„Facere magna et pati fortia hungaricum est.”

„Nagyot alkotni, nemesen szenvedni magyar tulajdonság.” (XI. Pius)

2022. október 11-én Klebelsberg Kuno halálának kilencvenedik évfordulójára emlékezünk. 

Ki volt egykori jeles politikusunk, a magyar történelem kiválósága, akinek életművére hosszú ideig árnyékot vetett a múlt rendszer igazságtalan ítélete? Hencz Péter „Gróf Klebelsberg Kuno, a harmadik évezred minisztere” című kötetében[1] méltán nevezi egykori politikusunkat a jövő miniszterének, aki a haza szolgálatában eltöltött évei során számos máig mértékadó intézményt alapított s indított útjára, reformtörekvéseinek eredménye napjainkig él, s a történelemről megfogalmazott hitvallása megszívlelendő mindannyiunk számára:

„Valójában a történelem nem retrospektív, a múltakba visszatekintő kíváncsiság csupán, hanem hatalmas erkölcsi erő, melynek, ha ismerete és szeretete a lelkekből kivész, akkor a nemzet olyan, mint az emlékezőtehetségét vesztett ember, aki nem okul, hanem oktalanul rohan a veszedelembe, vesztébe.” (Gróf Klebelsberg Kuno Beszédei, cikkei és törvényjavaslatai, Budapest, Athenaeum, 1927, 37.)

Gróf thumburgi Klebelsberg Kuno Imre Aurél Ferenc katonacsaládból született az Arad vármegyei Magyarpécskán, atyja a császári és királyi hadsereg 14. huszárezredének századosa volt, édesanyja a szintén nemesi származású Farkas Aurélia Aranka. 1877-ben az édesapa halála után a család Székesfehérvárra költözött, Kuno egy ideig az anyai nagyapa gyámsága alatt élt. Középiskolai tanulmányait a fehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban végezte, ezek után jogot hallgatott többek között a müncheni egyetemen és Párizsban, a Sorbonne falai között. 1899-ben lépett frigyre a nemesi származású Botka Sarolta Emíliával, akivel élete végéig boldog házasságban élt.

Kezdetben bíróként tevékenykedett, majd példaképe, gróf Tisza István második miniszterelnöki ciklusa idején a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkárává, 1916-tól pedig a miniszterelnökség politikai államtitkárává nevezték ki, ahol betekintést nyerhetett az oktatásügy szervezésébe, s még ugyanebben az évben a Nemzeti Munkapárt országgyűlési képviselője lett. Az őszirózsás forradalom idején Károlyi Mihály tevékenységét elítélte, egy évvel később Bethlen Istvánnal együtt fáradozott egy keresztény párt szervezésén. 1919-ben, a baloldali hatalomátvétel után Klebelsberg az Almásy család vidéki birtokán, Kétegyházán talált menedéket a Tanácsköztársaság megtorlásaival szemben.

Politikai éleslátásának bizonysága az őt ért támadásokra reflektáló írása:

„A napi politikában nem az számít, ami van és ami valóban történik, hanem amit az emberek hisznek és amit a nagyközönség gondol. A történelem persze utólag a tényeket nézi és a história nagy perspektíváiban rendkívül elhomályosodik az egykorúak nézete. De a história nagyon nagy restanciával dolgozó bíróság, ítéleteit csak évtizedek után hozza meg és jaj annak a politikusnak, aki az egykorúak kedvezőtlen vélekedésével szemben mindig csak a történelem ítélőszékéhez akarna apellálni. Minthogy ez így van, azért a politikai taktikának nagyon olcsó és alantjáró eszköze, hogy az ellenfélnek olyan felfogást, olyan politikai irányt, olyan ténykedést imputálnak, amely tőle távol áll, de könnyen sebezhető. És azután rajta-rajta, megtámadják elhibázott politikájáért. Ezt nálunk mostanában politikai taktikának tekintik, igazában azonban, enyhén szólva, a valóságnak meg nem felelő állítás és unfair módja a politikai harcnak.”

(Mi a valóság? In: Pesti Napló 1927. július 10.)

1922-ben már az Egységes Párt tagjaként nyert mandátumot. 1921 decemberében gróf Bethlen István kormányának belügyminisztere lett, az 1922-es választásokat követően pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcát kapta, hivatalát egészen Bethlen lemondásáig betöltötte.

