A magyar kormány a hangosfilmgyártás hazai elindulásakor, 1931-ben a felújított Hunnia Filmgyár átadásakor meghatározta, hogy mit vár el a filmipar résztvevőitől: „Dolgozzék a gyárban magyar tőke, keressen benne a magyar munka és tudás, diadalmaskodjék benne a magyar művészet és támogassa a termelés eredményét a magyar közvélemény, és létrejött a magyar filmgyártás.”

A magyar kormány a hangosfilmgyártás hazai elindulására, 1931-re megteremtette annak műszaki hátterét és finanszírozási rendszerét. A felújított Hunnia Filmgyár átadásakor meghatározta azt is, hogy mit vár el a filmipar résztvevőitől: „Dolgozzék a gyárban magyar tőke, keressen benne a magyar munka és tudás, diadalmaskodjék benne a magyar művészet és támogassa a termelés eredményét a magyar közvélemény, és létrejött a magyar filmgyártás.”[i] Azonban nem így történt. A moziban elsősorban üzletet látó vállalkozások a magyarság, a vidék problémáit teljesen figyelmen kívül hagyó, főként a budapesti és nagyvárosi nézőknek szóló könnyed alkotások készítését részesítették előnyben. Nemeskürty István könyvében meseautó sémájú vígjátéknak nevezte el ezt a típust. Az 1934 és 1939 közötti négy esztendőben 110 film készült, amelyekből szerinte 75 erre a kaptafára illeszkedett. Így hiába várta mind a kormányzat, mind a nagyközönség a nemzeti érzelmű filmgyártás elindulását. A szakma egy része, amelyik szeretett volna ilyen jellegű filmeket készíteni, nem jutott lehetőségekhez. Így emlékezett vissza erre az időszakra később Páger Antal: „Igen, mi összeültünk, beszélgettünk. Az igazi magyar filmet kerestük, azt a magyar filmet, amelyik ne csak szórakoztasson, de egy kicsit tanítson is, az új magyar filmet, amely megmutatja a saját hibánkat is, hogy okuljunk azokon. Magyar filmet, amely hitet, önbizalmat adjon a kisembernek, aki hajlamos lenézettnek, elnyomottnak érezni magát sokszor ok nélkül is. Embernek mutatni a kabarék által annyiszor megcsúfolt magyar parasztot. Megmutatni a fiatal tanítónemzedéknek, hogy milyen magasztos hivatást kell betöltenie, a félrevezetett magyar munkást elriasztani az átkos kommunista tanoktól, társadalmi közeledést szítani izgatás nélkül; magyarnak lenni!”[ii] A kormányzat kezében nem volt hatékony jogi lehetőség a filmgyártás piaci viszonyokkal szembeni szabályozására. Ebben a helyzetben alkották meg a színművészeti és filmművészeti kamara felállításáról szóló rendeletet, amely 1938. augusztus 28-án lett kihirdetve és az intézmény 1939. január 1-jétől kezdte meg működését. A filmkészítők válasza a gyártás leállítása és a tőke kivonása az iparágból volt. Így következett be 1938-1939 fordulóján a magyar filmipar válsága, ez pedig egyet jelentett a filmgyártás átmeneti megszűnésével.

A kulturális kormányzat, a kamara és a Hunnia összefogásával sikerült felülemelkedni a problémákon, a munka újraindult. Ekkor az iparág helyzetének megvitatására és a magyar film népszerűsítése céljából kezdeményezték az első filmszemle megrendezését, amely a Nemzeti Filmhét elnevezést kapta. Komolyságát mutatta, hogy elnökségét Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkár vállalta, aki egyben az Országos Nemzeti Filmbizottság vezetője is volt. Társelnök Horthy Miklós kisebbik fia, védnök pedig Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és Kunder Antal iparügyi miniszter lett. A névsor alapján megállapítható, hogy a politikai vezetés teljes tekintélyével kiállt a rendezvény mellett. Ifjabb Horthy Miklós és Zsindely Ferenc által maga a kormányzó és Teleki Pál miniszterelnök is a támogatók közé került.

