban tölthetett el. Feltehetőleg ez adta az indíttatást, hogy munkásságában oly kiemelkedő szerephez jusson a Müncheni Kódex (a Müncheni Kódex szövegkritikai kiadása, majd a kódexnek a magyar–latin szótára). 1933-ban írta meg A Winkler Kódex hangtana és szótana című bölcsészdoktori értekezését; majd egy évvel később, 1934-ben szerzett magyar–német szakos középiskolai tanári diplomát..

Jóllehet egyetemi évei az ismeretszerzés és az élmények szempontjából gazdagnak mondhatók, mégis nehezen indult Nyíri Antal tanári pályafutása. Első munkahelyén, a szegedi Vakok Intézetében felügyelő tanárként dolgozhatott étkezés és szállás fejében, fizetést nem kapott. Később gyakornokként tevékenykedett az Országos Ösztöndíj Tanácsnál. Gyakornoki tevékenysége nem adott számára anyagi biztonságot, ezért egy sikeres pályázat elnyerése után a csurgói Csokonai Gimnáziumban vállalt tanári állást. A Csurgón töltött években szabadidejének jelentős részét a népnyelvi gyűjtésnek és az értékes nyelvi anyag feldolgozásának szentelte. Ennek alapján 1939-ben írta meg A zselicségi Szenna és vidéke magyar nyelvjárása című munkáját. A bécsi döntés után Mészöly Gedeon meghívására a kolozsvári gyakorló gimnáziumban vállalt tanári állást. Ekkortájt került kapcsolatba a kolozsvári egyetemmel is. Itt először heti kétórás kollégiumot vezetett nyelvhelyességi kérdésekről, majd nyelvemlékek olvasásával és elemzésével foglalkozott szeminárium keretében. 1944-ben fizetés nélküli tanársegéd lett Mészöly tanszékén.

A háború után minden félbeszakadt. Családjával együtt visszaköltözött Szentesre, majd 1945 után Békéscsabán, az evangélikus gimnáziumban sikerült állást kapnia. 1947 augusztusában ismét kedves professzorának, Mészöly Gedeonnak hívására került Szegedre, a Baross Gimnáziumba. Közben a tanárképző főiskolán is kapott órákat. 1948-ban az Alföldi Tudományos Gyűjteményben jelent meg A kihaló szentesi vízi élet néprajzi és népnyelvi maradványai című monográfiája, amelyben az 1880-as évek elejéig visszanyúlva mutatja be Szentesnek a kubikosság mellett a másik jellegzetes társadalmi rétegét. 1952-ben került a Szegedi Tudományegyetemre. Még ez évben a nyelvtudományok kandidátusa lett. Klemm Antal nyugdíjba vonulása után, 1955-ben tanszékvezetővé nevezték ki. A tanszékvezetői megbízást nyugdíjazásáig, 1977-ig látta el. 1956. február 1-jén nevezték ki egyetemi tanárrá. Ettől az évtől a Bölcsészettudományi Kar dékáni tisztségét is betöltötte, majd 1958–1963 között tanárképzési rektorhelyettesként tevékenykedett.

Nyíri Antal sokoldalú tudós és pedagógus volt. A magyar hangalak és mondattörténet, a magyar nyelvjárások, szófejtések és szólásmagyarázatok, szövegkritika és a nyelvművelés terén egyaránt jelentős kutatási eredményeket mutatott fel.

Az ő irányításával és szerkesztésében készült el A Müncheni Kódex 1466-ból című szövegkritikai kiadvány, amely 1971-ben jelent meg az Akadémiai Kiadónál. Munkáira jellemző az alaposság, a nyelvi adatok néprajzi és művelődéstörténeti hátterének részletes, sokoldalú feltárása, fejtegetéseinek világos, logikus gondolatmenete. Egész életét, munkásságát áthatja a tárgyszeretet, a magyar nyelv történetéhez, múltjához való ragaszkodás és nyelvünk jövőjéért való aggódás. Ezt a szemléletet igyekezett egész pályafutása során tanítványaiba is átplántálni. A nyugalomba vonulás természetesen nem jelentette a tudományos munka megszakadását, ennek ékes bizonyítéka az 1993-ban megjelent értékes munka, A Müncheni Kódex magyar–latin szótára.

Tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és a Finnugor Társaságnak, valamint húsz éven át szerkesztője volt a szegedi Néprajz és Nyelvtudomány című folyóiratnak. Szülővárosa 1997-ben Szentes díszpolgára címmel tüntette ki. 2000. december 21-én kísérték utolsó útjára a szegedi református temetőben.

Irodalom

Bogdán Lajos 2001. Nyíri Antal halálára. In. Honismeret, 2: 112–3.

Bolla Kálmán szerk. 2006. Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 2. Budapest. 192–207.

Szabó József 2007. Nyíri Antalra emlékezve születésének 100. évfordulóján. In. Honismeret, 2: 19–22.