1872. szeptember 16-án Szarvason látott napvilágot Melich János nyelvtudós, egyetemi oktató, akadémikus. Felmenői – saját kutatásai szerint – az 1800-as évek előtt települtek át Szarvasra a Nógrád megyei Málnapatakról (ma szlovákul: Málinec). Szlovák származására utal a Melich családnév is, amely a Menyhért szlovák megfelelője, a Melichar a rövidítéséből jött létre.

A szlovák gyökerekből kifolyólag a szülők és a 11 gyermekük is szlovák–magyar kétnyelvű volt.

Szlovák anyanyelvűsége ellenére Melich János lelkes magyar volt; szerinte ugyanis minden ember olyan nemzetiségű, amely nemzetért képes áldozatokat hozni, és amilyennek saját magát vallja. Iskoláit Szarvason, majd később Késmárkon végezte. A kitűnő érettségi vizsga után tanulmányait a kolozsvári egyetem magyar–német bölcsészettudományi szakján folytatta tovább, ahol felkeltette tanára, Szinnyei József (nyelvész, irodalomtörténész) figyelmét. Szinnyeinek köszönhetően Melich János 1894 szeptemberétől a bécsi Theresianum akadémián dolgozott korrepetitorként. Thallóczy József javaslatára a bécsi időszakban az ottani egyetem szláv filológiai tanszékén hallgatott szlavisztikát. A tanszék, ahol Melich János elsajátította a szláv nyelvtudományt, abban az időszakban Európa talán legtekintélyesebb központjának számított. 1887 és 1889 nyarán kolostori könyvtárakban vizsgált késő középkori idegen nyelvű szövegeket, melyek során nagy mennyiségű magyar és horvát nyelvű glosszát fedezett fel; az első tudományos publikációi ezekből a kutatásokból születtek. A fiatal nyelvtudós 1899-ben miniszteri kiküldetéssel több hónapon keresztül szélesítette nyelvészeti ismereteit az Orosz Birodalomban. Hazaérkezése után több orosz nyelvet, valamint az orosz–magyar nyelv kapcsolatát vizsgáló tanulmányt tett közzé, pl. Az orosz huszárság története; Egy XVI. századbeli palócz–orosz szójegyzék; Magyar grammatika a kijevi tanitóképző könyvtárában. 1900-ban a magyarországi Vas megyében élő szlovének (vendek) nyelvét és irodalmát tanulmányozta, melynek tanulságait A magyarországi vend (szlovén) nyelvű irodalom bibliográfiája és az Újabb adalékok a hazai vend (szlovén) nyelvű irodalom bibliográfiájához című munkáiban ismertette. 

Mindezek mellett különböző pozíciókban dolgozott könyvtárosként a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában (ma Országos Széchenyi Könyvtár), ahol végül ő lett a könyvtár igazgatója. Igazgatói státuszának betöltése során megindította a külföldi könyvtárközi kölcsönzést, valamint összegyűjtötte a trianoni békeszerződés által leválasztott területeinek hungarikumait is. A könyvek iránti rajongásával kapcsolatban megemlítendő az is, hogy a nyelvészeti magánkönyvtára mintegy 4500 példányból állt. Könyveit 1959-ben a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem vásárolta meg, az átvételük pedig 3 napon keresztül zajlott.

Könyvtáros hivatása mellett 1901-től a budapesti egyetem szláv filológiai tanszékén oktatott. Előadásai, kurzusai elsősorban a jövevényszavakra, szófejtésekre, tulajdonnevekre, helyesírásra, szótárakra és nyelvemlékekre fókuszáltak. Az egyetem Bölcsészettudományi Karának 1935-ben és 1936-ban ő töltötte be a dékáni pozícióját.

Mindeközben a Magyar Tudományos Akadémiának is – levelező, majd rendes – tagjává választották. Az intézményben 1933 és 1946 között igazgatói szerepet töltött be, viszont később – több társával együtt – tanácskozó taggá minősítették vissza. Az MTA 1989-es közgyűlésén hatálytalanította a korábban degradált tagok visszaminősítését, tagságukat pedig folyamatosnak nyilvánította, így 26 évvel a halála után Melich Jánosnak is megtörtént a rehabilitációja.

A tudományos közéletben való jelentős munkássága megfigyelhető a tagságaiban is, itthon ugyanis tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, ahol részt vett a Magyar Nyelv szerkesztésében. Munkássága során olyan nemzetközi tudományos társaságok tagságaira is szert tett, mint például a helsinki Finnugor Társaság, a krakkói lengyel, a berlini porosz, a szófiai bolgár tudományos akadémia és a tartui észt tudományos társaság.

Pályája csúcsára az 1930-as években ért fel, amikor olyan kitüntetéseket és tisztségeket kapott meg, mint a Corvin-lánc vagy a Magyar Polgári Érdemrend középkeresztje. Az 1940-es évek derekán visszahúzódott a tudományos élettől, majd Pais Dezső baráti tanácsára újra megjelentetett 15 publikációt. 1963. november 20-án, 96 évesen hunyt el Budapesten. 1989-ben, 25 évvel a budapesti temetését követően a Szarvasi Öregdiákok Baráti Köre a Szarvas Város Barátainak Körével együttműködve Melich János és felesége hamvait Szarvasra szállíttatták és ott helyezték végső nyugalomra.

Felhasznált irodalom

Kiss Lajos (1995) Melich János. A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Kozák Péter (2013) Melich János nyelvész, szlavista. Névpont.

Tokaji Nagy Erzsébet, dr. (é. n.) Melich János. Az Országos Széchenyi Könyvtár története.