A miniszterelnökégi államtitkár, a rendezvény elnöke a Filmhét célját abban határozta meg, hogy minden olyan esemény, amely a magyar filmet népszerűsíti, a nemzet egyetemes érdekében áll. Nem nehéz a gondolat mögött megsejteni, hogy a vezetés felismerte a film propagandaértékét, és élni is akart annak irányításával. „A Filmhéttel hívjuk fel a szélesebb érdeklődést a magyar film problémáira – nyilatkozta Zsindely –, s hogy ezt szórakoztató formában, friss és eleven tálalásban tesszük, azzal éppen a film kifejezési eszközeihez és módszereihez vagyunk következetesek és hívek. A Filmhét vidám és vonzó eseményei közé azonban elvegyülnek majd a magyar film sorskérdései is.”[iii] Előadásokkal kívánták bemutatni a filmgyártás problémáit. Az államtitkár egyben azt is jelezte, hogy a válsághelyzetet a kormány fel akarja oldani, a megoldás lehetőségeiről tájékoztatást ígért.

Hosszú előkészítés után az I. Nemzeti Filmhét 1939. június 3-a és 11-e között lett megrendezve Lillafüreden a Palotaszállóban. Az előre jelzett előadásokon és vitákon kívül filmbemutatókat és versenyeket tartottak, sőt sor került a közönség által soha sem látott próbafelvételek – mai szóhasználattal werkfilmek – bemutatására is. A sajtó már egy hónappal korábban elkezdte népszerűsíteni a rendezvényt. Érdekes azonban a kettősség: az ilyen eseményekre egyébként azonnal ugró liberális és bulvársajtó szinte nem vett tudomást róla, viszont eközben a konzervatív lapok komoly tájékoztatókat és elemzéseket írtak. Így például a hetente 132 oldalon megjelenő Színházi Magazin kétszer két oldalt szánt a Filmhétre, az első kettő egy előzetes, a második pedig egy beszámoló volt a 23. és a 24. számában. A Magyar Nemzet júniusi példányaiban egyetlen egy tudósítást sem találtunk a rendezvényről. Ezzel szemben a Nemzeti Újság, az Új Magyarság, az akkor nemzeti oldalon helyet kereső Pesti Napló rendszeresen tájékoztatott a filmszemléről. Legbővebben természetesen a Magyar Film, a Színházművészeti és Filmművészeti Kamara hetilapja.

Utóbbi az előadások zömét teljes terjedelmében közölte. Zsindely Ferenc nem tudott megjelenni, így a Filmhét elnökhelyettese, Kádas Károly miniszteri osztályfőnök, a Hunnia elnöke nyitotta meg a rendezvényt. Emlékeztetett arra, hogy négy évvel azelőtt, amikor a kormány határozott befolyására érvényesülni kezdett a keresztény nemzeti irány, akkor is filmkészítési válságáról beszéltek. Most, amikor a bel- és külpolitikai események megnehezítik a filmgyártás helyzetét, hasonló módon fognak eljárni, hogy a műtermekben újra meginduljon a munka. Az utóbbi években átalakulóban van a szakma, a kis nemzetek között messze elől járunk a filmkultúra terén. „Az a gárda, amely különösen az utolsó esztendők alatt művészi és technikai téren sokat tanulva és tapasztalva megerősödött, s az ifjúság, amely az utóbbi idő alatt kapott szerepet, az a gárda, amely telve van faji öntudattal, magyar őserővel és tehetséggel, biztos záloga annak, hogy a magyar filmgyártás fejlődésében nem lehet megállás, azt áldozatos munkával ezután is tovább fogjuk fejleszteni.”[iv]

Tőrey Zoltán, a Magyar Film Iroda ügyvezető igazgatója, a Filmművészeti Kamara alelnöke előadásában elsősorban a filmhíradó szerepét ismertette. Felhívta a figyelmet arra, hogy a film is ott szerepel azok között a fegyverek között, amelyekkel a trianoni Magyarország az igazságáért eredményesen harcolt és harcol ma is. A Magyar Világhíradó filmcsere útján nemcsak olcsón jutott külföldi felvételekhez, hanem ezekben az országokban meg tudta ismertetni a közvéleménnyel a magyar nemzeti álláspontot. A játékfilmgyártás helyzetét is elősorban a kivitel szempontjából elemezte. A gazdasági hatása: Egy-egy országba történt sikeres eladás a gyártási költség 8-10%-át is fedezi. Másrészt a kulturális hatás: Hozzájárult egyes nemzetekkel kapcsolataink javításához. „A magyar filmgyártás új, eredményes korszakát várjuk és ezzel párhuzamosan kell fenntartani, sőt továbbépíteni meglévő nemzetközi kapcsolatainkat, melyeknek nemzeti és gazdasági jelentősége szinte beláthatatlan – fejezte be előadását Tőrey Zoltán.”[v]