Oktatáspolitikájának fő célkitűzéseit a következőkben foglalhatjuk össze: az analfabétizmus felszámolása, népiskolák felállítása, ezeknek kiépítését 1925-től kezdhette meg. Az ő nevéhez fűződik, a nyolcosztályos népiskolák törvénybe iktatása (1926. évi VII. törvénycikk), továbbá kezdeményezte a háromágú középiskola-rendszert, valamint több tanárképzési és leányoktatási reformot igyekezett bevezetni és végrehajtani.

Ebben az időben jött létre az Országos Népiskolai Építési Alap, ami ezen oktatási intézmények létesítését és fenntartását finanszírozta. A vállalkozás keretében a korabeli viszonyokhoz mérten jól felszerelt, tanári lakásokkal ellátott iskolákat építettek, amelyek a vidéki kulturális élet jól szervezett központjaivá lettek, hiszen könyvtár is kapcsolódott hozzájuk, ugyanakkor a felnőtt közönség számára is biztosítottak programokat.

Klebelsberg Kuno a magyar tudományos élet és felsőoktatás szervezésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett: a Magyar Tudományos Akadémiának szubvenciót biztosított, ő volt a Széchenyi Társaság alapítója, 1922-ben létrehozta az ún. Országos Magyar Tudományegyetemet és tanácskozó testületét, kiegészítve az ennek hatáskörébe tartozó egyéb közművelődési intézményekkel, például a Magyar Nemzeti Múzeummal, az Országos Széchényi Könyvtárral, amelyeket gyűjteményi osztályokkal is gazdagított. A vidéki egyetemek fejlesztésének első lépése az orvostudomány támogatását célozta, hiszen Debrecenben, Pécsett és Szegeden először klinikákat létesítettek, hogy ezek segítségével bizonyos mértékig visszaszorítsák a gyermekhalandóságot.

Egy új folyóirat indítása 1923-tól, a Tormay Cécile főszerkesztősége alatt működő Napkelet szintén e sokrétű kultúrpolitika vívmánya volt.

1928 júniusában gróf Bethlen István a következőképpen írt Klebelsberg kultúrpolitikai törekvéseiről:

„A kultuszminiszter úr megkért, hogy a „Neonacionalizmus” című könyvéhez előszót írjak. A megtisztelő kérésének annál nagyobb örömmel teszek eleget, mert az általa kimondott szó annak a politikának alapgondolatait fejezi ki, amelyet magam is képviselek. Ez az alapgondolat: a gyökeréig változott viszonyok között élő magyarság nemzeti eszményeinek és gondolatvilágának az új körülményekhez való szabása és kijelölése azoknak a töretlen utaknak, amelyeken haladva az ország újjáépítése megtörténhetik.”

(Gróf Klebelsberg Kuno: Neonacionalizmus, Budapest, Athenaeum, É.n., Előszó)

Ennek az európai mércéhez igazított kultúrpolitikának egyik nem kevéssé fontos eleme a magyar diákok külföldön folytatott tanulmányainak és előmenetelének felkarolása: a Klebelsberg által alapított Collegium Hungaricumok többek között Bécsben, Berlinben, Párizsban és Rómában nyújtottak és nyújtanak mind a mai napig hathatós segítséget.

Kiváló kultuszminiszterünk a szellemi képzés mellett a testi nevelésre is nagy gondot fordított, megvalósítva a görög neveléseszmény – a múzsai és a gimnasztikai – kettősét. A Testnevelési Főiskola alapítása, valamint a margitszigeti nemzeti sportuszoda létesítése ugyancsak az ő nevéhez fűződik.

Gróf Klebelsberg Kuno emlékét szívünkben őrizzük, hálásak vagyunk a haza szolgálatában, miniszterként eltöltött éveiért. Életéről, működéséről sokáig nem beszélhettünk, Glatz Ferenc volt az első, aki megtörte ezt a csendet, s immár nem reakciós kultúrpolitikusként tartjuk őt számon, hanem a magyar kultúra és művelődés európai szintre való emelésének élharcosát tisztelhetjük benne.

1932. október 11-én, kilencven évvel ezelőtt, a budapesti Korányi Klinika jelentette be a kultuszminiszter halálát, este fél nyolckor megkondult a szegedi Fogadalmi templom harangja, majd este kilenc óráig egyfolytában zúgtak a harangok, s emlékezetünkben zúgnak még ma is.

[1] Hencz Péter: Gróf Klebelsberg Kuno, a harmadik évezred minisztere. Bába, Szeged, 1999.