Bingert János, a Hunnia vezérigazgatója a filmgyártás, azaz a gazdaság és a kultúra összefüggéseit elemezte előadásában. Ehhez kapcsolódik az értékesítés, hiszen csak ebből térülhetnek meg a gyártáshoz kapcsolódó kiadások. Jó témaválasztás nélkül nincs siker. Megemlített még két, az utóbbi időben készült, itthon újszerű, merész, társadalomkritikus feldolgozást, a Bors Istvánt és a Földindulást. Ezek elkészítése néhány évvel ezelőtt még lehetetlen lett volna, most azonban hatalmas közönségsikert arattak. „Kérünk tehát úgy az államhatalomtól, mint a magyar közönségtől több művészi szabadságot és megértést és ígérjük, hogy ezért cserébe hamarosan adni fogjuk az új magyar filmstílust.”[vi]

Természetesen a Nemzeti Filmhéten nemcsak bemutatták a filmeket, hanem a zsűri döntése alapján elismeréseket is adtak át. A játékfilm kategóriában tizenkét filmet díjaztak, amelyből kettőt a Mesterfilm Kft. készített. Az Uz Bence a legmagyarabb propaganda­hatású, a Szegény gazdagok pedig az ifj. Horthy Miklós által adományozott legirodalmibb film díját érdemelte ki. A Toprini nász és a Bors István a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és a Magyar Film Iroda bronz szobrait kapták, mint a legművészibb és a legnagyobb sikerű filmek. A személyi díjak közül Bánky Viktor a legsikeresebb magyar film, a Bors István rendezőjeként egy ezüst szelencét érdemelt ki.

A Nemzeti Filmhét alatt a rendezőség egy ingyenes napilapot is kiadott, amelynek felelős szerkesztője Váczi Dezső hírlapíró, kiadója pedig szalontai Kiss Miklós, a Mesterfilm Kft. ügyvezetője volt. A Magyar Film Iroda két híradójában is tájékoztatta a nagyközönséget a lillafüredi eseményekről. A 789. Világhíradóban Kádas Károly megnyitóbeszédéből hangzott el egy részlet, a következőben pedig a záróeseményekről – a bálról, a Hámori tavon rendezett lampionos csónakázásról és a tűzijátékról – készült képsorokat mutatták be.[vii]

Balogh László miniszteri osztálytanácsos azzal zárta be az 1939-es Nemzeti Filmhetet, hogy a jövőben minden évben meg kell rendezni, így a kamara 1940 tavaszán el is kezdte volna a szervezést. Ehhez a Magyar Filmen keresztül már áprilisban kérték az illetékeseket, minél hamarabb hozzák meg a döntésüket, hogy elegendő idő legyen az előkészítéshez. Egyben visszatekintettek az előző évre, a keresztény, nemzeti magyar filmgyártás első esztendejében, a válság egyik súlyos hónapjában megrendezett kezdő seregszemlére. Megállapították, hogy az akkori legfontosabb kérdés kevéssel a Filmhét lezajlása után megoldást nyert. A szünetelő műtermek kapui még a nyár folyamán megnyíltak a gyártók előtt, s az egyik magyar filmet a másik után fejezték be. Sikeres alkotások készültek, a legfontosabb, hogy a gyártás ne álljon le. A nagy nemzetközi versenyek megtartása a háború miatt veszélybe kerültek, azonban a magyar film iránti kereslet nőtt. Ezek a tények a Filmhét megrendezését indokolják.

Május végére megszületett a döntés, lesz filmszemle 1940-ben is, a korábbi helyszínen, Lillafüreden a Palota Szállóban. A szervezés Kiss Ferenccel, a Kamara elnökével az élen megkezdődött.

A Nemzeti Filmhéttel egyidőben nyilatkozott Hóman Bálint kultuszminiszter a magyar film egységes irányításáról és nemzeti feladatairól. Néhány nappal korábban tárgyalta a képviselőház a kamarák szétválasztásról szóló törvényjavaslatot. Az átszervezés során a filmügy nemzetnevelési és kulturális szempontból való legfőbb felügylete és irányítása a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez került. A pénzügyminiszter hozzájárulásával konszolidálták a Hunniát és a Magyar Film Irodát, így mindkét helyen újraindulhatott a munka. Az iparügyi miniszter intézkedéseket tett a gyártás feltételeinek a megteremtéséhez. A kultuszminiszter legfőbb feladatának a magyar film színvonalának emelését tekintette. Ennek érdekében forgatókönyvek írásához állami pályázatokat, fiataloknak külföldi tanulmányutakat terveztek. Felmerült a Színművészeti Akadémia filmosztállyal való kibővítése is. „A magyar nemzeti filmkultúra fejlesztésének és terjesztésének azonban más téren is vannak feladatai. A film utolérhetetlen hatású oktatási és művelődési eszköz – nyilatkozta Hóman Bálint.”[viii] Ennek érdekében a magyar kultúrfilmgyártás és a középiskolákban már ötödik esztendeje eredményesen működő filmoktatás fejlesztését, a népművelésnek ismeretterjesztő filmekkel való ellátását, valamint az elemi iskolai filmoktatás bevezetését tervezte. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az Országos Nemzeti Filmbizottság új elnökéül Wlassics Gyula államtitkárt, főtitkárául Balogh Lászlót nevezte ki. A bizottság tájékoztatást kapott az újonnan létrehozandó Filmkamaráról és több filmgyártást érintő kérdésben döntött. Elnöke nyilatkozatában kitért a filmszemlére is. Véleménye szerint az a szívósság, amelyből látszik, hogy a szakma különböző csoportjai a Filmhét megtartását kívánják, jól mutatja azt is, hogy a magyar filmvilág egyeteme megérett a kamarai működésre.

A Magyar Film időközben publikálta a lillafüredi programok terveit. A seregszemle időpontját 1940. június 22-e és július 1-je közzé tűzték ki, a jól bevált helyszínre, a Palota Szállóba. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter mellett Fáy István államtitkár vállalta a fővédnökséget. Védnökök lettek Kádas Károly államtitkár, Törs Tibor, a Képviselőház alelnöke, Kolosváry-Borcsa Mihály, a Sajtókamara elnöke. A rendezvény elnöki tisztét Kiss Ferenc, a Színművészeti és Filmművészeti Kamara első embere és miniszteri biztosa töltötte be. Megnyitóbeszédében az előző Filmhétre visszaemlékezve még egy ágyban fekvő beteghez hasonlította a magyar filmet, amelyhez konzíliumra gyűltek össze a szakma képviselői, hogy tanácsokat adjanak a lábadozás idejére. Mára már felgyógyult, most azért kell segíteni, hogy vissza ne essen régi bajába. Ezután kijelölte a magyar filmművészet számára a követendő utat. „A pestieskedő éretlenségek korszaka végleg lejárt. Az olcsó viccekért ma már egy fagarast sem ad senki, az irodalom egyre erőteljesebben követeli és foglalja el helyét a magyar filmgyártásban. […] A történelmi idők szigorú parancsszavára a legtöbb ország műtermeiben kihunytak a lámpák és így az eddiginél is nagyobb külföldi előadások lehetőségei nyílnak meg a magyar film előtt. De vigyázzunk, hölgyeim és uraim, ne adjuk el magunkat egy tál lencséért.”[ix] Hasonlatát a szellemi javakra értette. Ami az ország határát átlépi, annak művészileg méltónak kell lennie a külföldön eddig nagy sikereket elért magyar zenészek, festők, írók, művészek munkáihoz.

Wlassics Gyula államtitkár minisztere nevében üdvözölte az esemény keretein belül tartandó Filmkongresszust. Elismerését fejezte ki a szakma jelen lévő képviselőinek, amiért a nehézségek és a szinte ellenséges körülmények ellenére ragaszkodtak a filmszemle megrendezéséhez. „Mutatja, hogy a filmvilág, mely a ma egy éve még reánehezedő zűrzavaros vergődés állapotából ki tudott emelkedni és ki tudta érdemelni a sikerek és eredmények mai korszakát, – a midőn a külföld figyelme is fokozott érdeklődéssel fordul feléje, – igenis megérett arra [a] komoly munkára, mely hivatva lesz a ma még részben kiforratlan problémáinak megoldásával a közös érdekből megvalósítást kívánó terveket sorra révbe segíteni és a megindult fejlődést betetőzni.”[x]

Tőrey Zoltán, a Magyar Film Iroda igazgatója a Filmkamara szerepéről és szükségességéről tartott előadást. Elmondta, hogy a magyar filmszakmában a Filmkamara megteremtése előtt szervezetlen szabadság uralkodott. A hatóságok csak közvetlen intézkedésekkel tudtak beavatkozni. Négy különböző, egymással is vitában álló szakmai szervezet működött. Ezekkel a keresztény nemzeti filmszakma megteremtésére törekedő kulturális kormányzat bizalom hiányában nem tudott együttműködni. „Ebben a helyzetben a filmnek, mint nemzetnevelő eszköznek felismerése a kormányt a Filmkamara felállítására vezette, amely hivatott a szakmai érdekeket egységesen képviselni. […] Gondoljuk el, mennyivel megnyugtatóbban fog hatni illetékes helyeken, amelyekben a jövőben filmkérdésekben intézkedniük kell, ha a nemzeti alapon álló szakmát egybefogó Filmkamara egyöntetű állásfoglalásának meghallgatása után, ennek alapulvételével hozhatják meg döntéseiket.”[xi]

A Filmkongresszus tizenkét határozatot hozott, amelyekben a magyar film sikere érdekében kérték a kormány intézkedéseit. Többek között felvetették a magyar filmek esetében a vigalmi adók eltörlését, a háromszoros – gyártás, kölcsönzés, bemutatás – forgalmi adó egyszeressé tételét. Továbbá, hogy a nagyobb hasznot hozó külföldi filmek behozatalát elsősorban a magyar filmet gyártó cégeknek engedélyezzék. Valamint, hogy hozzanak létre állami bankot a magyar filmgyártás finanszírozására. Elvárták, hogy a Hunnia Filmgyár és a Magyar Film Iroda elsősorban azoknak a régebben működő cégeknek adjon műteremidőt, amelyek nemcsak most, kényszerűségből alakultak és kezdtek el magyar filmet gyártani, azért hogy biztosítsák maguknak a filmbehozatali lehetőséget. Végül kérték a filmkölcsönzésből a közvetítők adminisztratív kiiktatását, és lehetőséget arra, hogy a magyar gyártók filmjeiket saját premiermozikban mutathassák be, ugyanis a premierfilmszínházak tulajdonosai ettől akkor elzárkóztak, ezzel erkölcsi és pénzügyi veszteséget okozva a magyar filmnek és gyártóinak.

Természetesen ezen a Filmhéten is volt verseny, ami elismerésekkel járt. Ezekből legtöbbel a Mesterfilm Kft. produkcióit és azok szereplőit részesítették. Huszonegy díjat adtak ki, amelyből a legelőkelőbbnek nevezhető, Kultuszminisztérium I. díját a Dankó Pista Hunnia–Mesterfilm közös gyártású alkotás kapta. A Kamara díját a Semmelweis című, szintén Hunnia–Mesterfilm produkció érdemelte ki. A Dankó Pista ezenkívül még két díjat nyert, az Agfa filmét és a Kodak filmét. A Mesterfilmet további elismerő oklevelek is illették a Semmelweis és a Dankó Pista díszlettervezői, valamint a Jöjjön elsején rendezői munkálataiért. Jávor Pál és Lukács Margit a Dankó Pistában, Páger Antal és Turay Ida a Jöjjön elsejénben, Uray Tivadar a Semmelweisben nyújtott teljesítményéért a filmszínészek kategóriában elismerő oklevelet nyert. Meg kell még említeni a díjazottak között a Földindulás, a Bercsényi huszárok, Gül Baba, Erdélyi kastély és a Sarajevo című filmeket.

Érdemes még néhány gondolat erejéig a Dankó Pista című Mesterfilm produkciónál maradni. Felvételei 1940 áprilisában kezdődtek meg a Hunniában, Jávor Pál főszereplésével. Gyártóinak nemcsak díjakat és erkölcsi elismerést hozott, hanem kiugróan magas bevételt is. A Hunnia Filmgyár Rt. igazgatósági jelentése kiemelte, hogy az 1940. évben gyártott filmek közül a Dankó Pista mind művészi, mind pedig üzleti eredmény szempontjából átütő sikert hozott. A következő évi beszámoló szerint az alkotás a Hunnia történetének legnagyobb nyereségét termelte ki. A film forgalmazási jogát még befejezése előtt, a gyártási időszakban megvásárolta Svédország, Lettország, Finnország, Jugoszlávia, Bulgária, Olaszország, Szíria, Palesztina, Egyiptom, Irak és Irán. Biztosnak látszott, hogy Németország is meg fogja venni. Bulgária és Jugoszlávia olyan árat adott, amilyenre magyar filmek külföldi értékesítése terén addig még nem volt példa. A II. Nemzeti Filmhéten elért sikerek után talán természetes, hogy az 1940. szeptember 1-jén megkezdődött Velencei Biennálén a Magyarországot képviselő két film közül az egyik a Dankó Pista volt, amely a korabeli olasz sajtóban elismerő kritikákat kapott.

A Dankó Pistát a nagyközönség csak 1941. január 16-án láthatta előszőr a Royal Apollo moziban tartott díszbemutatón. Ugyanis a magyar hangosfilmgyártás lezárta első tíz évét, és az évfordulót a 200. magyar film előadásával ünnepelte a szakma. Jubileumi alkotásnak pedig a Dankó Pistát tekintették. A díszbemutató ünnepélyességét emelte, hogy azon megjelent a kormányzó kisebbik fiával. A rendezvény rövid összefoglalóját a Magyar Világhíradó 883. adásában vetítették országszerte a mozik.[xii]

Visszatérve a II. Nemzeti Filmhétre, Balogh László záróelőadásában összegezte a tanulságokat. Következtetése szerint: „A magyar társadalom, és a magyar film akkor fog igazán egymásra találni, ha maradék nélkül kielégíti azt a nemzetet, amelynek készült.”[xiii] Az Esti Újság a filmszemle kapcsán ünnepelte az új magyar film megszületését. Korábban rengeteg filmbohózat készült a budapesti színpadon is uralkodó sablon-vígjátékok mintájára, mindenféle művészi jelleg és érték nélkül. Az elmúlt esztendő meghozta a film terén is az új, keresztény magyar berendezkedést. „A magyar filmnek reprezentálnia kell a magyar fajta művészi érzékét, a magyar rendező tudását, a magyar színész ősi színjátszó erejét, magyar díszlettervezők és szcenikusok tehetségét, úgy lesz csak versenyképes, úgy tanúskodhat csak önálló, belső életerőről, fejlődésképességről. A filmben még mérhetetlenül sok, eddig kihasználatlan művészi lehetőség rejtőzik, ezeket a lehetőségeket kell értékesítenünk a jövőben, ha filmgyártásunkat valóban a nemzeti kultúra értékes, komoly tartozékává akarjuk kifejleszteni.”[xiv] A Magyar Kultúra című folyóirat Tollheggyel rovata üdvözölte Hóman Bálint kultuszminiszter nyilatkozatát a filmipar átszervezéséről és Kiss Ferenc megnyitó beszédét. A jövővel kapcsolatban azonban kétségeit fejezte ki. „Kevésbbé biztató azonban, hogy a szakma minden ágában ugyanazokat az urakat látjuk ülni, lelkesedni és esetleg tapsolni, akik a hibákat elkövették s a magyar filmgyártást még üzletileg is holtpontra juttatták. Mi egy átkos tapasztalatból kifolyólag nem szeretjük, amikor ugyanazokat a személyeket látjuk a bűn elkövetésénél és utána a bűnös vagy bűnbak hangos üldözésénél. Új életet csak új erőkkel lehet kezdeni s minden új irányhoz a szellemi élet minden területén új tehetségek, kitörések és úttörések kellenek!”[xv]

A magyar film megújulása sok tekintetben bekövetkezett. Kitűnő társadalompolitikai témájú, művészi feldolgozású alkotások születtek 1944 végéig. Néhány példa: Egy éjszaka Erdélyben, Emberek a Havason, Dr. Kovács István, Fráter Lóránd, Negyedíziglen, Szerető fia, Péter, Kalotaszegi madonna, Őrségváltás, Az első. Azonban a Nemzeti Filmheteknek vége szakadt. Ebbe már a háború is beleszólt. De nem csak az…

1941 májusában az Országos Nemzeti Filmbizottság átiratot intézett a Filmkamarához, amelyben felkérte, hogy két szakmai egyesülettel közösen szervezze meg a harmadik filmszemlét. Május 27-én a rendező intézmények vezetői megbeszélést tartottak. A Filmhét megtartását indokoltnak találták, azonban az utazási nehézségek miatt közelebbi helyszínt javasoltak, a Margit-szigetet. A filmipar irányítói, vezető személyiségei nyilatkozatokat adtak a megrendezés szükségességéről. Július közepére sikerült megegyezni, hogy szeptember 12-e és 17-e között fogják megtartani Lillafüreden. Nem sokkal később ezt az időpontot augusztus 15–21-re módosították, a helyszínt pedig a Margit-szigetre. Egy hét múlva a Velencei Biennáléra hivatkozva az új dátumot a szeptember 29-től október 5-ig terjedő időszakra tűzték ki. Kissé már bohózat jelleggel újra halasztott a rendező bizottság, végleges időpontnak az október 27. és november 2. közötti hetet jelölték ki. Egy hét múlva a sajtó a Filmhét elmaradásáról tájékoztatott. A felsorolt indokokat fölösleges idéznünk.

1942-ben már szóba sem került hivatalos részről a Filmhét megrendezése. Az Új Nemzedék szeptember 7-i száma hiányolta is, felemlítve az első kettő sikerét. A cikkíró véleménye szerint a rendkívüli helyzetre hivatkozni nem lehet, hiszen Németország és Olaszország is hadban áll, ennek ellenére a filmszemléiket megrendezik.

1943 tavaszán halvány remény látszott arra, hogy lesz filmszemle. A Magyar Film április végén Feltámad a Filmhét! címmel jelezte az előkészületek megkezdését. A Délibáb című színházi hetilap májusban ugyanezt erősítette meg. Arról tudósított, hogy Bingert János, a Hunnia Filmgyár vezérigazgatója irányításával megalakult az előkészítő bizottság. Lillafüreden rendeznék, mint eddig, május 31. és június 6. között. Védnökül Antal István nemzetvédelmi-propaganda minisztert szándékoznák felkérni. A Filmkongresszus fő témái a nemzetnevelés és -védelem, valamint a művészi színvonal emelése lennének.

Végül 1943-ban sem rendezték meg a Nemzeti Filmhetet

[i] Lajta Andor: A tízéves magyar hangosfilm 1931–1941. Budapest, 1942. 23.

[ii] A magyar film és a Magyar Nemzet. Ellenzék, 1943. január 5. 5.

[iii] Zsindely Ferenc: A Filmhéttel hívjuk fel a szélesebb érdeklődést a magyar film problémáira! Magyar Film, 1939. 15. szám. 4.

[iv] Kádas Károly dr. min. oszt.-főnök megnyitója. Uo. 17. szám. 4–5.

[v] Tőrey Zoltán dr., a M.F.I. ügyv. igazgatója, a Filmművészeti Kamara alelnöke előadása. Uo. 5–6.

[vi] Bingert János dr., a Hunnia Filmgyár rt. igazgatója előadása. Uo. 6–9.

[vii] Megtekinthetők https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=3323 és https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=3336.

[viii] Hóman Bálint kultuszminiszter nyilatkozata a magyar film egységes irányításáról és nemzeti feladatairól. Magyar Film, 1940. 26. szám. 5.

[ix] Kiss Ferenc megnyitóbeszéde. Uo. 2–3.

[x] Wlassics Gyula báró üdvözlőbeszéde. Uo. 3–4.

[xi] Tőrey Zoltán dr.: Miért van szükség filmkamarára. Uo. 9–11.

[xii] http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=4092

[xiii] Balogh László dr. miniszteri osztálytanácsos: Társadalom és a film. Magyar Film, 1940. 28. szám. 5–6.

[xiv] Thury Lajos: Az uj magyar film. Esti Ujság, 1940. július 1. 3.

[xv] Tollheggyel. Magyar Kultúra, 27. (1940) 13–14. sz. 27.